2004. április 06. kedd 00:07
Kell-e utazási biztosítás a csatlakozás után?
Külföldi utazás előtt általában felmerül a kérdés: kössünk-e biztosítást, és ha igen, milyet és melyik biztosítónál. Az EU-csatlakozás küszöbén pedig már úgy hangzik a kérdés: uniós polgárként kell-e továbbra is biztosítás, vagy a hazai társadalombiztosítás révén jogosultak leszünk orvosi ellátásra a többi tagállamban is?
Aki már került bajba külföldön, az tudja, hogy az
ott kapott segítség nagyon drága. Mégis, az országhatárt átlépőknek csak a
harmada köt biztosítást a jelenleg ilyen terméket kínáló nyolc szolgáltató
valamelyikénél. A biztosítótársaságok pedig aggódnak, hogy az ország
csatlakozása után még kevesebben fognak. Félelmük némileg jogos, még akkor is,
ha az általuk kínált biztonságot sem a 2004 májusától életbe lépő E111-es
uniós nyomtatvány, sem a hazánkban 2006-tól bevezetendő egységes európai
egészségkártya nem helyettesíti majd.
Az E111-es balesetbiztosítás
Az egészségbiztosítás – így a társadalombiztosítási rendszer is – minden uniós
tagországban az állam hatáskörében marad. Létezik viszont egy koordinációs
rendelet, amely azt kívánja szabályozni, hogy egy másik tagállamból érkező
személy társadalombiztosítási szempontból ne kerülhessen hátrányosabb
helyzetbe az adott ország állampolgárainál; ennek része az E111-es
nyomtatvány, amely azonban számos félreértésre ad okot. Az unióban már létező,
hazánkban május 1-je után igényelhető dokumentum ugyanis valóban feljogosít
sürgősségi betegellátásra, ez azonban jóval szűkebb körű, mint az
utasbiztosítások.
– A koordinációs rendeletet a személyek szabad áramlását valló uniós alapelv
gyakorlatban való érvényesülése hívta életre – hangsúlyozza dr. Lengyel
Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főosztályvezetője. –
Elvileg minden uniós polgár választhat, hogy melyik országban szeretne három
hónapnál – eddig számít turistának – hosszabb időt tölteni. Ez viszont csupán
hangzatos szlogen maradna, ha mint munkavállaló ezzel elveszítené saját
országában addig megszerzett jogosítványait.
De a fogadó ország sem járhat rosszul. Tehát egy unióbeli polgár akkor dönthet
úgy, hogy a jövőben egy másik EU-országban kíván élni, ha érvényes
egészségbiztosítással rendelkezik a saját országában, és ha igazolt jövedelme
alapján a fogadó államban nem jogosult szociális ellátásra.
Az áttelepülés felvet más kérdéseket is. Olyanokat, hogy az állampolgár csak
egy országban legyen járulékfizetésre kötelezve, de az ne forduljon elő, hogy
egyik országban se legyen biztosítása. Ha pedig „vándorol” az országok között,
és mondjuk tízévente másik tagállamban dolgozik, ne veszítse el a nyugdíjra
való jogosultságát, még akkor se, ha önmagában tíz év munkaviszony ehhez sehol
nem lenne elegendő.
Nos, az unióban egységesen bevezetett E111 az egyenlő elbánás elvét biztosítja
a társadalombiztosítást érintő kérdések kezelésében. De nem biztosítás.
Orvosi ellátás kötöttségekkel
Magyarország egyébként már 1996-ban Németországgal, majd 1999-ben Ausztriával
is kötött olyan kétoldalú megállapodást, amelynek alapján az a magyar
állampolgár, aki itthon rendelkezik társadalombiztosítással, ezekben az
országokban is jogosult sürgősségi betegellátásra. A hazai tébéjogosultságról
a külföldön is elfogadott igazolást a megyei társadalombiztosítási
hivataloknál adják ki, ingyenesen, a TAJ-kártya, munkáltatói igazolás,
személyi igazolvány és a lakcímkártya bemutatása után. A kapott papírokat
azonban érvényesíttetni kell a külföldi betegbiztosítónál is, ahol a magyar
nyomtatvány alapján kiállítanak egy úgynevezett elszámolólapot. 2003-ban közel
húszezren éltek ezzel lehetőséggel.
– Az Ausztriába szóló H/A3, illetve a Németországba utazóknak kiállított
D/H111 nyomtatványok valójában megelőlegezik az E111-es papírt – folytatja dr.
