2004. április 14. szerda 22:09
Kit bűvöl Werber?
Werber, Werber mond meg nékem,
Ki a legszebb a világon?
Szép vagy, szép vagy, óh emeszpé,
De …
A Magyar-Hon-Lap ki nem küldött, s így be sem engedett tudósítója érti, hogy Werber a dolgok mai állása szerint nem mondja végig a versikét. Figyelmeztetőleg ott a „de”, viszont a formába hozás és lelkesítés állapotában a Köztársaság téren nem akarják lekonyító közvélemény-kutatásokkal sokkolni a csapatjáték vadludait. Inkább el akarta bűvölni, meg akarta babonázni őket.
Szelle György korábbi írása alapján talán nem is kellene tovább foglalkoznunk Werber úr magyarországi vendégszereplésével. Mégis megtesszük, de megfogadjuk Szelle figyelmeztetését: a gyűlöletet nem gyűlölettel kell, sőt azzal nem is lehet legyőzni. Ez az írás két oldalról közelíti a kérdést. Egyrészt bemutatja, miként jelent meg a werberi gyűlölet kampány a húsvéti ünnepek multával a hazai országos lapokban. Másodjára pedig megpróbáljuk végiggondolni az index által nyilvánosságra hozott cikk következményeit.
I.
Az ünnepi nyugalom után 2004. április 13-án kedden jelentek meg ismét a lapok. Elemzésünk a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet cikkeire terjedt ki. A Népszavával végezhetünk a leghamarabb: ismételten végiglapozva egyetlen utalást sem találtunk az egész ügyről. Ellenőrzésképp még az on line kiadás keresőjét is lefuttattuk, Werber neve márciusban fordult elő utoljára. Beszédes hallgatás: szerintük védhetetlen a dolog, meg sem próbálkoznak vele, talán remélik, hogy amiről nincs szó, az nem is létezik. Számunkra ennek az az üzenete, hogy foglalkoznunk kell a témával és újra meg újra fel kell vetni: sajtóban, fórumokon, magánbeszélgetésekben, mindenütt.
A Népszabadság nem az elhallgatás, hanem a felhígítás technikáját alkalmazza. Csuhaj Ildikó cikke egyenlőségjelet tesz a két nagy párt kampánytervei közé. Cikke felvezető szövegében olvasható: „A szocialisták aktivistái, a „vadludak” és a Fidesz polgári körös „szabad Európa hírnökei” készen állnak a mozgósításra.” Ugyanezt hirdeti az alcím is. A cikkben igen agresszív „hígítót” alkalmaznak, az írás végén ugyanis egy hadüzenetnek látszó mondat van, egy (szokás szerint névnélküli) szabaddemokrata politikustól: „menet közben nem lehet kereket cserélni, de az EP-választások után átgondolják majd, hogy merre és hogyan tovább.” A szabad Európa hírnökei kifejezést ráadásul a Fidesz nem használja, Csuhaj csak azért találta ki, hogy minél jobban párhuzamba állíthassa a két nagy pártot.
A Magyar Hírlap címoldalra helyezte a témát és három cikkben is foglalkozik vele. Idézi az MDF-et és Kunczét is, aki koalíciózik egy kicsit (a kampány az MSZP belügye), de rámutat: az MSZP elzárkózott az SZDSZ választási etikai kódexének az aláírásától. A lap írásainak két éle van. Az MSZP-t nem annyira az Index cikk tartalma miatt, hanem az Index ellen indított és a sajtószabadságot megkérdőjelező akciók miatt támadja. Tartalmilag ezek az írások is egyenlőségjelet tesznek a pártok között: a „minden párt győzelemre törekszik” hangoztatásával. A másik él az MSZP általános megítélésével kapcsolatos. A vélemény & vita oldalon Makai József szerint: „A lényeget Werber fogalmazta meg: Nagy szarban vagyunk.” (sic)
A Magyar Nemzet szintén a címoldalon kezdi taglalni az ügyet, s már a cím is jelzi, megközelítése eltér a többi lapétól: Ron Werber megszegte az etikai alkut. A belső vezércikk pedig arra is rámutat, hogy a szocialista kampánynak semmiféle belső tartalma, programeleme nincs.
II.
Mi lesz ezek után?
A baloldali újságírás megosztottsága még jobban láthatóvá vált: a sajtó elleni támadás öngól volt. Kovács megnyilatkozásai alapján mindenki láthatja: szerintük nem az a baj, hogy etikátlan agresszivitással készülnek a kampányra, hanem az, hogy mindez kitudódott.
Azt is fel kell vetnünk, mit jelent az, hogy Horn Gyula irányítja a kampányt? Ott sem volt talán a megbeszélésen, nemhogy ő tartaná kézben a dolgokat.
Semmivé lettek a miniszterelnök békeszózatai. Az MSZP nem összefogni akar, hanem lesöpörni az ellenfelet a pályáról.
Végül vegyük észre, az MSZP-nek nincs érdemi üzenete sem az Európai Unióról, sem az általa kampánycélokból annyira szorgalmazott összefogásról.
Ezek után tegyük fel a kérdést: lehet ennyire szétesett állapotban az MSZP? Nem képzelhető el, hogy az Index újságíróját tudatosan engedték be? Nem képzelhető el, hogy csak színjátékot játszottak neki? Hogy nem is a „vadludakat” bűvölték, hanem minket akartak ámítani? Ha a Szövetség ezek után kivonulna a terepmunkából, ha azt akarná megmutatni, hogy az utca emberével szóba nem állva is lehet győzni, ha nem végezné mindenki a választókerületekben az eltervezett munkát, akkor érnék el a szocialisták valódi céljukat. A fasizmus ránk kent vádját birka-viselkedéssel nem lehet lerázni magunkról, csak ha rátalálunk a cselekvő szeretet lépéseire, ha az emberek megértik: értük, érdekükben tevékenykedünk.
A szocialisták elméleti és erkölcsi téren megbuktak. A polgári oldal elszántságán, tettrekészségén, munkabírásán múlik, hogy ez politikailag is így legyen.
Surján László
