2004. június 15. kedd 22:23
Maria Teresia Carloni vallomása Mindszenty bíborosról
A Vatikáni Rádió Rómában és környékén, illetve Interneten hallható olasz nyelvű műsorában, június 10-én csütörtökön délelőtt Alberto Di Chio, bolognai kanonok ismertette az „Egy nő az egyház szívében” c. kötet magyar vonatkozású részleteit. A bolognai Minerva Kiadó gondozásában 2003-ban megjelent könyvet április végén a római Magyar Akadémián maga a prelátus, egyben társszerző mutatta be azon a konferencián, amelyet a szentszéki magyar nagykövetség rendezett a következő címmel: „A katolikus egyház szerepe a Közép-Európai rendszerváltás és az európai integráció folyamatában.”
A kötet az 1919-83 között élt Maria Teresa Carloni, világi hívő rendkívüli életútját, valamint a közép- és kelet-európai országok egyházaival való kapcsolatait foglalja össze. Közzétesz továbbá eddig ismeretlen dokumentumokat, leveleket, amelyeket a szóban forgó egyházak főpásztorai, papjai írtak a Marche tartomány Urbania nevű helységében élő hölgynek, aki a XX. század második felének mindegyik pápájával találkozott. Isten azzal a küldetéssel bízta meg, hogy az üldözött egyházakért ajánlja fel imáit, szenvedéseit. Mindszenty bíborossal – Di Chio kanonok szavai szerint több alkalommal találkozott, egyrészt közvetett, mondhatnánk természetfeletti, misztikus módon, bilokáció útján, másrészt közvetlenül. Első alkalommal 1967-ben, amikor a hercegprímás a budapesti amerikai nagykövetségen élt száműzetésben. Rendkívüli vállalkozásról volt szó, amelyet néhány, a földalatti egyházhoz tartozó pap és püspök tett lehetővé. Maria Teresa Carlonit egy rendőrparancsnok vezette be az amerikai nagykövetségre, aki Mindszenty bíboros bizalmi embere volt, ugyanakkor összekötő szerepet játszott a hatóságok felé. A bíboros nagy hálával, szeretettel és jóindulattal fogadta Maria Teresát, és megköszönte VI. Pál pápa érdeklődését, de azonnal tisztázta, hogy nem áll szándékában elhagyni Magyarországot – ami végül 1971-ben mégis bekövetkezett.
Di Chio kanonok az akkori magyarországi földalatti egyházzal kapcsolatban elmondta: a birtokában lévő dokumentumok szerint Mindszenty bíboros több püspököt és papot szentelt fel titokban. Hozzátette: voltak olyan, az állam által elismert magyar papok, akik nem élvezték a hívek bizalmát, mert kompromittálták magukat az akkori politikai hatalommal, amely nem tartotta tiszteletben az egyház és a személyek szabadságát. Ez az előbb említett rendőrkapitány, parancsnok, rendkívül értékes személy volt, mert a bíboros is elismerte és ezzel egyidejűleg olyan mozgási szabadsága volt, amely sokak számára nem adatott meg. Di Chio kanonok azt is megemlítette, hogy több ide vonatkozó adatot, nevet továbbított a jelenlegi magyar prímásnak bizalmas formában, mivel nem kívánja ő maga nyilvánosságra hozni a kérdéses személyek valódi kilétét. Szólt továbbá egy olyan, nagyon fiatalon elhunyt püspökről, akit szintén Mindszenty bíboros szentelt fel titokban és aki fontos politikai szerepet töltött be. Rendkívül veszélyes vállalkozásról volt szó. Jó lenne, ha az érintett országok legalább azokat a fejezeteket lefordítanák saját nyelvükre, amelyek rájuk vonatkoznak. Jelenleg a lengyel fordítás van csak folyamatban, holott a kötet foglalkozik az egykori Csehszlovákia és Jugoszlávia, valamint Ukrajna, Románia, Bulgária hallgatásra kényszerült egyházaival is. Ez nem csak a szerzők kívánsága, hanem azoké a püspököké, papoké is, akikkel Di Chio kanonok találkozott, és akiknek személyesen is alkalma volt ismertetni a szóban forgó dokumentációt.
