2004. augusztus 11. szerda 22:49

 

Kolozsvárból európai várost

 

Kolozsvár valamikor régen európai város volt. A történelmi körülmények, a hozzá nem értő városvezetés eredményezte azt, hogy ez a valamikor virágzó, Erdély fővárosának tartott város teljesen lesüllyedt. Oly mély ez a hanyatlás, hogy ma már az új lakók ajkán is megfogalmazódik az, hogy Kolozsvárt európai várossá kell újfent tenni.

 

Kolozsvár magán viseli a különböző korok építkezési stílusának jegyeit. Ha az ember elindul sétálni a városban, akkor végigköveti, milyen hatások érték, hogyan gondolkodtak építészeti örökségének megalkotói. A kiábrándító jelen késztetett arra, hogy felkeressem Elkán György jeles építészt, aki valamikor Kolozs megye főépítésze volt, 1990-1992-ben vezérigazgató a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium helységmenedzselési főosztályán, 1992- től pedig az Inter Proiect Kft. társtulajdonosa.

Elkán Györgytől megkérdeztem: azt a folyamatot, melynek eredményeként Kolozsvárnak európai arculatú várossá kell válnia, hogyan és hol, mi módon kell elkezdeni?

– Az igény az, ami megadja a fejlődés lehetőségét. Ezt behatárolja az anyagi lehetőség is. A társadalom mindig egy sajátos egységet alkot, melynek egy sajátos elvárási rendszere van. De ezt soha nem lehet túlzottan általánosítani. Volt nálunk egy olyan korszak, amikor mindenkinek egy minőségrendszerbe kellett visszaesnie. Ekkor nem vették figyelembe a települések tradícióját. Egy központi elvárásnak kellett alárendelni mindent.

– Ezek szerint nem a hely szelleme érvényesült, hanem a vitatható értékeket valló központi magatartás volt a meghatározó tényező, a maga jó és rossz elemeivel, melyeket vakon alkalmaztak?

– Az egyformaságban, egy bizonyos jellegen belül is van különbözőség. Sajnos, ez az említett korban nem érvényesült, és ennek következtében megbocsáthatatlan hibák történtek. Amíg ezt nem ismerjük el, nem tudunk előrelépni. A múltban volt egy szokásrend, melyet megváltoztatni szinte lehetetlen volt. Háborúknak, egy főhatalomváltozásnak kellett jönnie, hogy megváltozzék az igényszint.

– Ma hogyan állunk ezzel a gondolkodással?

– Manapság sokan építenek házakat. Senki nem tudja, melyek azok a törvények, melyek érvényesek vagy nem érvényesek. Az embereknek be kell tartaniuk bizonyos szabályokat, melyek meghatározzák, hogyan építkezzenek egymás mellett és egymáshoz viszonyítva, az építendő objektum hogyan illeszkedjék bele a városképbe. Itt esztétikai normákat kell betartani. Ezért kell egy helyi szabályzat. Kolozsváron egyre-másra épülnek épületek köztéren, járdán, parkolóhelyen, és senki nem tudja, ki írta alá a tervet, miért írta alá. Vagy vannak olyan esetek, amikor nem is írt alá senki semmit, és mégis építkeznek.

– Ez hogyan történhetett?

– Igényhiány, érdekproblémák. Sokszor épp a törvények sokasága eredményezi azt, hogy ezeket a törvényeket nem lehet betartani. Egyik a másikat árnyékolja be. A törvények jogi szempontból nincsenek összehangolva. Minden város építkezése valahol rendkívül jól tükrözi azt a társadalmi és gazdasági okoktól meghatározott gondolkodást, amelynek következtében ezek az épületek felépültek.

– Talán járjuk be azt az utat, jelen pillanatban ismervén a múltnak különböző erényeit, és helyenként rossz oldalait is, milyen lépéseket kellene tennie a városi tanácsnak és a polgármesternek annak érdekében, hogy Kolozsvár tényleg európai igényeknek megfelelő város legyen. A város utcáin egymást érik a különböző járművek, bizonyos órákban a szó legszorosabb értelmében blokkolódik a közlekedés, és araszolva lehet előrehaladni. A járdák tömve vannak parkoló autókkal, parkolóházak nem épülnek. Lakásokkal, közintézményi épületekkel kapcsolatos kifogások garmadáját lehetne felsorolni. Milyen alapgondolkodással kellene megközelíteni a város eljövendő fejlesztését?

