2004. október 06. szerda 23:11
A Gyurcsány-kormány külpolitikai programja
A parlament által 2004. szeptember 28-án minimális szavazattöbbséggel jóváhagyott kormányprogram csupán néhány bekezdést tartalmaz a külpolitikáról, beleértve a biztonságpolitikát. A középpontban a „nemzeti érdek” áll, a bevezető fejezetben pedig történik egy utalás a „magyar érdekekre”, s ennek részeként a magyar kisebbségek érdekérvényesítésének támogatására. Az adott politikai kontextusban ez a terminológia néhány tartalmi és koherencia kérdést vet fel.
Elemzés:
A programban több helyen is történik utalás a „nemzeti érdekekre”. 1989 után a magyar külpolitika ún. hármas prioritásait a következőképpen határozták meg: integrálódás az euro-atlanti struktúrákba, felelősség a határon túl élő magyarok sorsáért és jó viszony a szomszédos országokkal. Nemzeti érdekekként értelmezve, időszakonként e prioritásokat hol egyenlő fontosságúnak tekintették, hol az integráció volt az első számú prioritás. A második értelmezést helyezte előtérbe Horn Gyula szocialista-liberális kormánya 1994 és 1998 között, majd később a Medgyessy Péter vezette, szintén szocialista-liberális koalíció (2002-2004). Antall József konzervatív kormánya, az első demokratikusan megválasztott magyar kormány folyamatosan egyenlő prioritásokról beszélt.
Az Orbán-kormány folytatta a leghatározottabb külpolitikát a határon túli magyarokkal viszonylatában. Ez logikus volt, hiszen 1999-ben Magyarország a NATO tagjává vált, s a Brüsszellel folytatott csatlakozási tárgyalások az Európai Unióhoz sikeres befejezéshez közeledtek. Orbán Viktor kijelentette, hogy Magyarország végső célja a magyar nemzet (valójában a Kárpát-medencében élő magyarok) békés újraegyesítése a nemzetközileg elismert határok módosítása nélkül, vagyis az Európai Unió keretében. Orbán következetesen támogatta a szomszédos országok tervbe vett EU- és NATO-tagságát (leszámítva természetesen Ausztriát), tekintet nélkül csatlakozásuk valódi esélyeikre. Az Orbán-kormány idején hagyta jóvá a parlament az ún. státusztörvényt a határon túl élő magyaroknak adandó kedvezményekről, amelyet élesen bírált Románia és a Szlovák Köztársaság. E két ország kormányainak sikerül meggyőzni a strasbourgi és brüsszeli bürokratákat, hogy a törvény valójában beavatkozás belügyeikbe. Az eredmény nemzetközi bírálat volt Magyarországnak címezve.
A Medgyessy-kormány külpolitikájának első éve Bukarest és Pozsony békéltetésével telt, valamint azzal, hogy fokozatosan alávetette magát a különböző nemzetközi testületek és személyiségek által megfogalmazott követeléseknek a státusztörvény módosítását illetően. Meg kell itt jegyezni, hogy 2000-ben a Szocialista Párt az Országgyűlésben megszavazta a törvényt, míg a szabad demokraták ellenezték. A Medgyessy-kormányt mindeközben folyamatos bírálat érte az ellenzék részéről, mivel állítólag túl könnyen fogadott el az utolsó pillanatban néhány, Brüsszel által megfogalmazott előnytelen feltételt. Ilyen volt például a külföldi állampolgárok földszerzéshez és ingatlan-tulajdonhoz való joga, a mezőgazdasági és kohéziós támogatások kérdése, hogy csak a legvitatottabbak említsük. Ugyancsak bírálatként fogalmazódott meg az ellenzék részéről, hogy a kormány elmulasztotta, hogy hatástanulmányokat készítsen Magyarország csatlakozásának várható következményeit illetően, és hogy elszalasztotta a lehetőséget a közös fellépésre a többi csatlakozó országgal. Az a tény, hogy a 2004. júniusi Európa Parlamenti választásokat az ellenzék nyerte (valójában ez vezetett ahhoz a pánikhoz a Szocialista Pártban, mely Medgyessy Péter lemondását eredményezte) jól jelzi, hogyan vélekedett a közvélemény e kérdésekről.
Röviden: a Medgyessy Péter által vezetett szocialista-liberális kormány külpolitikáját az a törekvés jellemezte, hogy megfeleljen a külföldi elvárásoknak. S ez a politika sem nevezhető következetesnek. Állítólag Medgyessy 2002 októberében az Irak elleni amerikai háborús terveket támogató híres „nyolcak levelét” úgy írta alá, hogy nem egyeztetett a külügyminisztériummal. Néhány héttel később azt nyilatkozta a párizsi Libération-nak, hogy a levél „csapda volt.” Nem részletezte, ki állította e csapdát, s milyen célból.
