2004. október 26. kedd 08:17
Meddig fut Gyurcsány, a maratoni futó?
A közvélemény-kutatók legutóbbi jelentései egyöntetűen a Fidesz visszaesését és az MSZP előretörését jelzik október első felében: szeptemberben még 18 százalék volt a Fidesz előnye, októberben pedig már csak 7 százalék.
Ilyen mértékű változások jellemzően a választásokat követő időben, az új kormány megalakulásakor következnek be a pártok támogatottságában: ilyenkor a média túlnyomórészt az ország új vezető személyiségeire koncentrál, a választók körében pedig a programok, az ígéretek hatására megnövekszik a vezető kormányzó párt népszerűsége. A megfigyelt, jelentős elmozdulás most is hasonló okból következet be: szeptember második fele és október eleje a miniszterelnök-váltás (és a kormányváltás) jegyében zajlott. Ráadásul az MSZP-ben is sor került szinte a teljes vezetőgárda lecserélésére, itt is új arcok tűntek fel, új programok születtek, új ígéretek hangzottak el.
Az 1998-as parlamenti választásokat követően a Fidesz népszerűsége egy hónap alatt lényegesen nagyobb mértékben emelkedett: a listás választáson elért 28 százalékkal szemben júniusban már az aktív választók 49 százaléka választotta volna a Fideszt, míg a vesztes MSZP népszerűsége lassan csökkenni kezdett. Ekkor tehát a Fidesz népszerűsége huszonkettő százalékkal nőtt az MSZP-vel szemben, s egy hónap múlva még további tizenkettő százalékkal. Igaz, az őszi önkormányzati választásokra ez a különbség jelentősen visszaesett, a Fidesz tehát nem tudta tartóssá tenni jelentős fölényét az MSZP-vel szemben.
A 2002-es parlamenti választásokat követően – a Fidesz erőteljes utólagos kampánya, valamint Medgyessy titkosszolgálati ügye következtében – a vezető kormányzó párt szokásos népszerűség-növekedése egy ideig igen mérsékelt maradt: az MSZP júliusban még csak 11, szeptemberben pedig még mindig csak 16 százalékkal vezetett a Fidesz előtt, majd az önkormányzati választásokon (az első 100 napos „osztogatás” hatására elért fölényes győzelmének hatására) előnye fölkúszott 20 százalékra. 2002-ben tehát az MSZP jobban taktikázott, mint a Fidesz: mindig a választásokra érte el a „csúcsformát”, míg a Fidesz éppen ekkorra esett vissza kissé.
Az MSZP most tapasztalt feltörekvése tehát – a helyzeti előnyt, s az ebből következő, több oldalról megnyilvánuló média-támogatást figyelembe véve – nem tekinthető igazán átütő erejűnek, s nem valószínűsíthető a tartóssága sem. A csodavárás – mint eddig minden kormányalakítást követően – ezúttal is elenyészik majd, hiszen az elkövetkező hónapokban a kormány sem a lakosság egésze, sem a vállalkozások számára nem tud nyújtani semmit. A Fidesznek nincs oka nyugtalankodásra, még kevésbé kapkodásra. A nyugodt építkező munka már az év végére, de főként a következő év elejére meg fogja hozni a gyümölcsét: a Fidesz népszerűségének újbóli emelkedését, s az MSZP visszaesését.
Gyurcsány lehet jó a maratoni futásban, de a politikai mezőnyben hosszabb távon nem sok siker kínálkozik számára.
Bonifert Donát
