2004. szeptember 24. péntek 22:47
Az új magyar külügyminiszter személye
Összefoglalás:
A magyar sajtóban megjelent hírek szerint jelenleg legalább négy név szerepel a külügyminiszter-jelöltek listáján. Kovács László október végén Brüsszelbe költözik és elfoglalja a Bizottság energiaügyi biztosának posztját. A jelentések szerint Kovács két munkatársát is javasolta Gyurcsány Ferencnek, mindkettő régi protezsáltja.
Elemzés:
A Medgyessy Pétert jelenleg helyettesítő sportminiszternek nincsenek külpolitikai tapasztalatai. Két dolgot tehet: vagy biztosítja a külügyminisztérium számára a szükséges autonómiát mind a stratégiai, mind a napi ügyek vitelében, vagy kialakítja saját csapatát a miniszterelnöki hivatalban, s megpróbálja közvetve befolyásolni a fontos külpolitikai ügyeket. Elődje, Medgyessy Péter ez utóbbit választotta, s az eredmény az egyeztetés hiánya s a versengés lett, s néha nézeteltérések a minisztériummal. Mindeközben Kovács László a Magyar Szocialista Párt elnökeként idejét többnyire a pártközpontban töltötte, a minisztérium tevékenysége többnyire a napi ügyek rutinszerű vitelére szorítkozott, amit a politikailag feltétel nélkül lojális, szakmailag középszerű vezetői kar végzett. A minisztérium legfontosabb vezetői testületét, a miniszteri értekezletet többnyire vagy a kabinetfőnök, vagy a közigazgatási államtitkár irányította.
Ha Gyurcsány a külügyminisztériumra bízza a külpolitikát, nagyon körültekintően kell kiválasztania külügyminiszterét. Egy kevéssé ismert karrierdiplomata biztosíthatja a lehetséges „nehéz ügyek” csöndes lebonyolítását, de semmi többet. Egy saját nézetekkel bíró, dinamikus személyiség lehetne a jobb megoldás, aki lehet akár tapasztalt diplomata, vagy akár tudós, szolid reputációval szakmai és nemzetközi berkekben. A legrosszabb megoldás egy olyan ember kinevezése lenne, aki feltétlenül lojális hozzá, de a szakmában járatlan.
Jelenleg Magyarország legérzékenyebb külpolitikai kérdése, a szomszédságpolitika sok kívánnivalót hagy maga után. Egy, az Európai Unióba nemrég felvett állam fontos feladata az alkalmazkodás, ám ennek megvalósítása nem igényel különös erőfeszítést. Ezzel szemben a kétoldalú kapcsolatok a szomszédokkal Brüsszel és Budapest számára is hosszú távú stratégiai kérdést jelentenek. Szakértők véleménye szerint az egyik kulcsfontosságú szomszéddal, Szlovéniával, a kapcsolatok gyakorlatilag „fel vannak függesztve”. A Szlovák Köztársaság meg mintha eltűnt volna a magyar külpolitika radarjáról. Mindkét ország EU-tag ugyan, de ez a kapcsolathiány nem tartható fenn sokáig.
És az igazi nehéz esetek: Ukrajna, Románia és Szerbia-Montenegró. Leszámítva néhány ünnepélyes formális nyilatkozatot, szinte semmi nem történt a tartalmas együttműködés terén. Ezeket az országokat az Unió is szomszédságként kezeli, Fehéroroszországgal s a Moldovai Köztársasággal együtt. Szerbiában a helyi választásokon a radikális nacionalisták megőrizték politikai tőkéjüket, s nem lehetetlen, hogy hamarosan kormányválság áll el. Az a tény, hogy egy többször zaklatott vajdasági magyar család két nappal azt követően kért politikai menedékjogot Magyarországon, hogy Mádl Ferenc nagy médiafigyelemmel kísért látogatást tett otthonukban, komoly kérdéseket vet fel a Belgrád és Budapest közötti együttműködést illetően a kisebbségvédelem területén. Néhány héten belül Ukrajnában és Romániában rendkívül feszült légkörben elnöki és parlamenti választásokat tartanak. Van valakinek forgatókönyve e választásokat követő időszakra? Mi történik például, ha a belülről megosztott romániai magyar párt nem kap annyi szavazatot, hogy ismét bekerüljön a parlamentbe?