– Definiálni kellene, mi az, hogy európai. Sokan azt mondják: Európában vagyunk, de jelenleg semmi nem európai. Csak a földrajzi helyzet európai. A gondolkodásunknak kell európainak lennie. Lakásainknak európai elvárásokat kell tükrözniük. Azt kell megértenünk, miért kell a szűk és a tág környezetet úgy kialakítani, hogy az megfeleljen a saját igényünknek, de ugyanakkor az európai normáknak is. Ezzel a városi tanácsnak és magának a polgármesternek is tisztában kell lennie. A városmenedzsment alapja az urbanisztikai terv. A városi tanácsban kell elhatározni, milyen stratégiát kell alkalmazni a megvalósítás érdekében. Mi az első, második, harmadik és így tovább... lépés. Mi 14 év óta, eddig csak beszéltünk arról, mit is kellene tenni. De hogyan kell ezt megtenni, nem fogalmazódott meg. Az elmúlt 4 évben létezett a városnál egy stratégiai bizottság, de mind olyan emberek voltak benne, akik nem tudták, mi az, hogy városfejlesztési stratégia. Először is létre kell hozni egy urbanisztikai műhelyt, és ott egy olyan csapatot, kutatógárdát, amely elgondolkodik azon, hogyan is fejlődjön ez a város, és milyen legyen ennek a városfejlesztésnek a menete.

Sehol a világon nem történt az, ami Kolozsváron megtörtént. Évtizedeken keresztül mindent beszűkítettek, megállapítottak egy túl nagy népsűrűséget, ami meghaladta az európai normát. Az életminőségnek a korlátozása volt a legnagyobb bűne az előző rendszernek.

Jó néhány évtizeddel ezelőtt a néhai Ioan Aluas egyetemi professzorral készítettünk egy szociológiai felmérést a Monostor-negyedben. Ez nem jelent meg soha, mert az életminőséget tanulmányozva, arra a megállapításra jutottunk, hogy a tömbházak sűrűjében az emberek teljesen elfordultak a kültértől. Bezárták lakásajtójukat, s ezzel lezárult részvételük a közösségi életben. Már a lépcsőház is közterületnek volt nyilvánítva, s az emberek közömbösek voltak ez iránt a terület iránt is. Ez akkor változott bizonyos fokig, amikor kaputelefonokat szereltek fel.

„Európaiként" felelősséggel tartozol, de nemcsak a kapuig. Megvan a szabálya annak, hogyan kell élniük az embereknek. A társadalom követelte ki magának ezt a szabályozást, hiszen rájöttek, sokkal jobb, ha van egy rend, amit jó betartani. Ebbe beletartozik a házat körülvevő hely és az utca is, melyben a tömbház is található. A városi tanácsnak van olyan testülete, amely ezt ellenőrzi.

1992-ben Strasbourgban megfogalmazták az Európai Urbanisztikai Chartát (EUC). Ebben megtalálható, milyen jogai és milyen kötelességei vannak az európai polgárnak.

– Konkréten mit tartalmaz az EUC?

– Többek között azt, hogy minden európai település polgárának joga van a szabad közlekedéshez. Minden város vezetőségének kötelessége tehát biztosítani a város polgárai számára, hogy bármilyen pontból, bármilyen pontra el tudjanak jutni gyalog, tolószékkel, biciklivel, kocsival vagy tömegközlekedési eszközzel. Minden helységnek külön-külön meg kell állapítania saját lehetőségeit, és ezeknek alapján kell lépnie az európai normák felé. Magam kértem, írásban, szóban, és meg is terveztem, hogy az úthatóságok a nemzetközi utak mentén egy kerékpársávot biztosítsanak. A válasz az volt: ilyen extrákra nincs pénz. Ha a helyi hatóságnak nincs elég meggyőző ereje arra, hogy ezt a sávot hozzáadják, akkor most nincs miért európai sávról gondolkodni.

Egy helyi építkezési és elvárási szabályzatot kell elfogadni, melyet mindenki tiszteletben tart. Szerintem a köztulajdont teljesen pragmatikusan kell kezelni. A városi tanácsosok az elmúlt két évben ha elfogadták azt, hogy a volt Széchényi tér területét koncesszionálják másoknak, akkor ez azt jelenti, hogy meglopták a város polgárait. Mindenhez, ami a házakon kívül van, járda, tér, park, parkírozó, ahhoz minden adófizető polgárnak van egy pici joga. Romániában ez állami tulajdon. De tulajdonképpen nem állami tulajdon, hanem közösségi tulajdon. Már csak azért is, mert a kolozsvári telekkönyvben ez úgy szerepel, hogy Kolozsvár város tulajdona. Ha én tulajdonos vagyok, akkor a tulajdonomat kötelességem gondozni. A város az adófizetők pénzéből köteles azt rendben tartani, fejleszteni, építeni, módosítani. Nem lehet kiadni, eladni, anélkül, hogy engem mint polgárt megkérdezzenek. Nincs olyan polgármester, nincs olyan városi tanács, melynek jogában állna a jogi helyzeten módosítani, megkérdezésem nélkül. Sajnos, ezt a tanácsosok nem tudják megérteni. Az európai államokban a változtatások tervét közszemlére teszik, dobozokat helyeznek el a polgárok írásbeli véleményének begyűjtésére, és minden héten megnézik, megvitatják nyilvánosan azokat, ha a polgár nem jelenik meg, akkor megkeresik, a véleményeket a sajtóban nyilvánosságra hozzák. Az érdemleges javaslatokat az urbanisztikai laborban figyelembe veszik, beépítik a tervbe.

