2004. április 21. szerda 21:56
Mit ér a közvéleménykutatás, ha Medián?
Semmit! Íme a bizonyíték:
A Medián április 7-én kiadta márciusi felmérésének az eredményeit:
"Ha most vasárnap rendeznék az EP-választásokat, három párt képviselőjelöltjei jutnának be, és az ellenzék és a kormányoldal egyenlő arányban osztozna a helyeken - derül ki a Medián havonkénti felméréseinek legutóbbi eredményeiből." Ezt a hírt a sajtó "fej-fej mellett az MSZP-Fidesz" szöveggel sulykolta a híreket hallgató, olvasó állampolgárok fejébe.
Ugyanezen időben készült el a HVG megbízásából egy "másik" Medián-felmérés, mely szerint:
"Ha a következő két hónapban az erőviszonyok változatlanok maradnának, a Fidesz-MPSZ simán nyerné az EP-választásokat, 14 mandátumot szerezne, szemben az MSZP-nek jutó tízzel."
A HVG cikke:
PÁRTOK ÉS POLITIKUSOK NÉPSZERŰSÉGE
Csúcsra járatás
Csökkenő részvételi kedv mellett még a januárinál is tágabbra nyílt az olló a
Fidesz-MPSZ és az MSZP támogatottsága között, és így két hónappal a szavazás
előtt továbbra is a nagyobbik ellenzéki párt tűnik az európai parlamenti
választások esélyesének - ez olvasható ki a HVG megbízásából készült
legfrissebb Medián-felmérésből.
Az előző hónapokhoz képest április elejére számottevően csökkent azok aránya,
akik állításuk szerint egy „most vasárnapi" országgyűlési választáson az
urnákhoz járulnának. A mostani 53 százalékos arány azonban még mindig 2
százalékponttal magasabb, mint azoké, akik az európai parlamenti (EP)
választásokról nyilatkoznak ugyanígy. A majdani tényleges részvételnek pedig
alighanem szerepe lesz abban, hogy melyik párt hány mandátumhoz jut június
13-án. Ha a következő két hónapban az erőviszonyok változatlanok maradnának, a
Fidesz-MPSZ simán nyerné az EP-választásokat (14 mandátumot szerezne, szemben
az MSZP-nek jutó tízzel), de arra azért érdemes felfigyelni, hogy a
fiataldemokraták előnye valamivel kisebb - mint az elmúlt hónapokban mindig -
egy feltételezett most vasárnapi EP-választáson, mint egy ugyanilyen nemzeti
voksoláson. Az utóbbin a választani tudó „biztos" szavazók 58 százaléka adná
voksát a nagyobbik ellenzéki pártra és 34 százaléka a nagyobbik kormánypártra,
míg az előbbin ugyanez az arány 56:36 lenne.
A különbség magyarázata, hogy az MSZP-sek még mindig valamivel nagyobb
arányban mozgósíthatók az EP-választásra, mint a Fidesz-MPSZ támogatói,
miközben a hazai képviselő-választás tekintetében fordított a helyzet. A
fideszesek körében ugyanis valamivel magasabb az EU-csatlakozást ellenzők
aránya, és ezek egy része - legalábbis mai álláspontja szerint - az
EP-választástól való távolmaradásával is kifejezi fenntartásait (ugyanakkor az
EU iránt igen elkötelezett SZDSZ-szimpatizánsok is 1 százalékponttal jobban
állnak az EP-választásra vonatkozó válaszokban, mint „hazai pályán").