A vezető magyar diplomaták éves értekezletén, 2004. július 26-án Kovács László elmondott egy beszédet, mely politikai hagyatékának is tekinthető. A 18 oldalas beszéd végén körülbelül 40 sor foglalkozott az Egyesült Államokkal való kapcsolatokkal, majd néhány sorban utalt az Orosz Föderációra, s egy-két mondat erejéig foglalkozott a multilateralizmus kérdésével. Kijelentette: „ a magyar külpolitikában a multilateralizmust preferáljuk a nemzetközi konfliktusok megelőzésében és megoldásában.” A transzatlanti kapcsolatokat illetően azt mondta: “az az érdekünk, hogy elkerüljük a választás szükségességét az Amerikai Egyesült Államok és Európa, valamint a NATO és az Európai Unió között”, ugyanakkor kiemelte: “Nekünk, Magyarországnak az európai pillér erősítésében van szerepünk.” Mi ez, ha nem választás? A beszéd többi része egyébként az Európai Unióról szólt, a következő elvi megjegyezés tükrében: “A nemzetközi környezet biztosítja a lehetőségeket számunkra (a nemzeti érdekek érvényesítésére) és egyben állít bizonyos tekintetben korlátokat is érdekeink érvényesítése elé.” (A miniszter azt is hangsúlyozta, hogy a külügyminisztériumnak kormányzati szintén koordinációs szerepet kell betöltenie az alkalmazkodás és a további EU-integráció területén.)
Ez a retorika aligha teszi meg nem történtté a "nyolcak" leveléhez való csatlakozást az Irak elleni amerikai támadás támogatásáról, ami szembeállította Magyarországot az EU számos tagállamával, az európai és a magyar közvélemény túlnyomó többségével. Alapot adott ahhoz, hogy számos nyugat-európai megfigyelő ma is az amerikai hatalmi politika "trójai falovaként" aposztrofálja a levél aláíróit, akik – akarva-akaratlanul - nagyhatalmi játszma eszközeivé váltak.
Ez az epizód jól illusztrálja, hogy a magyar külpolitika koncepciózus vezetés hiányában ügyvivői szintre süllyedt, sodródóvá vált és a pillanatnyi helyzetekre igyekszik reagálni, külső követelményeknek megfelelni. Máig nem sikerült meghatározni Magyarország EU-csatlakozás utáni új külkapcsolati koordinátáit, érdekeit és mozgásterét az Unió délkeleti peremén. Nincs működképes stratégia.
Fontos lenne, hogy Magyarország kezdeményezően lépjen fel az EU kormányközi fórumain. Ehhez szükséges lenne, hogy a konstruktív konszenzuskeresés jegyében megfelelő szövetségeket kössön a tagállamokkal specifikus érdekei érvényesítése, illetve az Unió egységének és hatékony működésének megerősítése érdekében. A sikeres nemzeti érdekérvényesítéshez az EU-ban európai ügyekben jártás, ismert és elismert miniszterelnökre és külügyminiszterre lenne szükség.
Ezek nem könnyen megvalósítható feladatok. Magyarország néhai képe - a demokratizálódás és a reformok úttörője, politikailag és gazdaságilag stabil állam - az elmúlt években elpárolgott. A jelenlegi kormányválság tovább rontotta az ország képét.
Következtetés:
Gyurcsány Ferencet óriási felelősség terheli. Olyan külügyminisztert kellene kineveznie, aki szakmailag vitathatatlan, elfogadják a minisztériumban, nemzetközi tekintélye van és – a leköszön miniszterrel ellentétében - személye nem megosztó tényező a belpolitikában. Bizonyosan hibát követne el azzal, ha – tapasztalatlansága ellenére - a miniszterelnöki hivatalból próbálná meghatározni a magyar külpolitika alapvető irányait, vagy olyan embert nevezne ki miniszternek, akinek legfontosabb tulajdonsága az iránta tanúsított személyes lojalitás.
forrás: Budapest Analyses
