Megjelent: 2004.05.22. 17:23:15
Hatvan éves a Kereszténydemokrata Néppárt
Hogy Krisztus uralkodjék
Ezzel a mondattal kezdte és ezzel is fejezte be beszédét Semjén Zsolt a KDNP 60. születésnapjára rendezett ünnepségen. Ő is és a felszólalók mindegyike hitet tett amellett, hogy a magyar közéletben szükség van egy jól látható világnézeti pártra, amely megalkuvás nélkül kiáll a keresztény társadalmi tanítás mellett.
Orbán Viktor beszéde elején a Cum Deo pro Patria et Libertate jelszót elemezte. Fontos, hogy jól értsük ennek a Rákóczitól vett jelszónak az üzenetét. Szabadság haza nélkül számkivetés. Haza szabadság nélkül börtön. Szabadság Isten nélkül szabadosság, Haza Isten nélkül bálványimádás.
A rendezvényről rövid beszámolót tett közzé a fideszfrakcio.hu. Ismertetést jelentetett meg a ma.hu oldal is.
Surján László beszédének szerkesztett változatát az alábbiakban közöljük:
Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Kongresszus!
Sajnálva, hogy Wim van Velzen alelnök urat személyesen nem köszönthetjük, megnyugtató számunkra, hogy ünnepi megemlékezésünk az Európai Néppárt két vezetőjének, Orbán Viktornak és Wim van Velzennek is felkeltette az érdeklődését. Velzen alelnök úr fizikailag nincs velünk, de lelkileg hangsúlyozottan itt van. Ha a magyar kereszténydemokrácia a maga útkeresésében valamely bevált példát keres, a holland CDA történetére mindenképp figyelnie kell.
Hollandiában ugyanis négy, több cikluson át egymással vitatkozó, versengő kereszténydemokrata párt létrehozott egy szövetséget, amely szövetség ernyője alatt önállóak maradtak a pártok, amelynek tagjai egyben a szövetségnek is tagjai lehettek. Nem nyelt le senki senkit. Időt hagytak arra, hogy összenőjön, ami összetartozik. Ám az egymásba növés hosszú évei alatt is biztosították, hogy eredményesek lehessenek a választásokon. Nem egymással, hanem a holland liberálisokkal illetve szocialistákkal versenyeztek.
Az út, amelyen a KDNP elindult, nem szolgai másolása a holland példának. A KDNP és a Fidesz kapcsolatában egy másfajta összefogás lehetősége bontakozik ki. Mielőtt azonban ennek a méltatásába és ezen összefogás európai dimenzióinak taglalásába belefognék egy másik megközelítéssel szeretném mai helyzetünket értelmezni. Az értelmezéshez az a Jókai Mór ad segítséget, akinek száz éves születésnapját épp a napokban ünnepelhette volna az ország, ha kormányzata képes lenne még ünnepelni és képes lenne a nemzet értékeire odafigyelni. Jókai a jövő század regényében a következőket írja:
„És most gondoljuk hozzá, hogy még száz év múlva is lesznek emberek – sokan lesznek –, kik hazájukat szeretik, kik az emberiség nagy bajait orvosolni törekesznek, kik a nép erkölcsöt nemesítik, kik a felvilágosodást terjesztik, kik a semmiből teremteni, az embererőt istenerővé emelni igyekeznek; a „közügy” gárdája még mindig „légió!”, de ezekkel szemben fog állani az a másik óriás, akinek neve a Nihil, a Semmi, aki nem hisz semmit, se Istent, se hazát, se nemzetet, se túlvilágot, se államot, se emberi törvényt, se családot, se becsületet, se költészetet; aki megtagadja a múltat, nem bánja a jövendőt, akinek nincs más célja, mint a mai nap, más ura, mint az én, más törvénye, mint azt tenni, ami neki jólesik.”
