2004. május 24. hétfő 23:55
A képviselő postájából!
Legfőbb közügyünk
Tisztelt Képviselő Úr!
A mai Magyarországon a közbeszédnek, a közfigyelemnek különösen kampány
idején a gazdaság fejlesztésére kellene irányulnia. A gazdaságunk beteg,
erőteljes vérátömlesztésre, általános orvoslásra szorul! A korábban az
iparfejlesztési hagyományainkkal kapcsolatosan önnek küldött dolgozatom
kiegészítéseként most a Kossuth rádió 2004. május 17-én este 18 óra 30 perckor
elhangzott Háttér című műsorának anyagát ajánlom szíves figyelmébe.
A rádió vendége volt Vedres András a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára. A beszélgetésből egyértelműen kiderült, hogy a magyar gazdaság tévúton jár, nem követi a kor követelményeit. A rakétasebességgel fejlődő gazdaságokban a találmányokra koncentrálnak. Egy hatóság állapítja meg mi a találmány, és attól függetlenül, hogy a műszaki alkotás tudományos műhelyben, vállalatnál vagy egy fészerben született meg, széleskörű támogatást kap a jogvédelem, a megvalósítás és a piacra vitel tekintetében. Japánban, Szingapúrban, Dél-Koreában, az USA-ban meghozták a szükséges törvényeket, azóta meredeken emelkedik a műszaki alkotások száma. Dél-Koreában 1986-ban kevesebb találmány volt mint nálunk, azóta 9 db törvényt alkottak a találmányok ösztönzéséről, ennek köszönhetően ma 1 millió lakosra egy év alatt 1800 találmány jut.
Hazánk vészesen lemaradt, 1 millió lakosra egy év alatt 80 találmány jut. Japánban ugyanez a szám 3800! Dél-Koreában csak a találmányokat támogatják, a tudományos kutatást nem! Ma az Egyesült Államokban a legutóbbi két évtized hatalmas technológiai fejlődését elsősorban két, az innováció előtti akadályokat elhárító és az innovációt aktívan segítő törvénynek tulajdonítják. Törvény segíti az innovációt más sikeres országokban, így például Kanadában, Japánban, Németországban, Franciaországban, Izraelben, Dél-Koreában és Írországban is. Hasonló törvények készülnek más EU tagjelölt országokban, például Csehországban és Szlovákiában is.
Minden elvesztegetett percért kár, sürgős beavatkozásra van szükség, minél
előbb meg kell teremtenünk a tudományos kutatások támogatása mellett a
feltalálóinkat, találmányainkat ösztönző, felkaroló törvényi hátteret. Ez
legyen a kampány és a közélet középpontjában és ehhez kérem az ön szíves
támogatását.
Tisztelettel:
Bátonyi István
************
A műsor hallható volt a Kossuth rádió hangtárában 2004. május 17-én 18
óra 30-tól.
http://real1.radio.hu/kossuth.htm
A műsor rövid ,olvasható változata:
http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=89747&rid=PUV6TQ==
A műsor bővebb szerkesztett változata, melyet a Kossuth rádió
megküldött:
Találékony népnek tartanak bennünket, többek között ezt emlegetik a politikusok is, amikor arról beszélnek, mit viszünk magunkkal az unióba. Találmányokról, feltalálókról szólt tegnap a Háttér műsora. A stúdió vendége volt Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára és Kecskeméti Géza, akinek találmánya elnyerte a nagydíjat.
A beszélgetést Vass István Zoltán vezette. A műsor
rövidített, szerkesztett változatát hallják.
Riporter:
- Van vagy volt valaha is olyan kimutatásuk, ami mondjuk, egy esztendőre
vetítve egy hozzávetőleges értéket megbecsült? Hogy kérem szépen, ennyi
értéket képviselnek azok a találmányok, amelyek ez évben megvalósultak?
Vedres András:
- Olyan értelmű kimutatásunk van, hogy milyen a találati arány, azaz, hogy
egyáltalán a felvetődő műszaki megoldások, találmányok hány százaléka valósul
meg. Az általános, hogy a nagyvilágban ez olyan pár százalék. Mondjuk 3-5
százalék. 100 találmányból 3-5 valósul meg. Egyesületünknek van egy speciális
találmányi módszere.