A Gyurcsány-kormány programja külpolitikai fejezetének elemzésénél célszerű szem előtt tartani ezeket az előzményeket. Nem világos, van-e jelentősége annak, hogy e fejezet a nagyjából 40 oldalas dokumentum végére került. Címe: Európai Köztársaság, s a következő alfejezetekre tagolódik: Magyarország az Európai Unióban, Magyarország a Kárpát-medencében és a térségben, Magyarország biztonsága és A magyar külpoltika új céljai és hangsúlyai. Az első négy rész nagyrészt leíró jellegű, ténylegesen a Medgyessy-kormány Kovács László által vezetett külpolitikájának közvetett dicsérete. Furcsa módon egyébként Kovács november elsejéig megtartja posztját, miközben utódjának, Somogyi Ferencnek a kinevezését szeptember 30-án jelentették be. E tény önmagában komoly kérdőjelt vet fel a miniszterelnök befolyását illetően a magyar külpolitika alakítására. Ennél fontosabb azonban, hogy a kormányprogram „új” külpolitikai célokat és hangsúlyokat fogalmaz meg. (A hivatalos angol fordítás elég sok kívánnivalót hagy maga után.)
A szöveg szerint: „Teljesültek a rendszerváltás külpolitikai céljai: csatlakoztunk az észak-atlanti szövetségi rendszerhez és az Európai Unióhoz. Magyarország a fejlett, demokratikus országok közössége köztiszteletnek örvendő tagjaként folytathatja külpolitikáját. Az új helyzet új célok megfogalmazását kívánja:
- az európai uniós tagságunkból származó előnyök teljes körű kiaknázása, nemzeti érdekeink hatékony képviselete;
- a határon túli magyarság támogatása abban, hogy szülőföldjén boldoguljon, érvényesüljenek jogai, megőrizze nyelvét és kultúráját; a magyar nemzetnek a kibővülő Európai Unió keretében történő újraegyesítése;
- a kapcsolatépítés folytatása, az együttműködés erősítése a nemzetközi politika olyan fontos tényezőivel, mint Oroszország, Kína, Japán és India;
- az Európai Unió külpolitikai törekvéseibe illeszkedő kapcsolatépítés, gazdasági, tudományos, kulturális, sport- és idegenforgalmi együttműködés a mediterrán térség, Ázsia- és Latin-Amerika államaival;
- a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem támogatása.”
Valóban új célok lennének ezek? Közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy ilyen vagy hasonló célokat követett 1990 óta minden demokratikusan megválasztott kormány, mint megjegyeztük, különböző „hangsúlyokkal.” Csak találgatni lehet, a „hangsúlyok” a fenti „új célok” közül melyekre esnek.
A szóhasználat szintén kérdéseket vet fel. A legfontosabb: mit is jelent e kontextusban pontosan a „nemzeti érdekek”? A nemzeti érdekek egybeesnének a „magyar érdekekkel”, beleértve a szomszédos országokban élő magyarokat? Legfontosabb politikai követelésüket, az autonómiát a program két feltétellel támogatja: „Támogatjuk a határon túli magyarságnak az európai gyakorlati megoldások szellemiségével egybevágó, a többség és kisebbség megegyezésén alapuló autonómiatörekvéseit.” Mit jelent „a gyakorlati megoldások szellemisége” és a „megegyezés”?
A nemzetközi viszonyok realista szemléletében a nemzeti érdek fogalma többnyire az erőpolitikával függ össze, visszafogottabb értelmezésben pedig az önző állami magatartással. A realista álláspontból következik a konfliktus lehetősége olyanokkal, akik hasonló álláspontokra helyezkednek. Egy elterjedt liberális felfogás szerint a nemzeti érdek veszélyes egyoldalú tételezése helyett a hangsúly a nemzetközi együttműködésen kell, hogy legyen. Európában vannak példák mindkét megközelítésre. Számos olyan precedens létezik az Európai Unió és elődszervezetei történetében, amikor a tagállamok előtérbe helyezték nemzeti érdekeiket, s igyekeztek megvalósítani azokat.
A nagyhatalmak általában sikeresek voltak e tekintetben, míg másoknak végül is engedni kellett. Felkészült-e valójában Gyurcsány Ferenc arra, hogy gyakorlatban is érvényesítse kijelentéseit a nemzeti érdekekről (melyek közelebbi meghatározásával kormányprogramja végső soron adós marad), vagy ezek merő szlogenek? Mint mindenki tisztában van vele, Magyarország játékterét az EU-n belül, következésképpen a nemzetközi politikában kis állami státusza, kialakult íratlan szabályok és magatartások, s végül, de nem utolsósorban a csatlakozási tárgyalások során született egyezmények határozzák meg.
