2004. július 26. hétfő 17:56

 

Nemzetként az Európai Unióban

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt Hírlevelében Ágoston András a Kárpát-medencében élő emberek helyzetét elemző, az anyaország Európai Uniós tagságával kapcsolatos helyzet kihívásait taglaló fontos írást közölt. Az alábbiakaban ezt ismertetem.

Figyelemre méltú már a cím is: Nekivágni az újnak. Mintha hiánycikk lenne ez a készség, mintha hiányozna a lendület a határok innenső felén élőkből. Nem először fordul elő, hogy a határon túliaktól lehet és kell tanulnuk. Szégyenkezhetünk is emiatt, de a bajt bajjal tetéznénk, ha nem tennénk meg. Ágoston témái bizony nagyon aktuálisak. Ahogy a vajdaságiak már másfél évtizede, az autonómia szükségességéről és a kettős állampolgárság iránti igényről szól.

"Két dolog mindenképpen bizonyos a Kárpát-medencében.

Az egyik az autonómia és a kettős állampolgárság iránti kisebbségi igény. A másik pedig, hogy ma­gyarországi politikai elit egyelőre kivár és mérlegel. Vannak, akik évek óta a hatástanulmányok eredményeit várják, mások a Kárpát-medence kiürülésével, vagy másfél millió magyar áttelepülésével riogatnak. Az idő meg múlik.

A kisebbségieknek első sorban a magyar állampolgárság felvételének a lehető­sége fontos. Hogy enyhüljön a Trianon óta tapasztalható, nemzedékeken átívelő, időnként életve­szélyes nyomás. S hogy egyszer már nekik is legyen a helyi többség szemében kívánatos jus­suk. Olyan, amit az nem érhet el. Ha megfeszül, akkor sem. Úgy vélik, hogy a magyar állam­polgárság felvételének már a lehetősége is ténylegesen kiegyenlítené őket a többségi nemzet­hez tartozó állampolgárokkal. Sok vajdasági magyar – az előző nemzedékek vendégmunkás­ként szer­zett tapasztalataiból kiindulva – szerencsét szeretne próbálni a nagyvilágban. S kettős állampol­gárként könnyebbnek véli az útra kelést. Ismét mások, mennének a balkáni háborúk alatt áttele­pült gyermekeik után Magyarországra. Vannak, akik azért vennék fel a magyar ál­lampolgárságot, hogy szabadabban mozogjanak. Itt is, ott is. Hogy munkát vállaljanak Ma­gyarországon, vagy éppen Szerbiában juthassanak előnyösebb álláshoz. Anélkül, hogy elköl­töznének a Vajdaságból."

Ezután riasztó dolgokról olvasunk. Ágoston szerint a fiatalokban "a nyelvi kötődés ugyan megvan, de lazábbak a Ma­gyarországhoz fűződő érzelmi szá­lak. Magyarországhoz, a magyarsághoz csak a kereskedelmi televíziókban sugárzott globális sémákon keresztül kapcsolódnak."  Ez pedig, valjuk be, nem nagyon vonzó kép. Ugyanakkor "nem erős oldaluk a szerb nyelv sem, mert „majd a szer­bekkel is angolul beszélünk”. Azok, akiket a szülők kö­zépiskolába szánnak megszállottan tanulják az angolt. Nemcsak a pótórákon, hanem a globa­lizálódó környezet minden pontján, ahol érintke­zésbe kerülnek nyelvvel. Sikk az angol nyelvtudás. Már az elemi felső osztályai­ban is. Ezek a fiatalok közül sokan menni akarnak. Bárhová! Nekik a magyar útlevél a sza­badság ígérete." Mielőtt azt mondanánk, no, akkor ne kapjanak magyar útlevelet, figyeljünk Ágoston András megközelítésére. Szerinte ugyanis az olyannyira áhított magyar útlevél nemcsak távozásra ösztönöz, hanem "a nemzethez való kötődés esélye is."

Fontos az alábbi (ön)krika is: "A kisebbségi magyar politikai elitek ambivalens viszonyulást tanúsítanak. A nemzeti szárny érzi a kettős állampolgárság iránti alulról jövő nyomást, s igyekszik eleget tenni az elvárásoknak. A helyi hatalomhoz simuló pártvezetők részérdekeik mentén politizálnak. Őket a szavazóik lemorzsolódása aggasztja."