Arra a kérdésre, hogy Maria Teresa Carloni hogyan mutatja be Mindszenty bíborost emberi szempontból, Di Chio kanonok a következőket válaszolta:
A bíborost rendkívül erősnek, ugyanakkor végtelenül szeretetteljesnek ábrázolja. Olyan ember, aki képes érzelmei kimutatására, akit a legkisebb részletek is érdekelnek. Utolsó találkozásukkor, 1971-ben, a bíboros rövid római tartózkodása idején, a következő szavakkal búcsúzik Maria Teresa-tól: „Ne feledkezzetek meg egyházam legszegényebbjeiről”-
A bolognai kanonok kifejtette: „Az egyháztörténelemnek ez az óriása egy rendkívül nehéz időszakban maradéktalanul megőrizte nemcsak a hitét, hanem főpásztori tanúságtételét is szilárdsága révén, és ezzel egyidejűleg közel maradt a legkisebbekhez, kifejezve irántuk való szeretetét. Az ima és a szeretet nagy tanúja volt. A Mindszenty bíborosra vonatkozó dokumentumok olvasásakor csodálattal töltött el alakjának nagysága, amelyet meg kell ismertetni, emlékét meg kell őrizni, és mindenekelőtt újra kell értékelni az egyháztörténetben. Napjaink egyháza számára rendkívül fontosak azok a főpásztorok, akiket az Úr azért küldött, hogy az üldöztetés során az egyház megőrizhesse a hitét és folytathassa zarándokútját. A könyv borítólapján egy postai levelezőlap látható, amelyet 1971. október 21-én Maria Teresa számára írtak alá a következő személyiségek Mindszenty bíboroson kívül: Slypij ukrán, Trochta csehszlovák bíborosok, Wyszynski bíboros, Lengyelország prímása, Seper bíboros, a Hittani kongregáció prefektusa, Franjo Kuhariè zágrábi érsek. Ez a képeslap is azt bizonyítja, hogy Maria Teresa Carloni valóban az egyház szívében élt” – mondta végül a Vatikáni Rádióban a bolognai kanonok.”
A műsorban megszólalt Christoph Schönborn bíboros is, Bécs érseke: Mindszenty bíboros 1975-ben itt hunyt el, száműzetésben.
A bécsi bíboros, érsek három pontban foglalta össze emlékeit: „11 éves voltam az ’56-os magyar forradalom idején és mély nyomot hagytak bennem azok a drámai pillanatok, amelyek a szabadságra nyíló kis ablaknak a végét jelentették Magyarországon. Emlékszem a menekültek ezreire és természetesen sokat beszéltek akkor Mindszenty bíborosról, kiszabadulásáról, majd az amerikai nagykövetségre való meneküléséről. Azután, őszintén megvallom, bizonyos szomorúsággal, keserűséggel éltük meg azt a pillanatot, amikor Mindszenty bíboros Bécsbe érkezett és amikor meg kellett válnia prímási és esztergomi érseki szerepétől. Sokan közülünk nem értették meg annak az időszaknak keleti politikáját, az Ostpolitik-ot. Keserű pillanat volt azok számára, akik közelről látták a kommunizmust, hogy Mindszenty bíborostól ezt az áldozathozatalt kérték. De Isten a történelem ura és nem a mi feladatunk, hogy ítéletet mondjunk a kor döntéseiről, amelyeket nem értettünk meg. Végül a harmadik pont, amikor elolvastam a bíboros Emlékiratait. Sokat gondoltam erre, amikor a közelmúltban megtartottuk ezt a nagy zarándoklatot Mariazellben, ahol annyi magyarnak ott van a szíve. Mariazellben van magyar kápolna, továbbá az a kápolna, ahol Mindszenty bíboros volt eltemetve, amíg nem szállították át holttestét Esztergomba. Magát a Szűzanya szentélyét is Nagy Lajos magyar király építtette. Visszaemlékeztem arra, hogy Mindszenty bíboros mi mindent tett esztergomi érsekké történt kinevezése után, amikor olyan sokszor összehívta Magyarország katolikusait, hogy bátorságot és erőt adjon, mivel tudta, hogy nehéz idők következnek. Sokat gondoltam ezekre a bátorító gesztusokra ezekben a napokban Mariazellben, amikor csaknem 100 ezer katolikus gyűlt össze országainkból, rettenetes eső, sőt havazás ellenére, nehéz körülmények között. Azt hiszem, hogy nekünk, püspököknek ma az a feladatunk, hogy bátorítást adjunk híveinknek ebben az Európában, amelyben az ellenszél nem hiányzik. Ez az a három pont, amely eszembe jut, amikor a hitnek erre a rendkívül nagy tanújára gondolok, aki Mindszenty bíboros volt és ma is marad.”
VR/MK
