2004. május 26. szerda 09:26
60 éves a Kereszténydemokrata Néppárt
Latorcai Jánosnak, a Kereszténydemokrata Néppárt Országos Választmányának elnökének kongresszusi megnyitó beszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!
60 évvel ezelőtt, a német megszállás utáni Magyarország egy szeles, májusi napjának koradélutánján, Varga Lászlónak, a pesti Galamb utcai lakásában, néhány keresztény politikus válaszul az egyre embertelenedőbb korra úgy döntött, hogy nem lehet tovább várni, … szólni, tenni kell!
Vállalni kell a harcot, küzdeni kell egy független, igazságosabb Magyarország megteremtéséért.
Világosan látták, hogy elvi és politikai okokból egyaránt szükség van egy önálló keresztény világnézeti pártra.
Valamennyien hittel vallották, hogy a jövő független Magyarországa elkötelezett kell, hogy legyen a szociális igazságosság, a család-, az anyaság védelme mellett, az csakis a keresztény világnézet talaján állhat, ahol a szabadság és az erkölcs összhangját a nemzeti szolidarizmusnak kell megvalósítani.
A párt megalakulását és a háború vérzivatara utáni újjáalakulását olyan nevek fémjelezték, mint Pálffy József, Barankovics István, Varga László, Slachta Margit, Kerkai Jenő, Birkás Géza, Közi-Horváth József, Kovrig Béla, Mihalovics Zsigmond, Nagy Töhötöm, Ugrin József vagy Vida István.
A párt elismertetéséért folytatott harc azonban sokkal nehezebb, bonyolultabb és összetettebb lett a vártnál, ami bizonytalanságot szült. Többen a párt vezetői közül hajlottak az önállóság feladására, s a Kisgazdapártba, illetve más pártokba való beolvadásban látták a jövő útját.
Barankovics István, Varga László, Ugrin József és Vida István helytelenítették ezt az álláspontot, s kitartottak a függetlenség, az önálló út bejárása mellett.
Az élet Őket igazolta.
A kereszténydemokrácia az 1945 évi választásokon, ugyan nem lehetett még politikailag önálló tényező, de a Kisgazdapárt segítségével Eckhardt Sándor és Bálint Sándor személyében már országgyűlési képviselőket, Varga László vezetésével, pedig fővárosi törvényhatósági képviselőket is adott.
Mindez lehetőséget teremtett az 1947. évi választásokra való sikeres felkészülésre, amelynek során az egyre nyíltabb politikai terror nyomán formálódott, átalakult pártot fémjelzők sora olyan személyekkel bővült, mint Babothy Ferenc, Barkóczy József, Belső Gyula, Komlós Géza, Keresztes Sándor, Kovács K. Zoltán, Kovács Ferenc, Matheovits Ferenc, Mihelics Vid, Perr Viktor, Pécsi József, Pócza Lajos, Rónay György és nem utolsósorban Eszterhás György, akiknek elévülhetetlen érdeme, hogy a törvényes keretek között lényegében megnyerték a választást, a kommunisták csak a „kékcédulás” választási csalással voltak képesek megelőzni őket.
A szovjet szuronyok, az egyre nyíltabb politikai terror és kegyetlenség sajnos megtörte a siker útját, a kereszténydemokrata érzelmű politikusoknak és szimpatizánsoknak sokakkal egyetemben a megtorlás, az internálás, a börtön és az emigráció keserűsége jutott osztályrészül.
Az 1989 végéig tartó, gyászosan szomorú történelmi időszakban az egyetlen szívet melengető eseményt 1956 októberének felejthetetlen napjai jelentették, de az újrakezdés, az indulás reményt keltő, bizsergető érzését, sajnos ismét jéggé dermesztette november 4-ének vért fakasztó kegyetlen valósága.
1989 a harmadik újrakezdés.
Bár késve indult az újjászervezés, a Kereszténydemokrata Néppárt mégis bejutott az Országgyűlésbe, sőt abban kormánytényezővé vált.
Töretlen volt a fejlődés, a párt tagjainak száma meghaladta a harmincezret.