Az igazi gond persze nem a kisebbségben élő, hanem a Magyarországon kormányzó politikusokkal van. "A magyarországi politikai elit nem látja elérkezettnek az időt a döntésre. Részben, mert fél a magyarországi szavazók reakciójától, másrészt számos jelét véli felfedezni annak, hogy a nemzeti integráció és annak eszközeként a kettős állampolgárság problémája, összetett feladatok elé állítja.

Kétségtelen: amennyiben az EU-tag Magyarország döntene a kettős állampolgárság és az autonómia ügyében, és politikáját a gyakorlatban is ehhez a döntéshez igazítaná, ezzel új szakaszba terelné a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folya­matát. Megnyitná az utat a kis magyar globalizáció előtt. A siker alapfel­tétele, hogy a magyarországi politikai elit közö­sen lépjen. Ez jelenleg alig hihető, de az MSZP-ben várható nemzedékváltás után a fiatal ve­zetők könnyebben alakíthatnak ki kompromisszumot.

A gazdasági válságnak, amelybe Magyarország a Medgyessy-kormány idején került, van haszna is. A belpolitikai események sora felvillantja a magyar szavazók előtt, mit jelent viszonylag gyenge államként megjelenni az EU-ban. S talán azt is, hogy az EU-ba való beil­leszkedés feszültségektől terhes folyamatá­nak levezénylését a nemzeti integráció, a kis ma­gyar globalizáció folyamatainak felélénkítése nem akadályozza, inkább könnyíti. Hogy ez utóbbira lehet számítani, erre jó jelzés az első EU-parlamenti választások eredménye.

Kár, hogy a magyar politikai elit nem vág bele a nemzet ügyeinek rendezésébe, a ma­gyar nemzetről alkotott elképzelését nem teszi le az EU asztalára. Pedig tudatában van, tuda­tában kell lennie, hogy a globalizálódó világban – Európában egyedi eset­ként – a Kárpát-me­dencében élő magyarok nemzeti integrációja, kis globalizációja távlatilag érdeke az EU-nak is. Azzal, hogy a 20. században kibicsaklott történelmi folyamatokat – ha csak magyar vonat­kozásban is – a 21. század normái alapján teszi rendbe, a magyarországi politikai elit csök­kentheti a biztonsági kockázatot a térségben, s egyben hatékonyan hozzájá­rulhat a szomszé­dos országok demokratizálásához."

Ágoston szerint "a magyar parlamenti pártok a nemzeti integráció gondolatát pártolják, illetve nem vetik el. A megnyilatkozó politikusok azonban – Orbán Viktort és a Fidesz-MPSZ egy-két vezető politi­kusát kivéve – a megoldást a szomszédos országok EU csatlakozásában lát­ják. Annak ellenére tartja magát ez a vélekedés, hogy Szlovákia, Románia és Szerbia példája máris bizonyítja: ez a várakozás nem reális. Mégis, az autonómia iránt tanúsított érdeklődés azt bizonyítja, van remény.

- A kettős állampolgárság biztonságot nyújtana a határokon túli magyaroknak, érzel­mileg erősítené meg őket. Az autonómia pedig, a szülőföldön való boldogulást segítené. A kettő nem zárja ki egymást – jelentette ki Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a Bálványosi Szabad­egyetem fórumán. Biztató, hogy vezető magyarországi közgazdák és más szakértők is han­goztatják: Magyarországnak a gazdasági fejlődése érdekében számolnia kell a határon túli magyarok közösségeiben rejlő belső értékekkel, lehetőségekkel."

A cikk következő részében néhány megalapozatlan reménnyel találkozunk. Bár ki tudja? Hátha megvalósulhat az, hogy a szeptemberi MÁÉRT-en két-három autonómiamodell is a Kárpát-medencében élő magyarság egységes politikai követelésévé lép­jen elő. Ezzel "a magyar kormány, a magyarországi politikai elit egésze és a kisebbségi szer­vezetek is kiléphetnek a nemzetközi politikai színtérre. Reméljük, hogy az autonómia ügyé­ben Magyarország mielőbb konkrét követelésekkel lép fel mind a szomszédos országok felé, mind az EU-ban."

