2004. november 19. péntek 22:41
A Magyar kényszerképzet
Írta Florin Popescu 2004.11.18.
Lefordította: Bogdán Tibor és Gál Sebestyén
(Csangomagyar levelezési lista)
Igaza van egy személynek, hogy tanulhasson az anyanyelvén? Hát persze hogy van és ezt a nemzetközi egyezmények lehetővé teszik. Érvényes ez a kisebbségekre is? Én azt mondom hogy igen, de nem mindenki ért ezzel egyet. Azok akik ezzel nem értenek egyet, több kategóriába sorolhatóak. Ezek vagy xenofóbok (idegenektől való beteges félelem), vagy buták, vagy "ügynökségeink" által manipuláltok. Vagy a többségből valók, akik ismerik az egyes kisebbségiek kilengéseit és ezeket a szituációkat, általánosították végletekig.
Már elég sok ideje a népesség egy részét manipulálják, olyan érdekekből, ami nem is rájuk tartózik. Elsősorban a csángókról van szó. Én személyesen azt hiszem, hogy bármilyen más eredetűek, csak románok nem. Tíz evvel ezelőtt volt nekünk is, Bakóban egy Marosvásárhelyünk. RMDSZ képviselők érkeztek magyar nyelvű tankönyvekkel teli autókkal. "Spontánul", a xenofób propagandával átitatott helybéliek előjöttek transzparensekkel, amire (ugyanúgy "spontán" módon?) az volt írva, hogy " Mi románok vagyunk". Az "ad-hoc" tüntetés erőszakkal ért véget. Annak a televízió társaságnak, ahol én is akkoriban dolgoztam, felvett jelenetein nagyon jól lehettet látni, hogy azok a magyarellenes erőszakra buzdító agitátorok egyformán volta öltözve. Mintha egyenruhában lettek volna. Négy-öt személy farmer nadrág, dzseki (nyakkendős stílusba) és vadonatúj sportcipőben, buzgóan agitáltak: vagy lökdösték az RMDSZ egyik autóját, vagy épen magyar tankönyveket égettek, vagy ordították, hogy "mi" nem vagyunk azok, hanem amazok. Messziről látszott hogy az "ügynökségeinkhez" tartóztak. Másodsorban, a magyar nemzetiségű románokról van szó, aki a megye egyes területeit népesítik. Mi a probléma? Azt kívánják, hogy a gyerekeik anyanyelvükön tanulhassanak. A többség egyet ért azzal, hogy ha az anyanyelvük angol vagy francia lett volna, nem lette volna ebből probléma. De ebben az esetben magyar és ez zavarja a már megzavart fejeket. Nem tagadom a kisebbségek egyes kilengéseit, de azt hiszem, hogy közös nevezőre kellene jutni. A lényeg az, hogy azoknak az embereknek meg kell adni azt, ami nekik jár. Ha magyart akarnak, hát legyen. Miért zavarna az engem, hogy nem akarják a románt? Ha köteleznénk is, úgy sem tanulnák meg. Bármennyire is "hazafiasok" lennénk, nem tudnánk a román nyelvet nemzetközivé tenni. Nincs mit tenni, meg kell békülnünk ezzel.
Minden román rosszul él. És ez nem a magyarok miatt van, hanem miattunk, mindazok miatt, akiknek román személyigazolványa van. A helyzet elgondolkodtató kellene hogy legyen, mindenkinek aki lázító akciókon gondolkodik a magyarság és romáság körében. Néha az oktatásban különböző provokatív eseményekre kerül sor. Vagy magyarellenesek, vagy románellenesek. Többnyire közömbösséget mutatnak ezekre a xenofób provokációkra ezeknek a területeknek a polgárai, amiért csak ötöst érdemelnek. A legrosszabb az, hogy olyan személyek is képbe jönnek akik tanárnak adják ki magukat. Az újságok szerkesztőségei időben kapnak "igazi" románoktól, esetleg pedagógusoktól, telefonos felhívást a "spontán" magyarellenes tüntetésekről. Vagy esetleg, magyar "provokációkról". Én azt hiszem, hogy az igazi románok, űzik a dolgukat és nem foglalkoznak ilyen hülyeségekkel. Ugyanúgy, az igazi magyarok, vagy a csángó-magyarok. Mit mondhatnék a titkos szolgálatokról?! Ők a költségvetésből kapják a fizetésüket. Miközben ők foglalkoznak (provokálnak?) interetnikai zavargásokkal, pár "zöld" román, milliárdokat lop. Ki a veszélyesebb? Egy multimilliárdos román bűnöző vagy egy magyar nyelvű tankönyv? Ki miatt nincs pénzünk még arra se, hogy átkeljünk az utcán?
Az eredeti cikk románul:
http://www.ziaruldebacau.ro/articol.php?artid=980
MTI
