E

Öregisten, Nagyisten
     nézd, hogy élünk itt lenn
     katlanba zárva
     csodára várva
     csöbörből vödörbe magyarok.
     Itt élünk se élve se halva
     hurrá a vödörben hal van
     süthetünk szálkás kis pecsenyét
     a friss húst viszi már a fürge menyét
     körben a bozótból
     ragadozók szeme villog
     az elhevert csordákon
     áldozati billog.
               (csitt, csak csendesen, ne kiálts,
               mormold csak, mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
     ha Te nem, ki segítsen?
     Sovány lakomára
     nohabort kínáltak
     s akik ezt megitták
     bódultakká váltak.
               (... csak csendesen, ne siránkozz,
               halkan szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
     érted sóvárog ma minden
     akik hortyognak szanaszét
     vagy éberen vigyáznak
     síkos savas eső alatt
     biz egyformán áznak.
               (... csak csendesen, mind aki lázad,
               báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
     erősíts a hitben
     hogy ami késik
     azért el nem múlik
     él még a Te nyájad bárha szőre hullik.
               (... csak csendesen, nem használ a lárma,
               mostohaszülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
     más remény nincsen
     mint igazad, kegyelmed
     hogy Te szabj végül rendet
     maradék országnak
     adj életes kedvet
     a lecsonkolt többit
     gyógyítgasd ne engedd
     önnön gyilkosává válni –
     haza kell találni!
               (... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
               jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
     nem hoztak, de vittek
     a vak lóra azt hazudták bátor
     suba alatt kupec lett a pásztor
     műdalokkal altat nejlonfurulyája
     dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
               (... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
               csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)

Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
     hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
     fulladunk a füstben a folyónkban cián
     sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány
     mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
     hóhér a halottal cinikusan békül
     dús szobákban álparasztok
     a búzát égetik ők nem harasztot
     melósvezér nyüszít, uszít
     munkásember helyben fut itt
     a hajléktalant rendőr verte
     shoppingcenter országszerte
     mocskos pénznek nincsen szaga
     gaztól rabolt s gaz lett maga
     és a művész? búsan kérded
     megvették a tehetséget
     sirasd őket Ősi Anya
     zsoldospénznek sincsen szaga
               (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
               végtelen időben mindenkit megtérni)
Öregisten, Nagyisten
     kit kövessünk s kit nem?
     Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
     hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
     a reánk szabott leckét beteljesíthessük
     gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
     nácítudat, bolsitudat
     csak álarc a Szörnynek
     egyképp meggyötörtek
     lám egymásra törnek
     gonosz század elment
     nehéz évek jönnek
     melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
     biztass hogy a testvérharc megszűnhet
     göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
     édes hazánkat annak is kellős közepébe
     a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
     Annyi gyalázatos koron át
     őrizd meg számunkra misztikus koronád.
               (… csak csendesen, akinek füle van, hallja;
               a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
     mit akarjunk s mit nem:
     törvényed vezessen
     hogy e kis nép oda ne vesszen
     át ne lyukadjon helyünkön a térkép
     ki ne radírozzon a világi lét végképp
     serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
     kend meg könnyektől elhomálylott szemét
     küldd le a magasból újra e véres-veres földre
     tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
               (A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
               - hiszen az életünk hovatovább ráment –
               mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)