2004. október 11. hétfő 22:44
Kalász István
Blikk versus Napi Ász
A vizsgálat két országosan ismert és terjesztett magyarországi bulvárlapra terjed ki. A választás szempontjai: hasonló árfekvés, terjedelem, országos ismertség, terjesztés.
1. A „Blikk” - főszerkesztő: Pallagi Ferenc, őt váltja éppen a vizsgált héten a főszerkesztő helyettes: Fejes Gábor
2. A „Napi ÁSZ, a független” - főszerkesztő: Riskó Géza
A vizsgált időtartam: 2004. 09. 27 – 2004. 10. 03.
Bevezetés:
Mindkét újság kemény 59 HUF-ba kerül a tisztelt olvasónak, de míg hétköznap a Blikk 24 oldallal jelentkezik, a Napi Ásznak csupán 16 oldal a terjedelme. A vizsgált lapok formátumra, küllemre hasonlóak, mindkettő DIN A3 méretben jelentkezik, tördelésük kontrasztos, harsányan erőszakos. A címlap a bulvársajtónak megfelelő: katasztrófa, baleset, bűntény, egy felkapott, ismert ember ügye és a pucér nő az elmaradhatatlan szellemeskedéssel a kép alatt – ez a címlap. A mindenkori főcímek blikkfangosak, az írások nyelvezete direkt és célratörő, a bulvársajtónak megfelelő. A kezelt témák összhangban vannak a küllemmel - a kiadványok nagy részét sztárok, hírességek, felesleges emberek ügyes-bajos dolgai uralják. Megállapítható, hogy a Blikket és Napi Ász-t is a szokásos témák árasszák el, melyre helyhiány és megrendültség miatt nem térnék itt és most ki. A napi politika is helyet kap a lapokban, kommentár akad, de csak rövid és az első ú.n. belső oldalon. Mindkét lapra jellemző, hogy okfejtő elemzést, publicisztikát nem közölnek, a lapok mindig konkrét belföldi eseményre reagálnak, vagyis aki nem az ország érző lakosa, azaz nem rendelkezik további naprakész információval a dolgok állásáról, a megjelenő írásokkal szinte semmit nem tud kezdeni, ergo: semmit nem tud meg igazán a magyar jelenről.
Vagyis a bulvársajtó világa azoké a konkrét dolgoké, melyeket úgy láttatnak fontosnak az olvasóval, hogy ő nem érzi szükségét annak, hogy tapasztalatot szerezzen mindarról, amit olvas.
A vasárnapi kiadványok mérete kisebb, a hét utolsó napján c.a. DIN A4-es mérettel jelentkeznek a szerkesztőségek, ám az oldalak száma ekkor nő, a Blikk 56 oldalon kínálgatja magát a vasárnapi reggelben, ezzel szemben a Napi Ász, a Független „csak” 36 oldalnyi mondanivalóval rukkol.
A vizsgált hét /szept. 27./ feltűnő különbséggel kezdődik:
Hétfőn a Blikk beszámol, hogy Mádl Ferenc aznap ad kormányalapítási megbízatást Gyurcsány Ferencnek, ezzel szemben a Napi Ász arról ír, hogy rendőrállam van kialakulóban kies hazánkban. A „Független” lap a Gyurcsány-Mádl féle kézfogást egyetlen sorral sem említi. Kovács Lászlóról viszont mindkét szerkesztőség jelent, a külügyminiszter anyagi helyzetéről a Blikk már-már bulvársajtóhoz nem illő visszafogottsággal másolja a hivatalos közleményt. Ezzel szemben a Napi Ász cikkszerzője alaposan és főleg hitetlenkedve járja körbe a Kovács féle hol csökkenő, hol növekvő személyi vagyont, és „kisembert bosszantóan” számol be a magyar külügyminiszter brüsszeli búsás jövedelméről – ennek a hangnemnek kellene a bulvársajtót jellemeznie kell, és a Napi Ász hétfőn ebben jobbnak bizonyul.