Ágoston is tudja, hogy nincs egységes támogatása ezeknek a felvetéseknek. "A magyarországi politikai pártok tartózkodásának több oka van. Az első belpolitikai és praktikus: a fekete munkával jelenleg egyszerűbben lehet érvényesíteni, nem a nemzet, hanem az ország gazdasági érdekeit, mint a kettős állampolgárság eszközének alkalmazásával. Ez azonban átmeneti állapot: előbb utóbb szükség lesz az átfogó megoldásra. A nemzeti foglal­koztatási stratégia kidolgozására." A szerző szerint a tartózkodás másik oka. hogy egy határozott lépés "félelmeket kelthet az egymás közötti versennyel elfoglalt EU tagor­szágok nem túlságosan tájékozott politikai elitjében. Netán irigységet is." Lehet. Ám a gondolatmenet következő elemével nem tudok, nem is akarok egyet érnei. A várható ellenállás magyarázataként Ágoston felveti: "Miközben sokuknak (mármint az EU országoknak) demográfiai bajaik vannak a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésében, Magyaror­szág a trianoni hátrányából előnyt kovácsolhat. S a kisebbségeiben rejlő belső értékek, tarta­lékok felhasználásával az európai versenytársak szemszögéből nézve indokolatlan előnyhöz jut." Ez a helyzet akkor állna elő, ha a kettős állampolgárság megadása után az elszakított területek magyar népessége le is telepedne az anyaországban, itt termelne, fogyasztana és adózna.  Számomra, s általában ezt hangoztatják a határon túl élő politikusok is, a kettős állampolgárság a szülőföldön való megmaradás eszköze. Ám, ha ez így is van, még akkor is lehet egy érdekes következménye a magyar állampolgárság tömeges felvételének. Például, ha nem tíz, hanem tizenegy, netán tizenkét millió magyar állampolgár lenne, módosulna-e az ország súlya az Unión belül? Hány európai képviselőre tarthatnánk igényt? E kérdések megválaszolatlansága azonban nem riasztó. Ha hirtelen és tömeges változás lenne átköltözés nélkül, az EU bürokraták megtalálnák azt a megoldást, ami kizárná a hírtelen jött "népszaporulatból" fakadó indokolatlan (???) előnyökből Magyarországot.

Reálisabb a másik veszély. Ágoston szerint "számolni kell a kisantant szindrómá­val. Megtörténhet, hogy a szomszédok, akár saját kárukra is, félreverik a harangokat a kettős állampolgárság miatt. Mert megszűnik a szinte tulajdonosi jellegű hatalmuk az országukban élő magyar kisebbség felett. Szerbiában az egyik magát demokratának becéző szerb vezető indulatosan kijelentette: kaphatnak a vajdasági magyarok magyar állampolgárságot, de azt meg kell adni a szerb állampolgároknak is. Különben a vajdasági magyarok kivételezettek lesznek, ami elfogadhatatlan lenne."

Ágoston András következtetése a mindennkori magyar kormánynak adja fel a leckét: "Megfontoltan kell lépni, de lépni kell!"

A megfontolság része kell elgyen az is, hogy az anyaországi pártoknak nem szabad ezt a kérdést belpolitikai vitákkal terhelni. "Aki ebben a helyzetben a kettős állampolgárság ügyét politikai versengés tárgyává te­szi, vagy nem tudja, miről van szó, vagy a szándékaival nincs minden rendben."

"Ha az OVB engedélyezi a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügydöntő népszavazás kiírását, ez­zel, mint közjogi ténnyel, számolnia kell a minden magyarországi parlamenti pártnak. Hasz­nos és sikeres akcióról volt tehát szó, s kár lenne azt politikai részérdekek szolgálatába állí­tani. A tartózkodó, s az ügy jelentőségéhez méltó viszonyulás az MVSZ vezetői részéről, fontos feltétele annak, hogy a magyarországi politikai pártok is vállalják felelősséget a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás sikeréért.

Nem az a fontos, hogy siker esetén kié lesz a nagyobb érdem, hanem az, hogy a ma­gyarországi szavazók bebizonyítsák az esetleges nemzetközi és szomszédos békétlenkedők­nek: a magyarok demokratikus úton, de nemzetként kívánnak elhelyezkedni az EU-ban."

Így legyen!

Surján László

Vissza a kezdőlapra