A Fidesz-MPSZ januárban még csak megközelítette, most áprilisban viszont már
meg is döntötte saját csúcsát: az 58 százalékos támogatottság 2
százalékponttal meghaladja a Medián által 1998 nyarán mért eddigi rekordot. A
változás a januári felméréshez (HVG, 2004. január 31.) képest azonban nemigen
jelentős, annál drámaibb viszont az előző, márciusi adatsorral összehasonlítva
(lásd táblázatunkat). A közvélemény is érzékeli, hogy a zászló az ellenzéknek
áll: 50 százalék gondolja úgy, hogy „egy most vasárnapi" választások esélyese
a Fidesz-MPSZ, miközben az MSZP-ről csak 24 százalék vélekedik így - ráadásul
a fideszeseknek jóval nagyobb az önbizalmuk, hiszen 88 százalékuk bízik pártja
győzelmében, miközben az MSZP-seknek csak 75 százaléka optimista.
Az elmúlt egy hónap jelentős változásainak magyarázatát keresve úgy tűnik,
márciusról áprilisra kifulladt a kormányoldal offenzívája, amelyet elsősorban
a miniszterelnök nagy vitát kiváltott közjogi javaslatai fémjeleztek. A
Fidesz-MPSZ viszont újra magához ragadta a kezdeményezést, és a jelek szerint
eredményesen tudta célba juttatni a gazdasági nehézségekről szóló üzeneteit és
ezzel meglovagolni a lakosság változatlanul rossz közérzetét. (Hónapról
hónapra ugyanis az emberek mintegy kétharmada érzi úgy, hogy az országban
rossz irányba mennek a dolgok, és csak negyedrészük gondolja az ellenkezőjét.)
Egy héttel a Fidesz-MPSZ március 27-én megrendezett szövetségi gyűlésén útjára
bocsátott, a költségvetés módosítását szorgalmazó „nemzeti petíció"
meghirdetése után a megkérdezettek 34 százaléka tudott az abban foglalt hat
követelés közül legalább kettőt, 17 százaléka pedig legalább hármat fejből
megnevezni (ebben gyakorlatilag nincs különbség kormánypártiak és ellenzékiek
között). A legtöbben a lakástámogatási rendszer visszaállításának (28
százalék) és a garantáltan alacsony gyógyszeráraknak (23 százalék) a
követelését tartják számon. A megkérdezettek nem kevesebb mint 29 százaléka
mondta a Medián kérdezőbiztosainak, hogy ha módja lesz rá, biztosan aláírja az
ívet - ez az arány a szavazókorú népességre vetítve több mint kétszerese a
kezdeményezők által célul kitűzött 1 millió aláírásnak. Azt egyébként, hogy
összejön az 1 millió, a megkérdezettek egyharmada (32 százalék) biztosra
veszi. Természetesen az aláírásgyűjtéssel a Fidesz-MPSZ elsősorban saját
közönségét tudja mozgósítani: az ellenzéki szavazótáborban 52 százalék a
„biztos" aláírók aránya. Ennél is figyelemreméltóbb, hogy minden tizedik
kormánypárti szavazó is úgy gondolta a felmérés időpontjában, alá fogja írni a
petíciót, ami meglepőnek hangzik, de menten nem az annak fényében, hogy az
MSZP támogatóinak 40, az SZDSZ támogatóinak 50 százaléka a petícióban foglalt
javaslatok többségével egyetértett.
A politikusok népszerűségének alakulásában nehéz lenne határozott mintázatot
felfedezni: az elmúlt három hónap során a kormánypárti és az ellenzéki
személyiségek közül is többen visszaestek, bár a két „főszereplő", Medgyessy
Péter jelenlegi, és Orbán Viktor előző miniszterelnök hajszálra ugyanannyi
szimpátiaszavazatot kapott áprilisban, mint januárban. A listát továbbra is
Dávid Ibolya vezeti, ám feltűnő, hogy az MDF-elnök népszerűsége az előző
hónaphoz képest határozottan csökkent. Ez alighanem összefügg a két nagy
pártot egyaránt hírbe hozó legutóbbi nyilatkozataival: tetszési indexe mind a
kormányoldal, mind az ellenzék szavazótáborában alacsonyabb lett, egyedül a
pártpreferenciával nem rendelkező, nem szavazó közönség körében őrizte meg
korábbi népszerűségét.
Hann Eendre
HVG