Lengyel Balázs. – De ne feledjük, hogy ha az ottani, helyi törvények szerint
például a foghúzás árának nyolcvan százalékát téríti a biztosító, a fennmaradó
húsz százalékot akkor is a betegnek kell fedeznie, ha Magyarországon teljesen
ingyenes lenne a beavatkozás. Az európai országokban egyébként ma átlagosan
tizenkét–húsz százalék az önrész aránya, és a tendencia azt mutatja, hogy ez
növekszik.
Kötöttséget jelent az is, hogy – miután államközi megállapodásról van szó – az
E111-es papírt csak az egészségpénztárakkal szerződéses viszonyban álló
kórházakban és orvosoknál lehet érvényesíteni, aminek az esélyét a helyi
körülmények és esetleg rendkívüli helyzetek is ronthatják: Bécsben például nem
olyan régen előfordult, hogy fizetési gondok miatt az orvosok egy hónapra
felbontották szerződésüket az állami kasszával.
– Nem szabad tehát spórolni május elseje után sem a naponta átlagosan
kétszázötven–hatszáz forintba kerülő utasbiztosításon – veszi át a szót Bartók
Nagy András, az Európai Utazási Biztosító Rt. elnök-vezérigazgatója. – Hiszen
ezeknél a limitet úgy számítják ki, hogy teljes egészében fedezze a külföldre
utazó turista baleseti kezelési költségét, és bármely orvos elfogadja, az is,
aki nem áll partneri viszonyban a helyi egészségpénztárral. S mivel az
egészségbiztosítási rendszer mindenhol tagállami hatáskörben maradt,
sürgősségi ellátáson is mást és mást értenek az egyes országok. Általában csak
a közvetlen életveszély elhárítása tartozik ide. Ha valaki például a sípálya
tetején megsérül, és csak mentőhelikopterrel lehet szállítani, a sérülését
ellátják ugyan, de a szállítás költségét – ez úgy hétszázötvenezer forint –
már nem fedezi az állam. Kezelik a lábtörést is, ám a hazautazásról a
sérültnek magának kell gondoskodnia. A biztosítóknál megvásárolt
szolgáltatásnak azonban mindez része, sőt bizonyos típusú utasbiztosítások
kórházi kezelés esetén még a rokonlátogatások költségét is megtérítik – mondja
a szakember.
Hatályos papírok, uniós változások
Május elseje után némileg egyszerűsödik az ügyintézés. Igaz, miként a jelenleg
érvényben lévő kétoldalú megállapodások alapján kiadott igazolások, az E111
sem jár majd alanyi jogon, és amíg az OEP számítógépes adatbázisa nem épül ki
teljeskörűen, szükségesek az előbbiekben felsorolt igazolások is. Az
informatikai fejlesztések azonban folynak, készül egy új nyilvántartási
rendszer, és ebbe folyamatosan töltik az adatokat.
– Ha elindul a rendszer, a kiállításához elegendő lesz itthon az érvényes
TAJ-kártya, és azonnal kiadják az igazolást az ügyfél számára – ígéri Lengyel
Balázs. – Uniós tagállam polgáraként elszámolólapra sem lesz szükségünk, az
orvosok fogadják a kiállított dokumentumot, és bővül a sürgősségi ellátások
köre is: beletartozik majd az oxigénterápia, a szülés levezetése és a dialízis
is.
A három hónapos érvényességi időszak megmarad, bár az EU rendelete az egyéves
lejáratot is lehetővé tenné. Erről azonban minden tagállam maga dönthet. Az
OEP vezetősége úgy látta jónak, hogy továbbra is a három hónapra – a vízum
nélkül lehetővé tett tartózkodás időtartamára – korlátozza a nyomtatvány
felhasználhatóságát, ami a nyaralni indulókat ugyan nem befolyásolja, ám az
E111-ben megtestesülő valós szándékokkal némiképp ellentétes.
– Ha azonban valaki igazolja, hogy huzamosabb ideig egy EU-tagállamban
tartózkodik, ott tanul vagy dolgozik, netán odatelepült, számára egy évre is
kiállítjuk az E111-t – érvel az OEP főosztályvezetője.
Az uniós csatlakozás eufóriájában azon is érdemes elgondolkodni, hogy a
külföldi biztosítók mindenképpen versenyt jelentenek majd a hazai
társaságoknak. Tudniillik eddig a magyar biztosítási törvény alapján
bűncselekménynek számított külföldön biztosítást kötni, még ha ezt sokan –
talán, mert a jogszabályt nem ismerték – mégis megtették. Uniós tagállam
polgáraként azonban már legálissá válik ez is.
Sebők Orsolya
Forrás: Piac&Profit
