2004. május 11. kedd 21:10
Parlamenti napló
2004. május 10.
Szijjártó Péter (Fidesz) interpellációja a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterhez "Tények és hazugságok, azaz: hol van a 400 ezer új munkahely?" címmel.
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! IBM, Dunaferr, DAM Steel, Salamander, Ringa, Philips, Styl Ruhagyár, Vértesi Erőmű, Ajka Kristály, Ikarus, Tokodi Üveggyár, Rába Futómű Kft., és a sort még szinte egészen a végtelenségig lehetne folytatni. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mi a közös az előbb említett cégekben, gyárakban. A válasz egyszerű, ugyanakkor szomorú is: ezek a gyárak a közelmúltban vagy bezártak, vagy számos, adott esetben több száz munkavállalótól váltak meg.
Medgyessy Péter a szocialisták kormányra lépése előtt 400 ezer új munkahely létesítését ígérte meg. Mára világossá vált, hogy ez is csak egy volt a köddé vált, megszegett választási ígéretek közül, nagyjából olyan, mint az ingyen tankönyv, az ingyenes utazás, az otthonteremtési program folytatása vagy a lassan mondott, majd gyorsan megszegett "nem lesz gázáremelés" ígérete.
Nos, mi is a valóság, tisztelt képviselőtársaim? Az új munkahelyek létrehozásának üteme messze elmarad a várttól, így a munkanélküliség mára elérte a 6,1 százalékot, ami pedig azt jelenti, hogy negyedmillió magyar ember munka nélkül van, sőt a pályakezdők 13 százaléka, az alacsonyan képzetteknek pedig 25-30 százaléka nem talál munkahelyet magának, ráadásul a hírek most sem gyárátadásokról, új munkahelyek létrejöttéről szólnak. Persze, ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a rendszerváltoztatás óta először fordult elő, hogy a tavalyi év folyamán több tőke hagyta el az országot, mint amennyi ide beérkezett.
Nem kell pesszimistának lennünk, csupán fel kell idéznünk a közelmúlt egyik kormányszóvivői tájékoztatóját ahhoz, hogy belássuk, a helyzet talán még tovább fog romlani. A kormányszóvivő ugyanis bejelentette, hogy a Magyar Államvasutaknál 11 ezer dolgozó elbocsátására készülnek. Ez azt jelenti, hogy egy kisvárosnyi magyar ember kerül újfent az utcára, 11 ezer család sodródik bizonytalan helyzetbe, 11 ezer egzisztencia veszélybe kerülhet. Az az állami vállalat készül tehát radikális elbocsátásokra, amely több száz millió forintot fordít évente felső vezetőinek és reprezentatív szakszervezeti vezetőinek bérezésére.
Tisztelt Miniszter Úr! Mi az oka ön szerint annak, hogy a munkanélküliség mára elérte a 6,1 százalékot, azaz negyedmillió magyar ember van munka nélkül? Mi indokolja ön szerint, hogy az önök kormányra kerülése óta szinte havonta zár be gyár, hetente bocsátanak el több száz embert munkahelyeikről? Mi lesz a MÁV-tól elbocsátandó 11 ezer munkavállaló sorsa? Miniszter Úr! Hogyan fogalmazná ön újra a 400 ezer új munkahely létrehozásáról szóló, mára nyilvánvalóan irreálissá vált szocialista választási ígéretet?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Szemmel látható, hogy már koránál fogva is, és interpellációja alapján úgy látom, hogy szakmailag is önt viszonylag kevés kapcsolat fűzte eddigi életében a munka világához. (Moraj és közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne személyeskedj!) Engedje meg tehát, hogy néhány... (Taps az MSZP soraiban.) Engedje meg tehát, hogy néhány alapvető tényre felhívjam a figyelmét, és emlékeztetni fogom önt néhány rádiós és televíziós híradásra is, ha már a hírekből hiányolja a munkahelyteremtés tényét. (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
Képviselő Úr! Ha, mondjuk, egy százfős cég a következő hónapban százöt főre bővíti a létszámát, ez nem feltétlenül úgy valósul meg, hogy marad száz eddigi dolgozó, és jön hozzá öt új. Ez úgy is megvalósulhat - és az esetek többségében így is valósul meg -, hogy, mondjuk, tíz dolgozótól megválik a cég, vagy kilépnek, tizenöt új dolgozót pedig felvesznek. Ugyanez történik a munkaerőpiacon is, csak országos méretekben.
