2004. november 09. kedd 20:42

 

"Az én vállaimra nehezedik az egész ügy felelőssége"

 

Rocco Buttiglione, Olaszország külügyminisztere Photo: AP

Rocco Buttiglione 56 éves 7 idegen nyelvet beszélő filozófus és jogász, hívő katolikus. Közeli kapcsolatban áll II. János Pál Pápával, tagja a katolikus Comunione e Liberazione elnevezésű katolikus mozgalomnak. 2004. júliusában őt jelölte Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök európai uniós biztosnak, a belügyi tárca várományosa volt. A majdnem biztosra várható vereség előtt 2004. október 27-én Barroso úr visszavonta a teljes jelöltlistát, szinte közvetlenül az Európai Parlamentbeli szavazás előtt.

2005. november 5.-én, a Die Welt kérése Rocco Buttiglione, a volt Európai Uniós biztos-jelölt, akinek jelölése, majd jelölésének visszavonása szenvedélyes vitákat váltott ki egész Európában, áttekintette és elemezte a kialakult helyzetet.

"Sem nem vagyok szomorú, sem nem örülök" - mondja Buttiglione úr. "Szerettem volna európai biztos lenni, hiszek Európa jövőjében, és szerettem volna ezért dolgozni. Nagyon fontos, hogy az emberek most újra beszélnek lelkiismeretről - politikai értelemben. Az embereknek tudniuk kell, hogy a politikusoknak is - legalább néhánynak- van lelkiismerete. Hiszem, hogy sok kérdésben nem vagyok egyedül a véleményemmel. Ha nincs család a társadalomban, akkor nem fognak gyerekek sem születni és a társadalom szét fog zülleni. Az is meggyőződésem, hogy egy egyedülálló nő csak nagyon nehezen tudja a gyermekét felnevelni. A gyerekeknek szükségük van apára, és a nőknek szükségük van a férjükre. A gyermeküket egyedül nevelő anyák pedig véleményem szerint hősök, manapság, amikor olyan könnyen elérhető mindenki számára az abortusz, egy ilyen áldozatot követelő döntés, a gyermek vállalása komoly erkölcsi érték."

Bottiglione úr Európai Parlament előtti bizottsági meghallgatásán előkerült az a kérdés, hogy homoszexuális párok nevelhetnek-e fel gyermekeket. A volt jelölt szerint ez a kérdés nem volt helyénvaló a meghallgatáson, a tagállamok szuverén joga, hogy döntsenek ilyen típusú kérdésekben. Annak ellenére, hogy a legtöbb tagországban jelenleg ez nem megengedett, és szakértők sokasága vallja, hogy a gyermekeknek szüksége van apára és anyára, nem akart állást foglalni ebben a kérdésben ott a bizottsági meghallgatáson. A kérdést személye elleni támadásként értékelte, és csak abban reménykedik, hogy az események nem fogják arra késztetni a tagállamokat, hogy felülvizsgálják jelenlegi törvényeiket a házasságra és a családra vonatkozóan. "Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor egy dolgot csinálnék másképp: kevesebbet nyilatkoznék a sajtónak, különösen a tisztességtelen újságíróknak. Hiszen például én a parlamenti meghallgatáson nem beszéltem bűnről, véleményem szerint a bűn nem politikai kategória, sokkal inkább filozófiai, teológiai." Az elhíresült mondat, miszerint a homoszexualitás bűn, valójában így hangzott el a parlamenti meghallgatáson: "A homoszexualitás talán bűn. De ez nem befolyásolhatja a politikai tevékenységemet, hiszen nem azt mondom, hogy a homoszexualitás bűncselekmény." Buttiglione úr azonban még ennél is tovább megy a  elemzésében, amikor a Die Weltnek azt mondja: a homoszexualitás nem is igazán bűn, hanem inkább egy "nem szabályszerű állapot". A bűn megítélésének mindig van egy szubjektív tartalma, és csak Isten látja az egyén pontos helyzetét. Mindamellett nem szükséges a homoszexualitást reklámozni, vagy privilégiumokat biztosítani a homoszexuálisok számára. 

