2004. november 18. csütörtök 23:27
Levél Erdélyországból – Magyarok, mint Szent-Mártonok
Isten
áldjon benneteket, kedves Barátom! Remélem, jó egészségben vagytok és álmotok
könnyű, hisz szabad magyar hazában és demokratikusan egyesült Európában
hajthatjátok mostanában álomra fejeteket. És ez jó dolog. Isteni ajándék.
Szinte hihetetlen számomra, hogy kicsi, viharvert Magyarországom ezt is
megérte. Legyen jóságos az álmotok!
Álmodjátok azt, hogy új-magyar Szent-Mártonok lesztek valamennyien!
Mert krónikások leírták, hogy Szent-Márton püspök Pannónia területén született
az akkori Savaria (ma Szombathely) városában. Ezért soroljuk a magyar szentek
közé. Apja a római hadsereg tisztje volt. Ő, mindössze 15 éves lehetett,
amikor a római hadseregbe besorozták. Vitézsége mellett kitűnt a betegek és a
szegények iránti együttérzésével. Történt, hogy alakulata Galliában
(Franciaországban) állomásozott. Márton Amiens városába sietett, aminek
kapujában egy didergő koldusra lett figyelmes. S a délceg katona köpenyét
kettévágta, melynek felét ráterítette a koldusra. Később Márton papi pályára
lépett és püspök lett belőle. Azonban továbbra is szerényen élt és kereste az
egyszerű emberek társaságát. Szentté avatása nagy erőt adott és ad minden hívő
magyar embernek.
Ezért mondom testvéreim, álmodjátok azt, hogy Szent-Mártonok lehettek
valamennyien!
Mert ha ránk terítitek meleg köpönyegeteket december 5-én, bizony mondom
nektek, szebb lesz az álmotok attól kezdve. Mert nem csak szavakkal, de
testetek melegével is bizonyítani fogjátok, hogy nagyobb bennetek a szeretet,
mint a kapzsiság. Mert vagytok annyira melegszívűek, hogy ezt megtegyétek. És
kettéhasított köpönyegetek igazolni fogja egy életre, hogy nem vagytok
köpönyegforgatók. És nem fordultatok el magyar testvéreitektől akkor, amikor
kezeteket nyújthattátok volna feléjek. S mivel egy test, egy szellem, egy
nemzet vagyunk, méltó elégtétel lesz ez mindannyiunknak. Megint együtt lesz
(és nem csak lélekben) Árpád magyarsága az egész Kárpát-medencében. Csak
ennyit kell tennetek és mi magyarságunkban megerősítve tovább harcolunk majd a
végeken.
Ezért könyörögve kérlek, álmodjátok azt, hogy Szent-Mártonok lettetek
valamennyien!
És nem kufárkodva, hanem önzetlenül adjátok meg azt a lehetőséget, hogy Kőrösi
Csoma Sándor, Orbán Balázs, Gábor Áron, Benedek Elek és Csaba királyfi összes
vére, utóda, leszármazottja a nemzet állampolgára lehessen. S mibe kerül ez
nektek? Semmibe, ahhoz képest, amit mi áldoztunk a magyar hazáért. Hogy ti
békében, jólétben, nyugalomban élhessetek. Hisz a Kárpátok bércein dacolva az
ellenséggel védtük mindig Pannóniát. Mert gondoljátok csak meg, ha ma születne
tájainkra Hunyadi János, Bocskai István, Bethlen Gábor, Mátyás király, Dózsa
György vagy Wesselényi Miklós ők se lehetnének magyar állampolgárok? Mikes
Kelement, Kölcsey Ferencet, Arany Jánost, Ady Endrét és Bartók Bélát
beállítanátok egy megalázó, bürokratikus sorba, miközben egyes idegen nációk
sportolói bámulatos gyorsasággal lehetnek tagjai a magyar nemzetnek...
Nem, szeretett magyar testvéreim. Ti bölcsek, önzetlenek, jóságosak lesztek.
Hisz szépen, csendben visszaadjátok nekünk azt, amit ármánykodó ellenségeink
elvettek tőlünk. Mert ettől gyönyörű lesz az álmotok és tiszta a
lelkiismeretetek. Igazi Szent-Mártonok lesztek.
S tudjátok, mi jutott eszembe? Nekem ezek után már nem is kell a kettős
állampolgárság. Ott egye meg a fene, ahol van. Arra gondoltam, testvéreim:
nekem jó lesz a magyar es...
Ölel szeretettel, a fogságban élő székely-magyarok nevében, Sándor
Erdélyországból.
Csíki Sándor