A politikai csúcs az 1992. évi, Gödöllői Kongresszus, ami máig mérföldkő a politikai program és stratégiaalkotásban.
A visszahúzás, a megosztás, a gáncsoskodás, a történelmi kiskaliberűség erői azonban ekkortól előretörve, a kereszténydemokraták között is „teljesítették küldetésüket”.
Néhány vezető egyéni érdeke 1977-ben ugyan tévútra váltotta át a párt vonatának haladási irányát, de az akkor még csendes többség, tízegynéhányunk vezetésével, megértve az idők szavát, olyan szövetségi rendszert alkotott, amely már másfél év múlva lehetővé tette, hogy széleskörű összefogás eredményeként Orbán Viktor vezetésével megalakulhasson a polgári kormány.
Az a kormány, mely nemzeti elkötelezettségével, sikeres gazdaságpolitikájával, család és gyermektámogatási intézmény-rendszerével fényesen bizonyította, hogy a kereszténydemokrata értékek és célok, korunk sajátosságai mellett, az új évezred fordulóján is sikeresen megvalósíthatók.
Míg az akkor „hivatalosnak tekintett KDNP-ben” már a szocialista párthoz való közeledés volt a cél, addig a Magyar Keresztény Demokrata Szövetség valamennyi tagja híven az elődök elveihez és elkötelezettségéhez, tudta, hogy a szociális igazságosság, egy jobb és kiegyenlítettebb ország csakis az egyházak társadalmi tanításának talaján, az evangéliumi kovász útján teremthető meg.
A realitásokat szem előtt tartva valamennyien láttuk, hogy ebben a harcban a vezetés szerepe már a Fidesz Magyar Polgári Pártra hárul, de azt is tudtuk, hogy a polgári Magyarország megteremtését, a jövő sikerét csak egy olyan széleskörű jobboldali összefogás képes megteremteni, amelyben kiválthatatlan szerep jut egy modern, az ideológiai elkötelezettséget nyíltan vállaló, önálló Kereszténydemokrata Néppártnak.
Ezért sohasem adtuk fel a kereszténydemokrata gondolat önálló megjelenítését, a KDNP működésének törvényessé tételét, míg küzdelmünk 2002. november 2-án sikert nem hozott.
Nem volt könnyű ez a küzdelem, sőt, nagyon is nehéz volt, és veszteségeket követelő.
Hiszen a barankovics-i hagyományok hiteles letéteményesei közül, Varga Laci bátyám, Isépy Tamás, Rapcsák András, akik mérföldkövei, meghatározó egyéniségei voltak ennek a harcnak, sajnos ma már csak onnan fentről tekintenek le ránk, de tetteikkel, példájukkal, örökre beírták nevüket a magyar kereszténydemokrácia nagy sikerkönyvébe.
Ma, amikor a magyar kereszténydemokrácia nagy egyéniségeire emlékezünk, előttük is tisztelgünk, s mindazokra a névtelen, tisztességes, harcos párttagokra és szimpatizánsokra is főhajtással gondolunk, akik számára fontosak, megvallásra méltók voltak a kereszténydemokrata gondolatok és célok, amelyek a múlt sikereit jelentették.
Amikor emlékük és tetteik előtt tisztelgünk, egyben hitet teszünk eszmeiségük, az általuk vívott küzdelem fontossága mellett, és megvalljuk, hogy azok számunkra a jövőt is megfogalmazzák.
Hisszük, hogy az út, amelyen járunk, a teremtés és a siker útja, a harc, amelyet önállóságunkért folytattunk végre célhoz ért, a szövetségi rendszer, melynek hiteles tagjai vagyunk, meghozza hazánk és benne valamennyiünk számára a szebb, igazságosabb és testvériesebb jövőt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!
Bár az előttem szólókkal a mai ünnepi gyűlés és megemlékezés érdemileg már megkezdődött, mégis engedjék meg, hogy az iménti gondolataimmal, mint a Kereszténydemokrata Néppárt Országos Választmányának elnöke, hivatalosan is megnyissam nagyrendezvényünket, és még egyszer tisztelettel köszöntsek mindenkit.
MTI
