2004. október 21. csütörtök 23:01
Emlékezzünk vagy tüntessünk?
A nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján történtek jól mutatják a mélyreható megosztottságot (árkot?) a jelenlegi hazai politikai erők között. A magukat baloldalinak és liberálisnak nevezők tüntettek, a nemzeti, polgári, keresztény politikai közösségek pedig megemlékeztek ezen a napon.
Történelmünk más tragikus eseményeire emlékezve ez általában nem így alakul: a 13 aradi vértanú kivégzésének, vagy az 1956. november 4-i szovjet beavatkozásnak az évfordulóján a különböző politikai közösségek egyformán (ha nem is mindig együtt) megemlékeznek, és nem tüntetnek.
Persze elég komikus is lenne, ha október 6-án valakik tömegtüntetést rendeznének a Habsburg elnyomás, vagy november 4-én a szovjet katonai diktatúra elleni tiltakozásként, hiszen a történelmünk e két tragikus eseményét előidéző ellenséges hatalom egyike sem létezik ma már. Ugyanígy nem létezik azonban a nyilas terror szervezete sem, az ellene való tüntetés tehát ugyanígy értelmetlen dolog. Mégis, a baloldali-liberális politikai közösségek elsősorban ez ellen tüntettek, a megemlékezésről pedig mintha elfeledkeztek volna. Pedig lenne miről, kikről megemlékezni. Nem tudom például, hány magyar állampolgár tudott eddig Sztehlo Gábor lelkészről, aki sok zsidó gyermeket mentett meg? Én sem hallottam volna róla talán sohasem, ha Orbán Viktor nem koszorúzza meg emléktábláját.
A baloldali-liberális politikusok arra hivatkoznak, hogy a nyilas diktatúra veszélye ugyan valóban nem fenyeget, de a nyilas eszmék nyilvánosság előtti képviselete sok ember érzékenységét sérti, be nem hegedt sebeket tép fel, ezért ezek ellen fel kell lépni. Én ezzel tisztában vagyok, csak azon csodálkozom, hogy van olyan, magát baloldalinak nevező, vezető politikus, aki az egykori szovjet hatalom – és hazai képviselői – jelképét, a vörös csillagot hozná vissza a képviselhető jelképek közé. Az ő felfogása ellen nem tiltakoznak a baloldaliak és liberálisok – sőt, közösen miniszterelnöki pozícióval ajándékozzák meg, holott a szovjet és a hazai kommunista diktatúra által okozott sebek is sajognak még.
Én egyetértek azokkal (például Eörsi Mátyással, akinek édesanyját mentette meg Sztehlo Gábor, s aki a Népszabadság október 19-i számában adja közre javaslatát), akik amellett vannak, hogy a jövőben hasonló alkalmakkor tegyük félre mindazt, ami bennünket megkülönböztet. Tegyük félre, és emlékezzünk, de ne tüntessünk olyasmi ellen, ami nincs.
Bonifert Donát