Kedden, 28-án viszont az Ász szerkesztősége bosszantóan ignorál - aznap Gyurcsány Ferenc beszédet tart a Parlamentben, a Fidesz persze nem tapsol…, Orbán Viktor nincs is a teremben…, ekképpen számolnak be a Blikk munkatársai az olvasónak, és a villáminterjúban megkérdezett ifjú politológus is feszesen bízik az új kormányfőben - ezek a lényeges elemek a hét második napján. A Nap Ász viszont egyszerűen hallgat erről a fontos eseményről, helyette fáradt politikai kommentárban szidják Gyurcsány Ferencet. Összefoglalva: a parlamenti beszámoló a Blikkben annak ellenére érdekes, hogy a manipulatív mondatok tisztán érezhetőek a szövegben, egészét tekintve azonban olvasmányos cikk, míg a Napi Ász „csak” szidja a kormányt, és szellemeskedik Suchmann Tamás rovására. Kedden túlzottan „kilóg” a kritikus üzenet a Napi Ásznál, és ez inkább árt, mint használ – hiszen az odamondós vélemény nem a sajtóba való – mert a nagy szavak (is) üresek lehetnek konkrét vádpont nélkül.
Szerda. A Blikk ezen a napon mélyen hallgat a politikáról, csupán a lap alján fedezhető egy aprócska cikk, melyben rejtelmesen közlik, hogy „Filmet vetítettek Gyurcsányról”. Hol? Nos, a Körcsarnokban, az MSZP nagygyűlésen. Ezzel szemben a Napi Ász szerkesztői előveszik az új kormányprogramot, és – ha nem is tud meg mindent az olvasó – de alaposan kivesézik a legújabb ígéreteket. Dicséretesen szót kap még kormánypárti politikus is az írásban, igaz, csak olyan, aki maga sem hiszi el az új miniszterelnök ígéreteit. Szerdán a Napi Ász jobbnak bizonyul, a bulvársajtó ugyanis – természeténél fogva – legyen kritikus hangvételű, mert a megcélzott olvasói réteg soha semmilyen kormányzat alatt nem elégedett az életével.
Csütörtök, a nagy nap, szeptember 30-a. Mindkét lap témája Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki kinevezése. A főcímek különbözőbbek nem is lehetnének. Blikk, „Gyurcsány szívére tett kézzel esküdött”. Napi Ász, „Gyurcsány cigányul is beszélt”. Mindkét lap öles fotót közöl az új miniszterelnökről, a Blikkben felülről, azaz kedvező pózban látjuk a Gyurcsány Ferencet, mint a nép emberét, a Napi Ász viszont oldalról mutatja, és ez a kép (Szándékos-e vagy csak véletlen?) nagyon hasonlít egy bizonyos diktátorról készült hírhedt képhez. A Napi Ász még rá is tesz, mert még egy buborék szöveggel is megtoldják az előnytelen felvételt. „Tudom, milyen a nyomor. Nagyon is.”, áll ott brutálisan - a szerkesztőségi vélemény sulykolása egyértelműbb nem is lehetne. És most lássuk a cikkekből egy-egy jellemző példát. Napi Ász: Kuncze Gábor és Csillag István védelmébe vette a programot, noha utóbbi hangjában felismerhető volt a zavar, amit menesztésének híre okozhatott. Blikk: Kuncze Gábor különleges napnak nevezte a tegnapit {…}. Kiemelte az esélyegyenlőség és a versenyképesség fontosságát.
Nos, a két kiragadott példa remekül érzékelteti, hogyan látják ugyanazt a parlamenti jelenetet szerkesztőségek, azaz, hogyan is lesz „félig tele” illetve „félig üres” ugyanaz a pohár. A Blikk kormányzati koalíció pártján áll, ehhez nem férhet kétség tovább, mert hát „kiemelte…”, írja a blikkes szerző, és a „kiemelni” pozitív szó, de igazából nem jelent semmit, az olvasó nem lát az ige mögé, hiszen lehet kritika is, lehet dicséret is a kiemelés, a szöveg mondanivalója „takart”, itt puszta közlés van, nincs vélemény. A Napi Ász munkatársa viszont a „védelembe vette” fordulatot használja Kuncze (és Csillag) kontextusában, ami már plasztikusabb kifejezés, valamit védeni kell, ami lehet jó is, de rossz is, mindenestre a védekezés, mint olyan defenzív tett, vagyis? A Parlament egyértelműen más, ha Blikk nézi, mint a Napi Ász munkatársa.
