2004. november 11. csütörtök 21:57
"NYÚJTS FELÉJE VÉDŐ KART!"
A http://nepszavazas.lapja.hu/ oldalon találtuk az alábbi felhívást
Felhívás!
A fenti sor a Himnuszból való. A Himnusz költője, Kölcsey Ferenc, ha ma élne,
nem érvényesülhetne az anyanyelvén, nem intézhetné hivatali ügyeit magyarul,
Magyarországra csak 500 euró felmutatása árán léphetne be, fél évben csak 90
napot tölthetne itt, s ha valamiért túllépné ezt az időt, az idegenrendészet
hosszú időre kitiltaná az országból.
Kölcsey Ferenc, ha ma élne, román állampolgár lenne, hiszen szülőfaluja,
Sződemeter ma Romániához tartozik.
Kölcsey Ferenc, ha ma élne, bizonyára szeretne magyar állampolgár lenni.
Kölcsey Ferenc, ha ma élne, ezt csak úgy tehetné meg, hogy eladja házát
szülőfalujában, Magyarországra költözik, ahol az idegenrendészettől és az
adóhatóságoktól rettegve él, és megalázó és idegőrlő tortúrák árán megszerzi a
szükséges papírokat. Sok-sok felesleges keserűség és felesleges akadály árán
lehetne hivatalosan is magyar a Himnusz költője.
Kölcsey
Ferenc, ha ma élne, megalázva, másodrendű emberként léphetne csak be az
Európai Unió területére.
Ezért Kölcsey Ferenc, ha ma élne, csatlakozna a Magyarok Világszövetsége
kezdeményezéséhez: magyar állampolgárságot minden magyarnak!
A szomszédos országokban körülbelül három és félmillió magyar él, akiket
Trianonban erőszakkal téptek el Magyarországtól, magyar állampolgárságukat
erőszakkal vették el tőlük. Senki nem kérdezte meg őket, le akarnak-e mondani
róla. Ezt az igazságtalanságot most jóvá tehetjük. Évszázadok során számos
ismert és névtelen hős áldozta életét a nemzetért. Nekünk most nem kell
életünket és vérünket adni. Az elszakított magyarok csupán a szavazatunkat
kérik. Hogy végre ne kelljen többé megélniük azt a megaláztatást, amit Kölcsey
Ferencnek kéne végigélni, ha ma élne, és magyar állampolgár szeretne lenni.
Az elszakított magyarok csak azt kérik, a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazáson mondjunk igent arra, hogy kedvezményesen megkaphassák a magyar állampolgárságot. Anélkül, hogy ehhez el kelljen hagyni a szülőföldjüket. Otthon akarnak maradni, teljes jogú magyarként.
Nem kérik,
hogy áldozzuk értük életünket, nem kérik, hogy pénzt adjunk nekik. Nem kérnek
egyebet, csak nagylelkűséget. Nem akarnak elvenni tőlünk semmit. Csak vissza
akarják kapni, ami megilleti őket, és amit erőszakkal vettek el tőlük.
A mai Magyarországban az elszakított magyarok és felmenőik élete, munkája,
vére is benne van. A Hősök terén álló, szoborba öntött nemzeti nagyjaink
többsége nem a mai Magyarország területén született. Ma hosszú kuporgatás,
vízumért és egyéb iratokért való sorbanállás után jöhetne csak Magyarországra
Rákóczi, Bocskai, Bethlen és a többiek.
Ha ma élne Kosztolányi Dezső, lehet, hogy őt vernék agyba-főbe szerb suhancok
Szabadka utcáin csak azért, mert magyar. Ha ma élne Arany János, lehet, hogy
rá kiabálnának román hivatali ügyintézok, hogy beszéljen románul.
Ezt a megalázó, abszurd helyzetet egyetlen szavazattal megváltoztathatjuk.
Csak egy rövid séta egy vasárnap délután, csak egy mosoly, csak egy nagylelkű
gesztus.
A magyar állampolgárság biztonságot ad az elszakított és alávetett helyzetben
élő magyaroknak. Nem kérnek ők könyöradományt. Csak annyit kérnek, hogy fogjuk
meg felénk nyújtott kezüket. Egyetlen szavazatunkkal történelmet írhatunk.
Miért ne tennénk meg ezt a csekélységet?
- Adjunk emberséget, méltóságot, magyarságot, jogot három és fél millió magyarnak!
- Nyújtsunk
feléjük védő kart, szavazzuk meg számukra a biztonságot!
Mondjunk igent a kedvezményesen megkapható magyar állampolgárságára!
- Mondjunk igent a közös felemelkedésre! Mondjunk igent a jókedvre, bőségre!
- Nyújtsunk feléjük védő kart!
Együtt erősebbek vagyunk, együtt sikeresek leszünk!
Szavazzon igennel, s ezzel támogassa a békés nemzetegyesítést!