Eddig az idézet. Adózzunk tisztelettel a nagy mesemondónak, aki egy évszázaddal ezelőtt a vesénkbe látott. Vallom: a kiengesztelődés, az egység az egyik legfontosabb dolog ezen a világon. De a jó és a rossz pólusa között nincs lehetőség a kiengesztelődésre. Észak és Dél – a Minden és a Semmi nem alkothatnak közös listát. Ám, ha az ellentétpárt, amiről Jókai írt, a mi helyzetünkre vonatkoztatjuk, könnyen tévedhetünk. Nem a nemzetet osztjuk két táborra. A velünk ellentétes oldalra szavazó polgárokat testvéreinknek tartjuk, velük bármikor készek vagyunk a kiengesztelődésre, büszkék vagyunk arra, hogy többen közülük támogatták a Nemzeti Petíciót. Nem emberek, hanem eszmék alkotják a két pólust. A Semmi eszméje mondat ki olyan szavakat egyesekkel, hogy a választásokon nem osztanak fair play díjakat. A Semmiből jön az a gyűlölködés, amely szerint ma vagy az MSZP-re vagy a fasisztákra lehet szavazni Magyarországon. Azok a Nihil megtestesítői, akik meggyőződéssel hirdetik: mindenki hazudik. Akik szerint az Irakból való kivonulás nem morális kérdés.
Nemzetünknek vannak vezetői és vannak félrevezetői. Az utóbbiakkal van a gondom. Hányan vannak? Sokan nem lehetnek. Az emberek ugyanis alapvetően inkább a jóhoz vonzódnak. Ezért alkalmazzák a Semmi emberei a rágalmat, a mocskolódást. Maguk kevéssé tudnák vonzani a többieket, inkább azon mesterkednek, hogy hamis képet festve rólunk, tőlünk tántorítsák el azokat, akik ezek után kénytelen-kelletlen az ő táborukat gyarapítják. Mi nem embereket, hanem magát a Jókai szemlélete szerinti Semmit, a Nihilt utasítjuk el. Ezért örömmel fogadjuk társaságunkba azokat, akik kiszabadultak a Nihil hatalma alól, akik mélységesen csalódtak például a több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek jelszóban. Ne érezze senki, aki elfordult a Semmi táborától, hogy nincs hová mennie. Örülnünk kell nekik és velük kell megélnünk az egységet, a kiengesztelődést.
Erre a kiengesztelődés szemléletre nemcsak itthon, hanem az Európai Unióban is szükség van. Európa politikai berendezkedése az európai közösség alapítóinak gondolatai mentén fejlődött. Európa erkölcse, életvitele azonban egyre inkább hasonlít a Nihil táborához. Márpedig minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs. Mi lesz a dolgunk új közösségünkben, az Európai Unióban? Úgy kell élnünk és politikusként úgy kell munkálkodnunk, ahogy azt Robert Schuman vagy DeGasperi elvárják tőlünk. Fontos dolog, mondhatni szent ügy, hogy az új európai alkotmányban benne legyen a kereszténység szó. Ám fontosabb, szentebb, hogy az európai ember gondolkodásában és cselekedeteiben is benne legyen ez a fogalom. A kereszténységről nem beszélni kell, hanem megélni, beleélni a világba.