Riporter:
- A Magyar Feltalálók Egyesületének?
Vedres András:
- Igen, amely hasonlatos egy kicsit a sporthoz; tudatos kiválasztás, tréning
,aztán a találmányoknak, mint produkciónak a piacra vitele. A találmányi
marketing, a licenc megadása. Most megint a számok, hogy mennyiből mennyi.
Kétévenként rendezzük ezeket a nagy nemzetközi kiállításokat Budapesten, ott
általában minden második évben 5-600 találmány a felszínre kerül. Ezeknek a 2
év leforgása után, a következő kiállításig 47 százaléka megvalósul. Az utóbbi
3 ilyen Géniusz kiállítás, ez 3-szor 2, ez hat év, ez közel 3000 találmányt
jelent, és bizony, visszamenőleg megnéztük, ezeknél is tényleg a fele már
megvalósult, 17 százaléka elvetélt. A másik felének az innovációja még
folyamatban van.
Riporter:
- Akkor most megkockázatom azt, hogy jóllehet államilag sokkal
koncentráltabban szubvencionálják, támogatják a tudományos kutatásokat, az
alapkutatásokat figyelembe véve könnyen elképzelhető, hogy akár 10 esztendő
is, vagy akár 25 esztendő is beletelik, míg a gyakorlati haszna érződik. Itt
viszonylag gyorsabban jelentkezik.
Vedres András:
- Igen, ez az innováció-támogatási politikán múlik. Felismerte a világ, hogy a
szabadalom monopóliuma nem elég támogatás. Sokáig az volt a nézet, Egyesült
Államokban, Nyugat-Európában, hogy az a monopólium, amit biztosítunk azzal,
hogy mindenkit eltiltunk, a jogosultnak szabad csak alkalmazni.
Riporter:
- Ezt időben korlátozzák, mondjuk, 7 évre kapja?
Vedres András:
- Nem, nem, az 25 év, és fizetni kell a fenntartási költséget, és ha nem
fizeti, akkor ugye, megszűnik. Közkincsé válik. De hát minden esetre ezt
tekintették támogatásnak. De kiderült, hogy ez nem elég, mert hatalmas
ráfordítások és nagy kockázati tőke kell az elején. Ezért tehát csak a
leggazdagabb, az állam, az adófizetők pénzéből kell, hogy támogasson. Jó,
rendben van, támogatom az innovációt, és akkor most egy kicsit sikamlós dolog,
mert mi is az az innováció? Ha valami újnak üzleti célból történő
megvalósítása, de ez még mindig nem elég egzakt. Ahol felismerték, hogy a
találmány, amelyik viszont törvényes feltételeknek kell, hogy megfeleljen, és
egy hatóság mondja meg, hogy ez találmány, ez pedig nem. Tehát a találmány a
támogatás alapja, akkor az a találmány jöhet tudományos műhelyből, vagy
akárhonnan.
Riporter:
- Egy fészerből is.
Vedres András:
- Egy fészerből is. Lényeges a mű, ha megnézem ezt a példát, Dél-Korea és
Magyarország összehasonlítása. Valamikor 1986-ban minden tekintetben
gazdagabbak voltunk, több találmány született meg Magyarországon. Dél-Korea
mélyen alattunk volt, és akkor, valahogy a 90-es években, a találmányok száma
Koreában olyan hatalmas mértékben kezdtek növekedni, és avval arányosan a
társadalmi össztermék is, nálunk meg elkezdett csökkenni.
Riporter:
- Dél-Korea volt tudomásom szerint az ázsiai négy tigris egyike…
Vedres Andás:
- Négy tigris egyike, és miért, mert 9 törvényt hoztak a feltalálás
támogatására. A kitörési pont az innovációnál pontosan az volt: tessék
létrehozni szabadalomképes műszaki alkotásokat! Támogatjuk annak a
jogvédelmét, a megvalósítását. A piacra vitelét.
