2004. július 04. vasárnap 23:03
Celestino Migliore érsek beszéde az ENSZ-ben
Celestino Migliore érsek július 1-jén beszédet mondott az ENSZ értekezletén, a Szentszék állandó megfigyelői státuszának megerősítése után
A határozat elfogadása nem is történhetett volna alkalmasabb pillanatban, mint a mostani, mivel a Szentszék állandó megfigyelői missziója ebben az évben ünnepli jelenlétének 40. évfordulóját a nemzetközi szervezetben – mondta beszédében Migliore érsek. Hangsúlyozta: a határozatnak az elfogadása nagyon fontos lépést jelent és tükrözi a Szentszék és az ENSZ által közösen elfogadott, közös érdekeket. „Kölcsönösen elkötelezettek vagyunk a közös célkitűzések mellett, hogy elősegítsük az alapvető emberi jogok védelmét, az emberi méltóság és érték megóvását, illetve, hogy támogassuk a közös jót. Ahhoz, hogy elérjük ezen célokat, rendezett nemzetközi közösségre van szükség, amely szilárd jogi alapra épül: nem a pillanatnyi szeszély joga, hanem olyan elveké, melyek az emberi természet egyetemes törvényeiből származnak. Amennyiben ilyen alapelvekből táplálkozó erők hajtanak bennünket, biztosak lehetünk, hogy elérjük a célt: a tartós és egyetemes igazságosságot és békét” – hangoztatta beszédében a szentszéki megfigyelő.
„A szegény nem tud várni” Az ENSZ gazdasági és társadalmi tanácsának ülésén idézte a címben jelzett, II. János Pál pápától származó figyelmeztetést Mary Ann Glendon, a szentszéki delegáció vezetője. Glendon asszony leszögezte: senki sem tagadhatja, hogy a kihívás félelmetes: a kevésbé fejlett országokban mintha állandóan megújulna, folytatódna a szegénység ciklusa. A globalizáció meggyorsította a különböző rendszerek – élet-, munka- és család – szétesését. A szegénység új formái jelentek meg, amelyek egyre inkább a nőket és gyermekeket sújtják. A világ ma kaotikus korszak felé tart. A jelenlegi gazdasági és társadalmi zűrzavar közepette azok kockázata a legnagyobb, akikről a világ elfelejtkezett. A Szentszék delegációjának vezetője emlékeztetett rá, hogy 700 millió szegény él ötven, fejlődésben elmaradt országban. Sokan közülük az elmúlt másfél évtized háborúinak áldozatai. A fejlett nemzetek komoly elkötelezettsége és áldozatvállalása nélkül ezek az országok továbbra is megmaradnak jelenlegi nehéz helyzetükben. A nemzetközi közösségnek keresnie kell a módozatokat és eszközöket a haszon igazságos elosztásához és megteremteni a feltételeket az igazi fejlődéshez, amely tiszteletben tartja az ember személyi méltóságát, „vagyis szükség van a szív megváltozására, hogy a nemzetközi közösség egyre bátrabb, nagylelkűbb, teremtőbb és energikusabb legyen, hogy véget vessen egyszer s mindenkorra a világ szegény és gazdag részről való felosztásának” – mondta Mary Ann Glendon felszólalásában.
VR/MK
