2004. november 23. kedd 20:31
Áder János válaszlevele Lendvai Ildikónak
"Mégis őszintén hiszem, hogy az emberek félrevezetését és oktalan riogatását a lelke mélyén Ön is elutasítja. Higgye el, jómagam ebben is osztozom Önnel. Ezért nem értem kérdéseit, amelyekben azzal vádolja a Fidesz - Magyar Polgári Szövetséget, hogy bárkitől is bármit elvenni szeretne. Épp ellenkezőleg, tisztelt frakcióvezető asszony. Adni szeretnénk."
Tisztelt Frakcióvezető
Asszony!
Viselkedhet-e egy anya mostohán gyermekével? És vajon viselkedhet-e
mostohaként egy anyaország? Önnek és nekem közös az anyanyelvünk. Ezért volna
fontos, hogy megértsük egymást. Az Ön által nekem feltett kérdések azonban
súlyos félreértésen alapulnak. Mivel egy nyelvet beszélünk, nehéz magyarázatot
találnom erre. Mégis őszintén hiszem, hogy az emberek félrevezetését és
oktalan riogatását a lelke mélyén Ön is elutasítja. Higgye el, jómagam ebben
is osztozom Önnel. Ezért nem értem kérdéseit, amelyekben azzal vádolja a
Fidesz - Magyar Polgári Szövetséget, hogy bárkitől is bármit elvenni szeretne.
Épp ellenkezőleg, tisztelt frakcióvezető asszony. Adni szeretnénk. Úgy adni,
hogy ezáltal ne szegényebbek, hanem gazdagabbak legyünk mindannyian. És amit
mi közösen adhatunk most, az bár nem kerül semmibe, mégis lélekben igen-igen
sokat jelent a határainkon innen és túl élő magyaroknak.
Az a kérdés, amit most népszavazáson kell eldöntenünk, a magyar nyelv
szabályai szerint tudniillik nem tesz mást, mint felelősséget ruház ránk,
törvényalkotókra, hogy alkossunk olyan törvényeket, melyek az eddigieknél
könnyebben biztosítják az állampolgárság elnyerését azoknak, akik magukat
magyarnak vallják, és ezt a magyar államtól maguk is kérik. Olyasmit kell
tehát szabályoznunk, ami eddig is része volt jogrendünknek. Mert az
állampolgárság kérvényezése ma is bárki számára nyitott lehetőség. Ez mégsem
járt együtt semmiféle ideözönléssel, miként az anyaországi magyarok törvényes
jogait sem csorbította soha.
Ez a jövőben is így lesz. Így lesz, hiszen az egykor háború sújtotta
Délvidéken élő magyarok is inkább szülőföldjükön keresik a boldogulást,
mintsem az anyaországba való áttelepülést szorgalmaznák. Vagy útra keltek-e a
felvidéki magyarok százezrei hazánk és Szlovákia EU-s csatlakozása óta? Pedig
ők, uniós polgárokként, immár magyar állampolgárság nélkül is bármikor
áttelepülhetnének. Vagy netán arra biztattak-e az Európai Unió kormányai, hogy
polgáraik utasítsák el hazánk csatlakozását, mert különben 10 millió magyar
fogja majd elárasztani Európát?
A világ bármely civilizált részén nem az ilyen és a 23 millió románnal való
alaptalan riogatásokhoz hasonló kijelentéseket hívják bűnös és elítélendő
xenofóbiának?
Látja, tisztelt frakcióvezető asszony, a NEM már csak ezért is tarthatatlan
álláspont egy európai köztársaság építése közben. Őszintén remélem, hogy
képesek leszünk megérteni egymást. A megegyezésben bízva, és a nemzeti
összetartozásból fakadó felelősségünkre tekintettel maradok tisztelettel:
Budapest, 2004. november 23.
Áder János