Kicsik vagyunk ehhez? Kevesek vagyunk ehhez? Lehet. Ám a Nihil táborát már komoly aggodalom tölti el, mi lesz, ha bekövetkezik Európa újraegyesítése és az Unió polgárai között ott lesznek azok, akik a diktatúra évtizedei után örömmel és nyíltan vállalják a maguk keresztény meggyőződését. Bizony, tisztelt Kongresszus, a Nihil tábora fél tőlünk. Legyünk tehát erőnk tudatában és vállaljuk a feladatot. Nem teokráciát akarunk demokrácia helyett, csak épp nem vagyunk hajlandóak titkot csinálni nézeteinkből. Nekünk is jogunk van önmagunk nyílt vállalására. Nem vagyunk hajlandóak megtagadni elveinket, csak azért, mert nem mindenki vallja azokat velünk együtt. Számunkra a házasság egy életen át tartó, gyermekek felnevelésben kiteljesedő kapcsolat férfi és nő között. Nem tekintjük emberi jognak sem a magzatok elpusztítását, sem a hanyatló élet kioltását. Fellépünk az ellen az úgymond új világ ellen, amelyben mérnöki aggyal terveznék meg öröklött sajátosságainkat és a társadalom vélt szükséglete szerinti klónokat hoznának létre genetikailag egyforma egyedekből. A Nihil emberei félnek, mert úgy látják, hogy a kibővülő Európai Parlament kiáll majd Európa eredeti értékei, vallási és kulturális hagyományai mellett. Mi tudjuk, hogy keresztény értékeinket nem lehet a törvények erejével rákényszeríteni erre a nem keresztény világra, de soha nem egyezünk bele, hogy a Nihil eszméi terjedjenek ezen a módon. Az Európai Parlamentben persze nem a Nihil képviselői a meghatározóak. Ott is ott van a „közügy gárdája”, s számuk most is légió. Mi ehhez a légióhoz fogunk csatlakozni. Ezért kérünk bizalmat azoktól is, akik inkább félve néznek új keletű uniós tagságunk elé, mint örömmel. Mi magyar kereszténydemokraták a szubszidiaritás alapján álló Európát építünk. Csak ott fogadjuk el a brüsszeli döntéseket, ahol a dolog természete szerint itthon nem is lehetne jól dönteni. Soha nem fogjuk leépíteni saját államunkat. Nem az Európai Uniónak van Magyarországa, hanem Magyarországnak van Európai Uniója. Nem mondunk le anyanyelvünk használatáról sem, nem valami színtelen, szagtalan sehová sem tartozó kultúrát akarunk, hanem épp hozzá akarjuk adni saját értékeinket a közöshöz, a mi színeink nélkül ugyanis sápadtabb lenne az Uniós szivárvány.
Sok tehát a feladatunk itthon is és az Unióban is. Ezeket azonban vállaljuk. A KDNP hatvan viszontagságos éve arra is megtanít, hogy nem a feladatok nagy volta a baj, hanem éppen az, ha nem végezzük el a nekünk rendelt munkát.
Végezetül visszatérek kiindulópontomhoz, ahhoz, hogy milyen is az a magyar modell, amelyet a Fidesz és a KDNP most munkál ki pártközi kapcsolataiban. Legelőször is leszögezem, hogy ez a kapcsolat nem törekszik kizárólagosságra. Befogadó minden hasonló elveket valló szervezet felé.
Az európai kereszténydemokráciában a pártoknak két típusa ismeretes. Vannak olyan pártok, amelyek az elvek tisztaságára, azoknak ha alkalmas, ha alkalmatlan hirdetésére helyezik a hangsúlyt. Mások azt mondják, hogy egy pártnak nemcsak elméletileg helyesnek, hanem gyakorlatilag eredményesnek is kell lennie. Ha nemcsak beszélni akarunk nemes elveinkről, hanem megvalósítani azokat, hogy például ne csak a piacgazdaság, hanem épp a szociális piacgazdaság elvei irányítsák a gazdaságpolitikát, akkor meg kell szereznünk a választók többségének támogatását. A hitvalló pártok kicsik, a nagy támogatást megszerző pártok pedig ki vannak téve annak a veszélynek, hogy egy adott helyzetben túl nagy engedményt tesznek a Nihil által befolyásolt választói felfogásnak. A mi összefogásunk esélyt ad arra, hogy a kereszténydemokrácia gyakorlati megvalósulásáért tenni akaró és képes nagy politikai erő előnyei és az elméleti tisztaság egy közös egységbe, egymást kiegészítő szövetségbe kapcsolódjék. A vitorlás nem halad vitorla nélkül, de felborul tőkesúly nélkül.
Tisztelt Kongresszus! A megújult és ismét önmagára talált Kereszténydemokrata Néppárt olyan Európáért és olyan Magyarországért dolgozik, amelyben a „közügy gárdája” eredményesen dolgozik és a Semmi, a Nihil visszaszorul. Erre fejlődik a világ. Ezen dolgozunk, a hatvan évesek bölcsességével és a húsz évesek erejével. Bizakodunk hát, s örülünk, mert Arany Jánossal szólva „bent vagyunk a fősodorban, vásznunk dagad, hajónk előre megy.