– Tudomásom szerint ön tagja a Kolozsvári Urbanisztikai Szövetség végrehajtó bizottságának, ezért kérdezem: a mostani kolozsvári urbanistákra milyen szerep várna az eljövendő időszakban?

– Nekem azért kellene kiállnom, hogy Kolozsvár fejlesztését ne német, ne amerikai vagy bukaresti szakemberekkel oldják meg. Próbálják a helyi kolozsvári erőket bevonni ebbe a munkába. Abban kellene munkálkodni, hogy tudatos fejlődése legyen Kolozsvárnak és ne érdekek szerinti fejlődése. Tudatos fejlődés az, ha a helység közérdeke nem lehet azonosítható az ilyen-olyan magánérdekekkel. Márpedig az utolsó három választási ciklus idején a tulajdonjogot olyan piedesztálra helyezték, hogy ha valaki tulajdonos volt valahol, akkor kis összeköttetéssel bármit építhetett.

Dolgoznak egy etikai kódexen arra vonatkozóan, mi is lenne az elvárás azok iránt, akik kézjegyükkel változtathatnak egy városképen. 2001-től létezik a 350-es törvény, amely az urbanisztika és a területfejlesztés törvénye. Csak olyan terveket lehet elfogadni, melyeket urbanisztikai szakemberek láttamoznak. Javaslatomra, hogy minden tervről legalább két urbanistától kérjenek írásos referátumot, nem kaptam választ.

Most asztal alatt készített, házi javaslatok érvényesülnek, melyeket sokszor nem is szakember készít. Ez nem erdélyi és nem is európai eljárás.

– Ezek szerint állíthatjuk az utóbbi 14 évben a kolozsvári építkezések kaotikusak voltak?

– Nagymértékben.

– Ez azt jelenti, hogy létező törvényeket szegtek meg ahhoz, hogy ez az állapot létrejöjjön. Mondana példát ezzel kapcsolatban?

– A város tulajdonában van egy erdő, amit Bükknek neveznek. A rendszerváltás után egyesek kihasználják azt, hogy csereberélhetnek tulajdonokat, és amikor megjelennek az új tulajdonosok, fákat vágnak ki. Rendszertelenül építenek be területeket. Ilyent nem engednek meg sehol Európában. Amíg ilyesmi lehetséges, és ez beleszövődik a kolozsvári érdekszövevénybe, addig a városfejlesztést nem lehet irányítani. Nagyon pragmatikusnak kell lennie a polgármesteri működésnek ahhoz, hogy ezt az állapotot rendezze, megszüntesse.

2000-ben 2500 hektárral bővült Kolozsvár beépíthető területe. Ennek felületes felosztása azt eredményezte, hogy jelen pillanatban Kolozsvár déli részén olyan házak is vannak, ahol nincs víz, kanális. Esetleg van gáz és villany, de nem olyan rendszerben, amely egy megfelelő úthálózat infrastruktúráját alátámasztaná. A területet vadul kihasználó tulajdoni igény érvényesült, mert a tulajdonos indokolatlan elképzeléseit el tudta fogadtatni és kivitelezni, annak ellenére, hogy beavatkozásával sokszor elfogadhatatlan helyzetet teremtett.

– Ezek szerint komoly nagytakarításra lenne szükség.

– Igen. Ezek után el lehetne kezdeni annak az úthálózatnak a kiépítését, amely megfelel az európai normáknak. Ezután lehet kijelölni, hol lehet építeni és főleg, mit. Rengeteg épületet akarnak építeni az emberek, és ha ezt nem készítem elő, akkor teljesen kilépek az európai normák követelmény- rendszeréből. Kolozsvár történelmi struktúrája megköveteli, a városvezetés vegye figyelembe, nem lehet Európába belépni, ha épületet engedélyeznek emésztő gödörrel. Ezt kiküszöbölendő, urbanisztikai szabályzatnak kell érvényesülnie, olyannak, amely pontosan megfelel az Európai elvárásoknak.

Csomafáy Ferenc, Romániai Magyar Szó
 

forrás: erdély.ma

Vissza a kezdőlapra