2004. április 01. csütörtök 23:01
Orbán Viktor beszéde a Polgári Magyarországért Alapítvány konferenciáján
Orbán Viktor szerint addig nem leszünk az Európai Unió teljes jogú tagjai, amíg a nyugati országok nem teszik lehetővé a magyar munkaerő szabad áramlását, az EU egyik alapvető szabadságjogát.
A Fidesz elnöke szerint nem megszorító csomagokkal kell belépni az Európai Unióba. Orbán Viktor nyitotta meg a Polgári Magyarországért Alapítvány konferenciáját, melyen Ausztria uniós tapasztalatait vitatták meg. Wilhelm Molterer, az Osztrák Néppárt frakcióvezetője közölte: Magyarország csatlakozásával egy történelmi igazságtalanságot tesz jóvá az Unió.
Ha Önök visszapörgetik az emlékezetüket - már akik európai uniós kérdésekkel foglalkoztak -, akkor talán fölrémlik a régmúltból, hogy 1991-ben, az osztrák csatlakozás előtt adták ki az utolsó értékelést az osztrák gazdaság helyzetéről; az Európai Unió részéről ekkor született meg az utolsó értékelés, az AWI, amely azt mondta Ausztriáról - idézem -, hogy: „Ausztria belépésével a gazdaságilag legszilárdabb országok csoportja gazdagodik majd. Ez nem kis mértékben - folytatta ez a dokumentum - az 1987-es, csatlakozást kimondó osztrák határozat és az elemzés elkészülése - vagyis 1991 - között eltelt négy esztendőben végzett, egész Európa elismerését kiváltó költségvetési és gazdaságpolitikának volt köszönhető.” Ennek a költségvetési politikának - amely nagyon nehéz volt Ausztria számára - a fő iránya a költségvetési hiány csökkentése, és az osztrák költségvetés szerkezetének korszerűsítése volt. Azt is mondhatjuk tehát - és ez is ad egy kis drámai feszültséget a mai találkozónknak -, hogy az osztrákok az Európai Unióba egyfajta repülő starttal léptek be, és úgy tűnik, hogy Magyarország számára most egy más forgatókönyv bontakozik ki. Mi egy szép, nyugodt, kevés bajjal járó belépést is örömmel fogadnánk, nemhogy repülő startról álmodozzunk. Hogy a repülő startot kicsit kézzelfoghatóbbá tegyem az Önök számára, ha a legutóbb zászlónkra írt három szót idézzem: „Munka - otthon - biztonság”, akkor azt tudom mondani Önöknek, hogy Ausztriában két és félszer annyi lakást építenek, mint Magyarországon. Két és félszer annyi lakást építenek, mint Magyarországon. Az európai munkanélküliségi átlagot messze alulmúló teljesítménye van az osztrák gazdaságnak, még a magyarnál is jóval jobb - talán 4 százalék környékén lehet -, és hát ha van olyan ország, amely biztonságosnak mondható akár szociális, akár gazdasági, akár közrend szempontjából az Európai Unión belül, Ausztria kétségkívül erre a címre joggal pályázik.
Nos, persze az osztrák barátaink általában optimistábbak bennünket illetően, mint mi magunk. Ők még arra a régi Magyarországra, néhány évvel ezelőtti Magyarországra emlékeznek, amelyről az a hír járta, hogy a magyar ember arról ismerszik meg, hogy utolsónak megy be a forgóajtón, és elsőként jön ki, és ők még úgy gondolják, hogy talán nem végleges a mai állapot, amikor a csatlakozás élcsoportjában léptünk be a forgóajtóba, és most viszont úgy tűnik, hogy bár szinte elsőként léptünk oda be, az utolsók között jövünk ki a forgóajtóból. Ez is egy bravúr, igaz, más előjelű, mint a megelőző.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hálás szívvel köszönöm az Alapítvány vezetőinek is, hogy ezt a konferenciát tető alá hozták, ugyanis sokan vagyunk Magyarországon olyanok, akik azt gondolják, hogy az uniós csatlakozás ügye lényegében lefutott, megvásároltuk a jegyet az uniós csatlakozásra, és most már kényelmes helyünk lesz az Európai Unió, úgy tűnik, újra nekiiramodó vonatán. Nekem efelől vannak kétségeim, mármint a kényelmet illetően, és én inkább arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy nehogy úgy járjunk, mint a történetben szereplő székely ember, aki éppen akkor ért ki az állomásra, amikor kigördült a vonat, mire ő csak fölényesen legyintett, és azt mondta: Eredj csak, a jegy úgy is nálam van. Nos, a jegy kétségkívül nálunk van, de hogy ez kényelmes utazást is biztosít, ez közel sem olyan bizonyos.