2004. december 21. kedd 00:57
Szervác József
Jelentés ideátról
„integetnek ’szvidányiját a tankok”
(Szervác József, 1990. március)
Nem fáj, mert fájni nem is tudhat, oda más
jogosítvány kell, mindenesetre
eljöttem közületek végleg, nem fáj,
nem is akarhat fájni: nem
licitálok maradásomért –
Nem fáj. Szó sincs száműzetésről –
csak mert nem illettem a képbe.
Tízmillióan nem illünk a képbe –
papolhatnak a retusőrök.
Jobb így. E meghitt Túlvilág, különbejáratú
magánmenny adandja:
mondataim már kezdhetem így: „ÉN”, minden
más titulus maradhasson tinéktek.
Számonkérés nekem már nem dukál,
méltóságom nem fordítom viselkedésre.
Így jó. Ez nem enyészet, nem a jó
megdöglés, csal leglényegem végső
szabadságolása, rajtam nem fognak
helyiérdekű thermidoraitok –
születtem, nem vegyültem el, s kiváltam –
így jó. Mostantól anyanyelvem bozgor.
1994. május-július
