2004. május 11. kedd 21:03
Parlamenti napló
2004. május 10.
Pokorni Zoltán napirend előtt felszólalása "Szavak és tettek" címmel.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2004. május 10-e van, véget értek a csatlakozási ünnepségek, már nem fedi gyeptégla a fővárosi kátyúkat, már nem hordunk vizet a Dunába, a hétköznapok jönnek. A magyar gazdák most szembesülnek a valósággal, nem a 450 milliós európai piac lehetőségeivel, hanem azzal, hogy épp ezekben a napokban szorulnak ki saját eddigi piacaikról, a belföldi piacokról. A nyugdíjasok riadtan figyelik az élelmiszerárak alakulását, és az ötven év felettiek keserűen hallgatják a szivárványos szónoklatokat. Vajon nekik milyen lehetőséget tartogat a jövő?
Mindeközben a politikai elit - önök, tisztelt uraim - múlatja az időt. A Fiatal Baloldal riogatja a nemzeti petíció aláíróit, igyekszik félelmet kelteni bennük. A Werber-Tóbiás kettős lefasisztázza azokat, akik nem a szocialista tábor rokonszenvezői. Kovács László és Gyurcsány miniszter urak Schmitt Pál melegítőfelsőjéről értekeznek, mely szerint aki a nemzeti címert tartalmazó ruhadarabot magára veszi, az kirekesztő, megosztó, szélsőséges, nacionalista. Hovatovább az Index című folyóirat már Kovács László pártelnök úr baseballsapkáját is skandalumnak tartja. Medgyessy Péter választási kampányában elődjén, Orbán Viktoron köszörüli a nyelvét, őt pocskondiázva igyekszik magának tőkét kovácsolni, mondván, lehet-e bízni abban, aki osztrák vircsaftot emlegetett, miközben ő osztrák barátaival karonfogva kíván európai polgár lenni.
Sokan megfogalmazzák magukban, ha bizalomról van szó, akkor lehet-e bízni az ország miniszterelnökében, aki múltját illetően nem ajándékozta meg a teljes igazsággal az országot, saját pártját, koalíciós partnerét, a miniszterelnök (Sic!) urat sem. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Lehet-e bízni abban, aki ugyan lassan mondta, hogy nem lesz gázáremelés, de most már látjuk, hogy 40 százalékkal nőttek az árak; aki a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknek ingyen gyógyszert ígért, majd csak az idén 16 százalékkal nőttek a gyógyszerárak; aki a pedagógusoknak minden évben az átlagot messze meghaladó béremelést ígért, és most a 0,5 százalékos béremeléssel dicsekszik, azt is az önkormányzatok kontójára.
Egyébként, amit a miniszterelnök úr általában mondott, mely szerint ő azt kéri az európai uniós képviselőktől, hogy először legyenek magyarok és csak utána jobb- vagy baloldaliak, egyik vagy másik párt képviselői, ez rendben van. Ezzel én is egyetértek. A kérdés az, hogy vajon Horn Gyula volt miniszterelnök úr mit szól mindehhez, hiszen elhíresült szavai szerint ő egy fél országot rekesztene ki az európai uniós Magyarországból. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)
Medgyessy Péter a nemzeti egységet valahogy úgy képzeli, hogy az majd fölülről ereszkedik le ránk, az alkotmányügyi kérdések hűvös régiójából. Mi úgy látjuk, sokkal nagyobb realitása van annak, hogy a mindennapok problémájára választ keresve legyen munkahelyünk, legyen otthonunk, ki tudjuk fizetni a számlákat, a gyerekeinket taníttatni tudjuk. Nos, ezekben az apró, a miniszterelnök úr által gyerekesnek tekintett, de minden ember életét meghatározó kérdésekben talán egyet tudunk érteni, mert ezek nem jobb- vagy baloldali problémák, minden magyar állampolgár kérdése. Ha ezekben tudunk közös választ kialakítani, akkor jöhet létre, ezeken keresztül a nemzet összefogása.
Tartok tőle, hogy néhány év múlva pironkodva gondolnak majd vissza, a mai politikusok nagy része mostani szavaikra, amikor elvakítva az indulataiktól, a gyűlölségtől, a félelemkeltés torz logikájából indultak ki. Ha azt gondoljuk, hogy ezek bármire képesek, akkor előbb-utóbb mi is bármire képesek lehetünk. Ennél semmivel sem jobb, semmivel sem demokratább viselkedés, ha valaki nem is fél, de az embereket igyekszik félelemben tartani. Ezért is lenne kívánatos, ha a magyar politikai és szellemi élet képviselői demokráciánk, önbecsülésünk érdekében lemondanának a megbélyegzés, a félelemkeltés nemtelen eszközéről. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Így van!)
Egy hónapunk van az európai választásokig, kérem önöket, gondolják végig alaposan: két-három év múlva ne szégyelljék mai szavaikat!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
