2004. május 25. kedd 21:45
Mariazelli üzenet
Pünkösd – 2004. május 30.
Egy héttel Pünkösd ünnepe előtt Európa közepén, az egyik legnagyobb zarándokhelyen, Máriacellben gyűltünk össze mi, 8 európai ország püspökei számos zarándokkal – köztük nőkkel, férfiakkal és fiatalokkal – együtt Ausztria Anyjánál (Magna Mater Austriae), a Magyarok Nagyasszonyánál (Magna Domina Hungarorum) és a Szláv Népek Anyjánál (Alma Mater Gentium Slavorum). Jelen volt köztünk Angelo Sodano bíboros, a Szentatya követe. Röviddel az Európai Unió legutóbbi kibővítése után tanúságot teszünk szándékunkról, hogy keresztényekként együtt építsük a közös Európa-házat. Az evangélium ehhez a mércénk. Ismerjük a mai Európa problémáit és veszélyeit. De ismerjük egy növekvő és békés együtt élés lehetőségeit is a népek között a mi kontinensünkön.
Emberekként felebarátok vagyunk. Keresztény gondoskodásunk minden emberhez szól az örömükkel és a szenvedésükkel, reményeikkel és félelmükkel együtt. A mi testvéreink ők minden különbözőségük és ellentétük ellenére is, mivel Isten mindannyiunk Atyja.
Ahhoz, hogy emberként felebarátok tudjunk lenni, erőnk legmélyebb forrása Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk és Megváltónk. 2000 éve számtalan ember a Benne való hit alapján építette és alakította az Európa-házat. Közöttük van hat szent férfi és nő, akiket Európa védőszentjeiként tisztelünk: Szent Benedek, a szerzetesek atyja, Cirill és Metód, a szláv népek szentjei, Svédországi Szent Brigitta, Sziénai Szent Katalin és Szent Edit Stein.
Egyházként a szentek örökösei vagyunk. De örökösei vagyunk a bűnösöknek is, akik Krisztus és az Egyház arcát sokszor elhomályosították. Miként a Szentatya mély benyomást keltően cselekedte, mi is emlékezünk az Egyház történelmének árnyékaira. Így segítünk Európa népeinek és államainak, hogy saját történelmük és Európa közös történelmének homályaival is foglalkozzanak és a kiengesztelődés útján járjanak. Ez Európa békésebb jövőjének követelménye.
Nagy döntések idejében élünk, jóllehet, ennek nincs mindenki a tudatában. Mi, püspökök ezért kérjük az összes, a mi pásztori szolgálatunkban bízó keresztényt: Ne rejtsétek el a hiteteket! Ne maradjatok a közös jövőbe vezető út szélén állva! Menjetek velük, gondolkozzatok velük, beszéljetek velük, dolgozzatok velük, keressétek a szövetséget minden jóakaratú emberrel! Ehhez mindenki hozzájárulhat valami nagyon értékes dologgal. Meg vagyunk győződve arról, hogy egy új még jobb Európa nem építhető fel a keresztények és Krisztus nélkül vagy ellen.
A régi mariazelli kegyszobron Mária nekünk mutatja gyermekét: Jézus Krisztust. Erre a képre tekintve Máriának azokra a szavaira gondolunk, amelyeket a kánai menyegzőn, egy nehéz helyzetben mondott az embereknek. Szavai így hangzanak: „Tegyétek, amit Krisztus mond nektek!” Ez a felszólítás ránk is vonatkozik. Mit kell nekünk keresztényként különösen is intenzíven tennünk napjainkban és a jövőben Európában, hűen Krisztushoz és az emberekhez, akik ránk vannak bízva? Mi, püspökök ezekre a kérdésekre válaszként a következő hét kérést fogalmaztuk meg, amelyeket kedves keresztény testvéreink nektek nyújtunk a jövő felé vezető úton.
1. Megmutatni Krisztust az embereknek
Legyetek az én tanúim – mondta Jézus Krisztus az apostoloknak. És ezt mondja nekünk is. Európában sok ember csak felszínesen ismeri vagy nem is ismeri Krisztust. Arra vagyunk hivatottak, hogy megmutassuk nekik Krisztust. Vele találkozunk, amikor elmerülünk a Szentírás olvasásában, az imádságban és a liturgia ünneplésében. Ehhez következetes gyakorlásra van szükségünk. Az utóbbi években ez sajnos gyakran elmaradt. Ha valóban megtaláltuk Krisztust, akkor ez sürget minket, hogy örömünket lehetőleg megosszuk sok más emberrel. Így válunk missziós keresztényekké.
Kérjük a Szentlélek erejét, hogy ezt tudjuk tenni.
Mindenki válaszolja: Benned bízunk, Reményünk, Jézus Krisztus!
2. Imádkozni tanulni és imádkozni tanítani
Európán akkor lesz áldás, ha sok ember van, akik egymással közösen és egyénileg is az imádságban Istent dicsőítő, neki hálaadó és őt kérő választ adnak az Igére, amelyet ő a teremtés és a megváltás által mondott ki és újra kimond. A keresztény közösségeknek az imádság iskoláinak kell lenniük és egyre jobban azzá kell válniuk. A szentségnek és a szépségnek, mint Isten dicsőségében való részesedésnek, egyre jobban kell jellemeznie a liturgiát.
Kérjük a Szentlélek erejét, hogy ezt tudjuk tenni.