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Önök is tudják, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szombaton, az első szövetségi gyűlésén egy nemzeti petíciót indított útjára, amelyben azt jelöltük meg célul, hogy mintegy egymillió aláírást fogunk összegyűjteni annak érdekében, hogy nyomatékot adjunk kérésünknek, a magyar kormányhoz intézett kérésünknek, miszerint változtassák meg a költségvetést, mert ha a költségvetést nem változtatjuk meg, akkor nem várható, hogy biztonságos csatlakozásban lesz részünk. Ezt a költségvetést módosítanunk kell, tekintettel arra, hogy ez a költségvetés egyébként - a nemzeti petíciótól függetlenül is - romokban hever. Valószínűleg a Guinness Rekordok Könyvébe is sikerült bekerülnünk ezzel a költségvetéssel. Nem tudom, emlékeznek-e rá, január 1-jén lépett hatályba a költségvetési törvény, és 7-én jelentették be, hogy a költségvetési hiány hét nap alatt jelentős mértékben megnövekedett, ezért lényegében a költségvetés elvesztette azt a képességét és adottságát, hogy a magyar gazdaságnak kiszámíthatóságot kölcsönözzön, és egyfajta iránytűként szolgáljon a magyar gazdasági élet szereplői számára. Ez a költségvetés tehát mindenképpen romokban hever, és a mai magyar gazdasági kiszámíthatatlanság egyik legfontosabb, egyik első számú forrása. Tehát mindenképpen módosítani kell. Mi arról vagyunk meggyőződve, hogy a csatlakozás csak akkor szolgálja a magyar emberek érdekét, hogyha a szabadság mellett a biztonságunkat is növelni fogja, vagyis minél többen lesznek a csatlakozás nyertesei és minél kevesebben a vesztesei. Osztrák barátainknak szeretném elmondani, hogy a magyar lélek bizakodva, de egy kis bizonytalansággal tekint a május 1-jén beköszönő változások elé, mert mindannyian érezzük a pillanat történelmi jelentőségét, de azt is tudjuk, hogy május 1-jén ugyan ünnep lesz, de május 2-a egy hétköznap. És mi úgy gondoljuk, hogy nagy valószínűséggel május 2-án nekünk ugyanazokkal a hétköznapi gondokkal kell megküzdenünk, mint amelyekkel április 30-án küzdöttünk meg, hiszen egyik pillanatról a másikra bekövetkező nagy történelmi változások csak a történelemkönyvek lapjain léteznek, a valóságos életben ez sosincs így. Róma bukása után, mondjuk annak másnapján sem változott meg minden, vagy a Német Császárság kikiáltását követően sem változott meg a német emberek élete egyik napról a másikra. Kétségkívül igaz, hogy egy nagy és kihasználható lehetőséggel gazdagodva, de mi továbbra is itt fogunk élni, és az eddigi magyar gondokkal kell majd megküzdenünk, itt kell munkát találnunk, itt kell eltartanunk a családunkat, nevelni a gyermekeinket és gondoskodni az idős emberekről is.
Szóval, kedves osztrák Barátaink, a magyar emberek úgy gondolják - és minden optimizmus mellett a lelkükben talán ez a legfontosabb ma -, úgy gondolják, hogy a csatlakozás is elsősorban hétköznapokból áll majd. Magyarországon ma a megszorító csomagok divatját éljük, egy megszorító csomagot már kaptunk, és a hírek szerint, tegnapi, tegnapelőtti hírek szerint április végén könnyen elképzelhető még egy költségvetési megszorító csomag, márpedig mi az Európai Unióba nem megszorító csomagokkal szeretnénk belépni, mert meggyőződésünk szerint megszorító csomagokból nem kaphat lendületet egy gazdaság.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy néhány európai kérdésről is szót ejtsek. Néhány olyan európai kérdésről, amelyről azt hihetjük, hogy talán egy húron pendülünk osztrák barátainkkal. Először hadd mondjak néhány szót a többsebességes Európa koncepciójáról. Ha Önök lapozzák az európai újságokat, figyelik az ott születő tanulmányokat, akkor talán kicsit - hozzám hasonlóan - aggódva figyelhetik, hogy elszaporodtak azok az elemzések és írások, amelyek fölvetik a tíz új tagállammal való bővülés előestéjén, hogy az Európai Uniót tovább kellene differenciálni, és újabb és újabb sebességeket kellene létrehozni. Ezt van, aki többsebességes Európának nevezi, van, aki mag és a mag körül elrendeződő periféria névvel illeti ezt a helyzetet, de mindenképpen a differenciálódás, fejlődés szerinti újabb csoportképződés irányába képzelik el az Európai Unió jövőjét. Szeretném elmondani az osztrák barátainknak is és Önöknek is, hogy meggyőződésem szerint ezek a folyamatok, amelyek, reméljük, nem következnek be, ellentétesek a magyar nemzeti érdekkel, sőt nemcsak a magyar nemzeti érdekkel, hanem a közép-európai érdekkel is. A mi meggyőződésünk az, hogy mielőtt újabb történelmi víziókat vázolunk föl - amely egyébként önmagában egy helyes foglalatosság -, először azt a munkát kell befejezni, amelyet megindítottunk, de még nem végeztük el. Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor tíz új országgal bővítettük az Európai Uniót, és egész addig, amíg a tíz új tagállam nem válik ténylegesen, ha úgy tetszik, szociológiai értelemben is teljes jogú tagjává az Uniónak, addig nem új európai víziókat kell fölvázolnunk, hanem inkább azon kell gondolkodnunk, hogy az új tagállamokat a régiektől még megkülönböztető korlátozásokat hogyan lehet csökkenteni, hogyan lehet az idejüket lerövidíteni.
Letölthető videó:
Orbán Viktor beszéde a Polgári Magyarországért Alapítvány konferenciáján