Riporter:
- Akkor csak úgy, reflexszerűen kérdezem, hogy hasonló a helyzet, mondjuk,
Japánban, Szingapúrban, Taivanon?
Vedres András:
- A világon Japán az első, az 1 millióra eső találmányok száma szerint ott
3800, a második Dél-Korea 1800, Magyarországon 80. Az Egyesült Államokban,
mikor kapcsoltak, és meghozták a Stevenson-Windler féle innovációs törvényt,
valamikor a 80-as évek végén, elkezdtek begyorsítani, és jelenleg már azonos
meredekséggel nő a műszaki alkotások száma az Egyesült Államokban. Végül is
most már kezdi felismerni a világ, hogy itt viszont tényleg a feltalálást kell
felkarolni és támogatni.
Riporter:
- Ez azt jelentené, hogy ezekben az iparilag fölöttébb fejlett országokban túl
azon, hogy igen nagy pénzeket áldoznak a tudományos kutatásokra és
fejlesztésre, a bizonyos fokig esetlegesnek tűnő találmányokat is rangján
kezelik.
Vedres András:
- Koreában én még nem hallottam róla, magam is olyan tudósféle vagyok, hogy
micsoda nagy tudományos eredményei vannak Dél-Koreának, meg miket költ arra,
meg erre. Az nincs, viszont 1800-nál több mű jön létre egymillió lakosra. Azaz
találmány. Ott a találmányt támogatják, nem a tudományt. A tudományt csak a
leggazdagabbak képesek támogatni. És a tudósok, akik alkotni akarnak,
megkeresik azokat a helyeket, ahol a legjobb feltételek vannak. A tudomány
közkincseket termel. Én ebben a pillanatban, akár ebben a szobában is
bármilyen tudományos eredmény birtokolhatok az internet segítségével. Vagy
bármi más módon. Mert a tudomány közkincseket termel. Tehát akkor az én
adófizetői pénzemből támogassak olyant, hogy annak az eredménye mindenkié
lesz. Ez nonszensz.
Riporter:
- A tudósok valószínűleg vitatkoznánk ezzel.
Vedres András:
- Én magam is tudós vagyok, és mégis azt mondom, akkor kell egy tudományos
műhelyt támogatni, hogyha monopol eredményeket hoz létre.
Riporter:
- Térjünk vissza a gyakorlati síkra! Önöknek, amikor ezt a kéménybélést
feltalálták, egyszerű dolguk volt, olajozottan felismerték azonnal, hogy ennek
mi a jelentőssége, támogatták, megvalósították?
Kecskeméti Géza:
- Azonnal nem ismertük fel, de reméltük
Riporter.
- Nem önök azok, akiken múlott, hogy ez megvalósítható legyen…
Kecskeméti Géza:
- Ez csak rajtunk múlt. Ennek egyetlen egy forrása volt, az, hogy 4-5
éven keresztül a mi cégünknél kiemelkedően a legkisebbek voltak a bérek.
Riporter:
- Magukon spórolták meg?
Kecskeméti Géza:
- Igen, méghozzá olyan dolgozókon, akik nem is tulajdonosai a cégnek.
Riporter:
- Hány helyen van ez levédve?
Kecskeméti Géza:
- Csak Magyarországon. Ez a baj.
Riporter:
- Akkor ezt bármelyik pillanatban ellophatják, lekoppinthatják!
Kecskeméti Géza:
- Hála Istennek, egy kicsit bonyolult, mert ez egy kémia folyamat is, amit
ennek a gyártásánál mi alkalmazunk. Egy mechanikai folyamat is. Nagyon nehéz
volna lekoppintani.
Riporter:
- Csakhogy ez nem áll minden találmányra.
Kecskeméti Géza:
- Nem, a jogvédelem nagyon fontos, manapság, ha nincs széleskörű nemzetközi
oltalom, senki hozzá nem fog. Nincs az, hogy még el sem lopnák, mert a
szabadalom monopóliuma szükséges ahhoz, hogy a globalizált termelésbe,
kereskedelembe egy áru belemenjen.
MTI