A határon túli magyarokkal kapcsolatban az „új cél” – a dokumentum megfogalmazásában – „a határon túli magyarság támogatása abban, hogy szülőföldjén boldoguljon, érvényesüljenek jogai, megőrizze nyelvét és kultúráját; a magyar nemzetnek a kibővülő Európai Unió keretében történő újraegyesítése.” Az ily módon való „újraegyesítést” Orbán Viktor és kormánya fogalmazta meg először, mint egy kiegészítését annak az általánosan elismert jognak, mely szerint minden határon túl élő magyarnak a szülőföldjén kell boldogulnia és identitását megőriznie, azaz a Magyarországra való áttelepülés nélkül. Annak idején az „újraegyesítés” ezen eszméje kevéssé burkolt vádakat eredményezett, melyek szerint Budapest rejtett irredenta politikát folytat. Ha a Gyurcsány-program azt állította volna, hogy az újraegyesítés folyamatban van ami Szlovéniát és a Szlovák Köztársaságot illeti, aligha túloz. De programja nem tesz különbséget a térség államait illetően. Túl azon, hogy nem tartja tiszteletben a szerzői jogokat, valószínűleg nem gondolta át, milyen terheket rónak az ilyen megfogalmazások kormányára. Vagy ez is egy újabb szlogen?
A hivatalos angol fordításban az új célok között szerepel egy bekezdés, mely kimaradt a magyar változatból: „Erősíteni az együttműködést a szomszédos államokkal, támogatni euro-atlanti integrációjukat és csatlakozásukat az Európai Unióhoz, hozzájárulni a régió stabilitásának megerősítéséhez.” Ezek Budapest régóta hangozatott céljai. Újból csak találgatni lehet: szerepelt ez így az új célokról és hangsúlyokról szóló alfejezetben valamelyik korábbi magyar nyelvű változatban? S ha igen, miért maradt ki a parlamentnek beterjesztett szövegből?
Az ésszerű és elfogadható kijelentés után, miszerint a kormány egyik új célja „a kapcsolatépítés folytatása, az együttműködés erősítése a nemzetközi politika olyan fontos tényezőivel, mint Oroszország, Kína, Japán és India”, következnek a kulcsszavak: „az Európai Unió külpolitikai törekvéseibe illeszkedő kapcsolatépítés.” Itt is különbségek vannak a magyar és az angol szöveg között.
Míg a magyar nyelvű változat nem hagy kétséget afelől, hogy ez a fajta a „kapcsolatépítés” a mediterrán térségre, Ázsia és Latin-Amerika államaira vonatkozik, az angol fordításból az következik, hogy az EU politikájához való felzárkózás az alapelv. Ez utóbbit támasztja alá egy mondat a biztonsággal foglalkozó alfejezetben: „Részt vállalunk az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának végrehajtásában, a közös európai védelem megteremtésében, a NATO megújításában, a transzatlanti kapcsolatok, Európa és az Egyesült Államok stratégiai partnerségének megerősítésében.”
Tehát hogyan is állunk a nemzeti érdekkel? Mi történik, ha jövőbeli kapcsolataink úgy alakulnak az Orosz Föderációval s a többi megnevezett országgal, hogy azok ellentétbe kerülnek Brüsszel hivatalosan meghirdetett politikájával? Egy példa. Mikhail Fradkov orosz miniszterelnök azt nyilatkozta újságíróknak Hágában szeptember 29-én, hogy „Oroszországnak saját érdekeit kell követnie Európával való kapcsolataiban ahelyett, hogy Európa energiabiztonságának garantálására tenne ígéretet.” (RFE/RL, Itar- Tassz) Magyarország majdnem teljesen függ az orosz kőolaj- és földgázszállításoktól, míg a legbefolyásosabb EU-tagállamok nem. Mi történik, ha (nemzeti) érdekkonfliktus áll elő?
Következtetés:
Ha igaznak bizonyul az, amit az ellenzék állított az új kormányprogram parlamenti vitájában, vagyis hogy a dokumentum (beleértve a külpolitikai részt) merő szlogengyűjtemény, valódi akarat és háttér nélkül, akkor nincs szükség szuverén külpolitikára. Ha ez lenne a helyzet, Somogyi Ferenc kijelölt külügyminiszter és munkatársai gyorsan elszigetelődhetnek. Az új miniszterelnöknek nincsenek külpolitikai tapasztalatai, ez köztudott Magyarországon, és máshol. Somogyi karrierdiplomata, gazdag tapasztalatokkal és elég jó ösztönökkel. Állítólag első megkeresésre nem vállalta a felkérést. Amennyiben később megbánná döntését, az nemcsak személyes ügynek minősül. Az egész országot érintheti, ha az új kormányprogram valóban csak üres beszéd.
forrás: Budapest Analyses
