2004. augusztus 24. kedd 17:49
Az Olvasó véleménye!
Medgyessy lemond, vagy leváltják?
Az ő számára az egyik rosszabb, mint a másik, de ez legyen az ő gondja. Az MSZP-SZDSZ koalíció számára viszont korántsem mindegy, hogy melyik változat következik be, hiszen ha a kormányfő lemond, a köztársasági elnök kezébe kerül az ügy és elhúzódhat, míg konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtásával egyetlen szavazással megoldhatóvá válik.
Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese (aki úgy érezte, hogy a távol lévő Kuncze Gábor pártelnök helyett nyilatkozni valója van) úgy fogalmazott, hogy ha Medgyessy netán nem várná meg az ellene benyújtandó bizalmatlansági indítványt, hanem lemondana, még 30 napig kormányfő maradna, így változatlanul lehetőség lenne egyetlen parlamenti szavazással megoldani a helyzetet.
Ebből a nyilatkozatból is látszik, mennyire baj, hogy az alkotmányban nincsenek képek, hiszen (ahogy az SZDSZ vezetői néhány hónapja Medgyessyvel szemben élcelődtek) Pető Iván frakcióvezető-helyettes is eltévedt az alaptörvény paragrafusai között. Akik ugyanis írott szövegeket is képesek megérteni, azok számára világos a helyzet: a hazai közjogi rendszerben a miniszterelnök és a kormány megbízatása együtt szűnik meg, ennek megfelelően (az alkotmány 33/A. § értelmében) a kormány megbízatása a miniszterelnök, illetve a kormány lemondásával megszűnik. Az alkotmány 39/C. § (1) bekezdése értelmében, ha a miniszterelnök megbízatása a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával szűnt meg, a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja a hatáskörét, de új miniszter kinevezésére, illetőleg miniszter felmentésére javaslatot nem tehet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat. Ha tehát Medgyessy lemond, megbízatása megszűnik. Ügyvezető miniszterelnökként valóban tevékenykedhet még egy ideig, bizalmatlansági indítvány azonban csak miniszterelnök, és nem ügyvezető miniszterelnök ellen nyújtható be, ez az alkotmány ide vonatkozó szövegéből elég könnyen kiolvasható – ha az ember nem csak képeket tud értelmezni, hanem szövegeket is.
Felmerül persze a kérdés, hogy vajon Medgyessy miért játszik még most is a gondolattal, hogy elrontja megbuktatóinak a játékát, és saját kezébe veszi a sorsát, lemondásának benyújtásával elhúzza egy kicsit a váltás folyamatát? Az nyilvánvaló, hogy sértettség mozgatja, ez azonban nem csak az óriási személyes presztízs-veszteségből táplálkozik. Medgyessy ugyanis az MSZMP-korszak lezárultával, majd a Horn-kormányban betöltött pénzügyminiszteri posztjának megszűnésével sem volt képes olyan független egzisztencia megteremtésére a maga számára, mint amit a nómenklatúra-burzsoázia (különösen ennek legjelesebb képviselője, Gyurcsány Ferenc) el tudott érni. Ezt jelezte például, hogy tanácsadói cégének egy időben az Orbán-kormánynál keresett munkát. Egzisztenciális bizonytalanságát jól mutatta, hogy bankvezetői posztját (szabálytalanságoktól sem visszariadva) lebegtette mindaddig, amíg biztossá nem vált, hogy miniszterelnökként jut megfelelő jövedelemhez. Politikusi pályafutásának megszűnésével nincs hová visszavonulnia, nem tud tehát olyan elegánsan lelépni a színről, mint azt például Bárándy tette volna, ha úgy alakulnak a dolgok. A történtek után nehéz elképzelni, hogy ismét bankvezetői pozícióhoz jut, az általa megszokott bankár-életformához (finom koktélokhoz és napsütéses tájakon való nyaralásokhoz) szükséges jövedelem biztosítása tehát gondokat okozhat számára. Ezt pedig talán még a kormányfői pozíció elvesztésénél is nagyobb sérelemnek érezheti.
Bonifert Donát