A Comunione e Liberazione mozgalomban Buttiglione értékekkel ismerkedett meg, azt tanulta, hogy mindenkiben el meg kell látni, és el kell fogadni az értékeket, nem pedig megítélni egymást, különösen annak fényében, hogy Isten szemében mindannyian bűnösök vagyunk, de Jézus Krisztus által megszabadulhatunk. Ezt Buttiglione arra kérdésre válaszolva fejtette ki, hogy a mozgalomhoz való tartozása nem teszi-e őt alkalmatlanná egy ilyen pozíció betöltésére.

Azzal kapcsolatban, hogy a Berlusconi miniszterelnök úr személye ellen érzett idegenkedés a tagállamokban mennyire befolyásolta a végső döntést, Buttiglione úr azt válaszolta, hogy sajnos valóban ez is befolyásolta a kialakult helyzetet. A biztos jelölés a tagállamok, illetve a miniszterelnökök szuverén joga. Egy "népszerűtlen" kormány jelöltjét nem érheti pusztán emiatt hátrány a többi jelölthöz képest, ez a tagállam jogainak megsértése lenne. "Ezért is vonultam vissza, és vállaltam a felelősséget egyedül az egész kialakult helyzetért - el akartam kerülni, hogy az Európai Uniónak szembe kelljen néznie ezzel az elvi problémával."

Rocco Buttiglione reméli, hogy az igazságtalanság, amit el kellett szenvednie, csak egy elszigetelt ügy marad, nem lesz folytatása, ha mégis, akkor komoly krízisnek nézünk mindannyian elébe. Véleménye szerint két fontos kérdést vet fel az ügy: egy egyik, hogy egy gyakorló hívő katolikusnak van-e joga az Európai Bizottságban biztosként dolgozni, másodszor pedig, hogy az Európai Parlamentnek van-e vétó joga egy tagország jelölésével szemben. A Bizottság olyan szerepet tölt be, mint egy kormány, de amíg a tagországokban a kormányokat a parlament választja, uniós szinten a kormány megalakítása nem a parlament joga, hanem a tagországoké. Így a Bizottságban fontos politikai kérdésekben eltérő véleményt formáló embereknek kell együtt dolgoznia.        

Buttiglione úr a közeljövő eseményeivel kapcsolatban így nyilatkozott: "ha ugyanazokat a kritériumokat alkalmaznák az új olasz biztos-jelölttel, Alcide de Gasperivel szemben, mint vele tették, akkor nemcsak ő nem fog megfelelni biztosnak, ahogy én sem felelt em meg, hanem maguk az alapító atyák, Adenauer vagy Schuman sem."

Az eseményeket tágabb összefüggéseiben is értékelte Buttiglione a kialakult helyzetet. A pogányság és a kereszténység ősi küzdelme az európai identitás része. Sokan tehát azonnal, ahogy a bűn szót meghallják, elzárkóznak, még magát azt a kifejezést sem akarják meghallani. De ha nem érintené meg ezeket az emberek a téma, akkor nem lennének ennyire zaklatottak attól a gondolattal, hogy valami bűn esetleg rejtőzhet bennük is. Európa kereszténységét szerencsére még nem sikerült gyökerestül kiirtani. Egy új európai kultúrharc napjait éljük, kultúrák összecsapását, a szekularizált és a vallásos világ küzdelmét. Ennek azonban pozitív hatása is lehet, ha segít mélyebben megérteni a saját identitásunkat. Nagyon hasznos az európai szintű párbeszéd a lelkiismeret, a vallás, az etika kérdésiről - még akkor is, ha számára a dolog kimenete nem volt kedvező. Ennek ellenére Buttiglione reméli, hogy ez a párbeszéd folytatódni fog.

Arra az újságírói kérdésre, hogy mint filozófus, az 1762-es a Katolikus Egyházra vonatkozó voltaire-i idézet, "Tapossátok el a gyalázatost!" beteljesedését látja-e a jelenben megvalósulni, azt mondta Buttiglione: "A többség azért ezzel nem értene egyet Európában. Én személyesen azonban egy másik Voltaire-t szeretek. Azt a Voltaire-t aki ezt írta: Nem értek egyet azzal amit mondasz, de a végsőkig küzdenék azért a jogodért, hogy elmondhassd"

A cikk alapjául szolgáló riport a Die Weltben (Németország) jelent meg 2004. november 5.-én.

Nógrádi Cecilia

Vissza a kezdőlapra