Engedje meg, hogy ha már nem kísérte figyelemmel sajtótájékoztatónkat és az ott elhangzottakat, akkor elmondjam a márciusi adatokat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!): márciusban a munkaügyi kirendeltségeken bejelentett módon ötezer fős létszámbővítést regisztráltak; ugyanebben a hónapban sajnálatos módon, ugyanezeken a munkaügyi kirendeltségeken háromezer fős létszámleépítést voltunk kénytelenek elkönyvelni, ennek következtében egyszerű számolási művelettel ön is megkaphatja, hogy március hónapban a bejelentett létszámbővítések, illetve létszámleépítések egyenlegeként kettőezer fővel nőtt a dolgozók létszáma.
Ugyanez történik, ha megnézzük az országos adatok egészét a KSH felmérései alapján. Nos, a KSH felmérései az önök kormányzásának utolsó esztendejében, 2001-ben a foglalkoztatottak számának csökkenéséről szóltak, ellentétben a 2002 utáni időszakkal. A kormányváltás óta a foglalkoztatottak száma folyamatosan növekszik, az eddigi számok alapján a bővülés meghaladja a százezer főt. Tehát ellentétben az ön által elmondottakkal, összességében munkahelyek jönnek létre az országban.
Természetes, ahogy az előbbi példámban megpróbáltam önnek megvilágítani, ez létszámbővítés és létszámleépítés mellett jön létre, hiszen ugyanebben az időszakban - a létszámleépítéseket is számolva - ez azt jelenti, hogy ez a 100 ezer fős bővülés mintegy 200 ezer új munkahely létesítését jelenti, és sajnos ezzel párhuzamosan 100 ezer munkahely megszűnését is.
Összességében tehát arra számítunk ebben a kormányzati ciklusban, hogy a foglalkoztatottak számát 2006-ig 200 ezer fővel tudjuk növelni, ehhez viszont 300-400 ezer új munkahely létrehozására lesz szükségünk, mert eközben sajnos munkahelyek szűnnek is meg.
Néhány a munkahelyteremtés közül: akár a Smart-program, akár a mi tárcánknál a munkahelyteremtő támogatások révén a tavalyi esztendőben, csak a tavalyi évben közel 11 ezer új munkahely jött létre, ha csak az állami szerepvállalást nézzük. Ha ön figyelte a sajtó híreit, akkor például tapasztalhatta volna, hogy Baktalórántházán, az ország egyik kistérségében, ahol a leghátrányosabb helyzetűnek minősül kistérség szempontjából a régió, ott létesítettünk munkahelyeket; ugyanez történt például munkahelymegtartás révén Kisvárdán, és még sorolhatnám hosszasan a példákat. (Mádi László: Nem fedezte a leépítést!)
A kormány természetesen aktív módon közreműködik ebben a folyamatban, melynek a terhét, a fő vonalait maga a magyar gazdaság viseli. Természetesen, ahogy a gazdaság mutatói egyre jobb helyzetről tanúskodnak, ugyanez vonatkozik a munkaerőpiacra is.
Tisztelettel javaslom a képviselő úrnak, mielőtt a legközelebbi interpellációját megteszi, olvassa el a KSH hivatalos kiadványait, sok érdekes tendenciát fog belőle kiolvasni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Kérdezem az interpelláló képviselőt, elfogadja-e a választ.
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én a témánál maradnék, és kevésbé vetném fel a miniszter úr valósághoz fűződő viszonyát.
Miniszter úr, ha ön a KSH adatait említi: a KSH szerint a munkanélküliség a 2002. év elején mért 5,8 százalékról 2004 elejére 6,1 százalékra növekedett. Ez talán nem pozitív elmozdulás. Mint ahogy az sem pozitívum, hogy a foglalkoztatottsági ráta tekintetében jelenleg Magyarország az utolsó előtti helyen áll azon tíz ország közül, amelyek most lettek az Európai Unió tagországai. Azt gondolom, ha önmagában ezeket a számokat nézzük, már rossz a helyzet.
De sokkal rosszabb a helyzet, miniszter úr, ha elmegy és beszél a győri textilgyári munkásokkal, beszél azokkal, akiket Diósgyőrben, Szombathelyen vagy Székesfehérváron bocsátottak el. Azt gondolom, nem pozitív trendekről beszélnének önnek.
Másrészt pedig, miniszter úr, önöknél volt egy lehetőség, hogy legalább egy fővel növeljék a foglalkoztatottságot: még a kampánytanácsadójuk is turistaként jár Magyarországon. (Derültség az ellenzék soraiban.)
A választ nem fogadom el. (Taps az ellenzék soraiból.)
