2004. december 06. hétfő 23:23
Böjte Csaba atya válasza egy otthon maradni szándékozónak
A kampánycsend miatt már nem tudtuk közreadni az atya levélváltását, ezt most pótoljuk.
Kaptam egy levelet egy becsületes embertől,
válaszomban mindazoknak írok, akik a "Nem" oldalán állnak.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
> Kedves Csaba Testvér !
> A helyi, XVI. kerületi lapban megjelent írásodban a következő áll:
> „Arra kérlek, nagy-nagy alázattal, hogy mondj Igent az Életre ! Igent a gyermekzsivalytól hangos családra, Igent a népedre, s annak közös vagyonára, Igent a testvérre, még ha határok választanak is el egymástól, Igent egy Isten akarata szerinti erőszakmentes, testvéri világra."
> Csakhogy ez a népszavazás nem erről szól ! Ez a pártok kíméletlen vetélkedése, a ki kit győz le kérdése.
....
> Először a rendszerváltás óta lábammal fogok szavazni, felelőtlen döntésben nem veszek részt, viszont a Szülőföld Alap-ba családunk 100.000 Ft-ot fog befizetni, amikor erre lehetőségünk lesz.
> Oszinte tisztelettel és szeretettel:
Kedves .....!
Tisztelettel azon Magyar Állampolgároknak, akik Nemmel szavaznak!
Nagyon örvendek a levelének. Úgy gondolom, hogy ilyen párbeszédek oldanák meg
leginkább a feszültségeket. Mert feszültség az sajnos van!
Mi innen nem értjük az önök belpolitikai kérdéseit. És éppen ezért ebbe nem is
szólok bele.
Az én kérdésem az, hogy a jelenlegi miniszterelnök úr miért nem fogta meg
Patrubány úr kezét, s miért nem mondott igent a MVSZ kérésére, még azelőtt,
hogy az ellenzék felkarolta volna ezt a kérdést? Csendben egy nyugodt
konszenzussal rég túllennénk ezen a kérdésen. Az önök miniszterelnöke, ha
alázatosan az elején az "Igen" mellett ált volna ki, a történelembe úgy került
volna be, mind a nagy nemzetegyesítő ember. Évekre még a levegőt is elvette
volna az ellenzéktől. Mondhatta volna, hogy ugye ti csak beszéltetek a
nemzetről, de én a baloldali, egyesítettem a népemet. Nem ezt tette, ő nem az
élet mellett döntött, és sajnos most is arra buzdít, hogy önök a pénz, az
érdekek mellett döntsenek, így számunkra az ő neve is, de mindazoknak a neve,
kik melléje álltak, számunkra, Erdélyi magyarok számára nem kedves.
Árva gyerekeket nevelek, a gyerekek függetlenül attól, hogy talán soha sem
látták a szüleiket, vágynak utánuk, és én legyek bármenyire is édes, úgy is
csak mostoha leszek. Úgy gondolom, hogy ha egy árva gyereknek évek múltán
megjelenne az édesanyja, és azt mondaná, hogy most nem időszerű, hogy
megöleljelek, de adok 100.000 forintot, akkor az a gyerek nagyon szomorú
lenne.
Nem pénz kell. Mi is emberek vagyunk, és jogunk van, valahol otthon lenni ezen
a földön. Engem itt "bozgornak", hazátlannak neveznek, ön ha ide jönne, és itt
élne Erdélyben évtizedekig, akkor sem lenne hazátlan, mert Magyar állampolgár,
Magyarország az ön hazája. Azt akarom, hogy az én hazám Magyarország legyen,
őseimnek ezer évig az volt, jogom van Magyar állampolgárnak lenni itt
Erdélyben mert ez a szülőföldem. És aki e több százezer szívből jövő kérés elé
áll, higgye el, az rossz helyen áll.
Nagyon boldog lennék, ha levelemmel nem haragot, hanem világosságot tudtam
volna gyújtani az ön szívében.
Tisztelettel,
Böjte Csaba