Pénteken a bulvárfronton a helyzet változatlan, a Blikk a Kulcsár ügy kiszáradt csontjait rágcsálja, valamint jön az obligatorikus pozitív hír, a szerbiai menekült család helyzete rendeződik Magyarországon – a Blikk gárdája nem talál semmi más említésre méltót a belügyi helyzetben. Ezzel szemben a Napi Ász belelendült a lövészetbe, a belső oldalon részletes cikkben taglalják, hogy milyen drága ételeket fogyasztanak a fogadáson az új kormány tagjai. A cikk ugyan nem szól semmiről, de iskolapéldája annak, hogyan lehet egy vacak témával ütni egy alaposat, ez esetben az új miniszterelnökön, aki két nappal előtte ígérte meg, hogy a szegényeken segíteni fog. Erre mondják, hogy „nem volt szép tett, de ügyes”. Viszont a Napi Ász részletesen közli még azt is, amiről a Blikk csak a lap alján ad hírt: kikből is áll össze az új kormány. Rövid, jól megírt ismertetések a személyekről, kritikusan józan hangokkal - az olvasó ezúttal valóban adatot, információt kap, és ettől felnőtt olvasónak érzi-érezheti magát.
Szombat, október 2. A Blikk tovább taglalja a házi őrizetben tengődő bróker (Kulcsár) keserves hétköznapjait - úgy tűnik, a szerkesztők szerint ország politikusai ezen a napon már alszanak. Ezzel szemben a Napi Ász elvégezte az ú.n. házi feladatot. A politikai oldalon tipikus árbocdöntő cikk áll, személyesen egy minisztert támadnak meg; autópálya, földátminősítés, hatalmas haszon, a szokásos földmutyizás - a cikk témája igazi bulvártéma - a sejtés és a sejtetés közötti keskeny ösvényen imbolyog egy újabb botrány. Valamint hírt közölnek egy erőműben történt robbanásról – ez pedig elvileg nem politikai téma, legalábbis ma már nem az – a Blikk mégis hallgat erről is.
Vasárnap. A vasárnapi Blikkben (október 3.) ismét pozitív cikk olvasható, az új kormányfő szeret futni, a testőrök viszont nem tudnak lépést tartani vele, a téma kiválasztása ügyes, a magánember dinamizmusa átsugároz az első közemberre, az üzenet kódoltan jelen van. A hét utolsó napján a volt főszerkesztő is jelentkezik egy rövid írással a lap szélén, melyben Gy. Ferenc gazdasági gondjait feszegeti, nos, ennyi a politika jut a vasárnapi számba, a többi helyet a szokásos lokális borzalom foglalja el lapban. A Napi Ász viszont támad, a főszerkesztő MÁV utasként volt úton, és leírja leírhatatlan élményeit, a koszt, a bűzt, a zsúfoltságot, majd „beszól egyet” a vasút agyonfizetett főigazgatójának. A „Vasárnapi Független” politikai főcikke az egyik új miniszter biográfiája – a cikk szerzője érezhetően dolgozott az anyagon, a hangnem bár kritikusan élcelődik a miniszteri vagyonon, de korrekt – igazi bulvárlapba való anyag.
Összefoglalva: A bulvársajtó akkor olvasmányos, ha piszkál, leleplez, kiderít, kiborít. A Blikk ezt nem igazán teszi, jobban mondva csak az ú.n. prominens személyek „kukájában” turkál, a politikát, a kormánypárti politikusokat valójában békén hagyja. Ez nem tesz jót a lapnak, hiszen elvész éppen az érdesség, ami bulvárlapok alapja, és a pártosság érezhető a cikkekben. A Napi Ász a vizsgált időtartam alatt támadóbb, agresszívebb, szellemesebb, kritikusabb kiadványnak bizonyult, a „Független” támadja a hatalmat, és ez rokonszenvessé, hitelessé teszi a lapot. Hogy ez a szerkesztőségi alapállás politikai színezetből fakad-e, nos, erre a kérdésre a dolgozat szerzője nem ismeri a választ.