Mindenki válaszolja: Benned bízunk, Reményünk, Jézus Krisztus!
3. Gyarapodni és elmélyülni a hitbeli ismeretben
„Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek” – olvashatjuk a Szentírásban, Szent Péter apostol első levelében (1Pét 3,15). Ez a mának is szól.
Egy kulturtársadalomban a keresztényeknek ma jól kell ismerniük a keresztény hit nagyszerű és teljes tartalmát, hogy a hitet a más vallásokkal és életmodellekkel való találkozásban komolyan vegyék és helyt tudjon állni. A Katolikus Egyház Katekizmusa fontos segítség az elmélyült hitbeli ismeretek megszerzéséhez.
Kérjük a Szentlélek erejét, hogy ezt tudjuk tenni.
Mindenki válaszolja: Benned bízunk, Reményünk, Jézus Krisztus!
4. Jelet mutatni
Országainkban az emberek naponta találkoznak a szavak és képek özönével. Ezek közül csak kevés szól Istenért és az Egyházért. Ezzel szemben mi, keresztényekként egy pozitív jelet tudunk mutatni, amikor a lakásban vagy a munkahelyen a keresztet, az étkezési imát vagy a vallásos témákról való beszélgetést nem rejtjük el. A kereszt jelének és más keresztény jelképeknek és szertartásoknak egyaránt helye van a magán és a nyilvános területeken. Keresztényekként nagyban hozzájárulunk országaink civil társadalmának jólétéhez. A kereszténység egészében ma is az egész világra kiterjedő irgalmasság nagyhatalma és kiérdemelte a megbecsülést és a civil társadalom háláját.
Kérjük a Szentlélek erejét, hogy ezt tudjuk tenni.
Mindenki válaszolja: Benned bízunk, Reményünk, Jézus Krisztus!
5. Védelmezni a vasárnapot
A lehetőleg munkamentes vasárnap, mint a nagyobb pihenés közös napja egy olyan fő jó, amelynek a feláldozása súlyos károkat okoz az egész társadalomnak. Nekünk, keresztényeknek a vasárnap szent. Az az Isten előtti és az Istennel történő ünneplés napja is, valamint a teremtésért és a megváltásért mondott köszönet napja. Szövetséget kell keresnünk és hordoznunk a vasárnap aláásásával szemben.
Kérjük a Szentlélek erejét, hogy ezt tudjuk tenni.
Mindenki válaszolja: Benned bízunk, Reményünk, Jézus Krisztus!
6. Védeni és kibontakoztatni az életet
A határozott (elkötelezett) keresztények valójában az emberi élet barátai annak minden vonatkozásában: A megszületett és a még meg nem született, a fejlődő és a hátrányos helyzetű, a földi és az örök életnek a barátai.
Ez az élet ma különösen is fenyegetett a kezdetekor és a befejezésekor. Be fogjuk vetni értelmünk, szívünk és kezünk erejét, hogy az embereket és környezetüket, a jelenkort védjük és kibontakoztassuk.
Különleges gonddal figyelünk a házasokra és a családokra. Ők a társadalom és az Egyház nélkülözhetetlen alapkövei. Országainkban a gyermekek csökkenő száma egyúttal Európa egyik legnagyobb problémája. Szilárdan ragaszkodunk a házasság és a család ideáljához, és segítően osztozunk azoknak a sorsában, akiknél széttört ez a szilárd kapcsolat.
Kérjük a Szentlélek erejét, hogy ezt tudjuk tenni.
Mindenki válaszolja: Benned bízunk, Reményünk, Jézus Krisztus!
7. Előmozdítani a szolidaritást Európában és világszerte
A nyolc ország egyházmegyéi a most végéhez érő Közép-európai Katolikus Találkozó egy esztendeje során sokat tettek egymásért illetve egymással közösen. Megerősítették az Európai Unió országaiban a civil társadalom szolidaritását is. Ennek az együttes cselekvésnek nem szabad a Népek zarándoklata után összezsugorodnia. Mi, püspökök kérünk minden bennünk bízó keresztényt: Menjünk tovább a már megkezdett úton a jövőben is kontinensünk közepén, az ökumenikus kereszténység és az egész emberiség közepette. A Népek zarándoklata ennek az útnak fontos része volt és marad. Kísérjen minket a mariazelli kegyképre való tiszteletteljes emlékezés.
Kérjük a Szentlélek erejét, hogy ezt tudjuk tenni.
Mindenki válaszolja: Benned bízunk, Reményünk, Jézus Krisztus!
Mariazell, 2004. május 22.
+ Josip BOZANIC
bíboros, zágrábi érsek
a Horvát Püspöki Konferencia elnöke
+ Christoph Schönborn
bíboros, bécsi érsek
az Osztrák Püspöki Konferencia elnöke
+ Seregély István
egri érsek
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
+ Józef Michalik
przemy¶l-i érsek
a lengyel püspöki konferencia elnöke
+ Jan Graubner
olmutz-i érsek
a Cseh Püspöki Konferencia elnöke
+ Franc Rode
ljubljana-i érsek
a Szlovén Püspöki Konferencia elnöke
+ Frantiąek Tondra
spią-i megyés püspök
a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke
+ Franjo Komarica
banja-luka-i megyés püspök
a Bosznia Hercegovinai püspöki konferencia elnöke
