2004. május 12. szerda 22:56

 

Parlamenti napló

2004. május 12.

Politikai vitanap "Megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra?" címmel.

 

Surján László felszólalása

Tisztelt Ház!

 Szakszerű és jogszerű közigazgatás nélkül nincs sikeres európai integráció és érdekérvényesítés.

Szakszerűség helyett ma tétova, bizonytalan a kormányzati munka. Az egyes kormányhivatalokban ugyanarról a kérdésről egymástól merőben eltérően nyilatkoznak. Néhány példa:

A strukturális támogatásokról október 21-én azt közölte László Csaba pénzügyminiszter úr, hogy az EU költségvetés tervezetében a kifizetési előirányzatok összege 201 millió euróval kisebb a koppenhágai tárgyalások során kialkudott összegnél. (K5899/1 számú iromány 2003. október 21.)

Mit ér egy olyan megállapodás, amelyet megszegnek? Hogyan akart érvényt szerezni a magyar kormány az egyébként távolról sem bőkezű megállapodásnak? Sehogy – vélem, hiszen Baráth Etele államtitkár úr szerint „A jövő évi EU költségvetés vitája során felmerült számok a koppenhágai megállapodásokkal összhangban vannak, és nincs okunk feltételezni, hogy ez az összhang a továbbiakban felborulna.” (K5898/1 számú iromány, 2003. október 29.)

Felléphet a kormány egy olyan szószegés ellen, amelyről a pénzügyminisztériumban tudnak, de a miniszterelnöki hivatalban nem? Az összhang hiánya bénít. A kormány bizonytalanul bolyong az európai útvesztőben.

Kezdeményezésemre az Európai Parlament módosította a 2004. évi költségvetés tervezetét és mintegy 12 százalékkal megnövelte az ez évi kifizetéseket. Az emelés a fejlesztést, a felzárkóztatást szolgáló tételekre vonatkozott, azokra, amelyek csökkenését gyanították a pénzügyminisztériumban. A tíz új tagállam képviselőinek, de elsősorban az Európai Parlament költségvetési bizottságában dolgozó két magyar képviselő közös munkájának eredménye volt az a szavazás, amely - az Európai Néppárt beterjesztésének megfelelően - 600 millió euró, mintegy 150 milliárd forint többletet juttatott az új tagállamoknak. A kérdés ezután az volt, hogy eléri-e a magyar kormány a Tanácsban azt, amit a magyar képviselők elértek az Európai Parlamentben? Az előjelek biztatóak voltak. László Csaba pénzügyminiszter a következőképpen fogalmazott: „A Képviselő úr által előterjesztett, a kifizetési előirányzatok 600 millió euróval való megemelését célzó javaslatát a magyar kormány a Tanács ülésein támogatni fogja.” Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Nem tartották meg. A döntő pillanatban a kormány hallgatott, sőt Juhász Endre miniszter úr szerint nem is lett volna helyes megszerezni ezeket a pénzeket. Szerinte „a kifizetési előirányzatok növelésére nincs szükség, az forrásbővülést nem eredményez. Ha az mégis megtörténik, az az új tagállamok érdekeire nézve káros következményekkel járhat.” (K7012/1 2003 dec. 23.)

Ezek szerint a pénzügyminiszter úr olyasmit támogatott, ami káros: több pénz lehívására adott volna lehetőséget. A pénzügyminiszter úr egyébként annyira vállalta volna ezt a kárt, hogy – szó szerint idézek – „a 2004. évi magyar költségvetési javaslatban a csatlakozási tárgyalásokon feltételezett kifizetési összegnél némileg magasabb támogatás-lehívással” számolt.  (Ez ismét a K5899/1számú iromány szövege.)

Tisztelt Ház! Szomorú, hogy abban sincs egyetértés a kormányon belül, hogy jó-e nekünk, ha néhány milliárddal több jut az országnak. Az ellentmondásos nyilatkozatok miatt a kormánynak nincs kiszámítható, biztos álláspontja. Nincs hatékony és szakszerű közigazgatás. Nincs szakmai alapja a kormánytagok nyilatkozatainak. A hibát nem a beosztott köztisztviselőkben keresem. A felelősség a politikai vezetésé. Sikerre viheti-e ez a kormány a csatlakozás ügyét, ha már a küszöbön is bukdácsol? Így nem lehet megragadni az Európai Unió kínálta lehetőségeket. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség – annak érdekében, hogy minél többen, így például a kis és középvállalkozók, valamint a gazdák a taggá válás haszonélvezői legyenek, javasolja a intézményi háttér gyors kialakítását és szakszerű, pártszempontokat mellőző, korrupciómentes működését. Az Unió dolgaival foglalkozó intézményeknek az eddigieknél sokkal jobb működésére van szükség, hogy a csatlakozás minél kevesebb magyarnak okozzon csalatkozást.  

 

vissza Vissza a kezdőlapra