2004. december 19. vasárnap 18:05
A MINDENTUDÁS EGYETEME
Természetrajz
A mi imádkozó sáskánk
Az
ájtatos manó és imádkozó sáska nevek, amelyek több nép nyelvében egymástól
függetlenül használatosak, teljesen ellenkeznek az állat életmódjával,
veszedelmesen ragadozó természetével.
Az imádkozó sáska
testszíne változó, vannak szürkésbarna és élénk zöld színű példányok. Egyes
kísérletek szerint tudatosan keresik a testszínüknek megfelelő környezetet.
Élete során több vedlésen is átesnek.
Ha az imádkozó sáska szembe néz az emberrel, mint betolakodóval, zöld arca
értelmesnek, büszkének, szinte megvetőnek tűnhet. Áldozatai számára ez a
hideg, mozdulatlan tekintet a halált hordozza magában, igen sok kicsiny állat
számára az utolsó látványt, mielőtt a tüskés
karok átölelik, és a mohó száj elnyeli.
Ragadózó ösztönei
nem ismernek határokat, saját faját is megtámadhatja, sőt mi több az
erőteljes nőstény a nála sokkal gyengébb hímet is megöli és felfalja. Ha az
ember az ujját közelíti hozzá, hirtelen támadóállásba helyezkedik: elülső
lábait felemelve szétterpeszti azokat, szárnyait kinyitja, hátulsó lábaira
emelkedik, potrohát felkunkorítja, s abból levegőt présel ki, sziszegő hangot
hallatva.
Megfigyelték, hogy a sáskák ragaszkodnak élőhelyükhöz, annak mérete viszont az
ott előforduló táplálék mennyiségétől függően változó lehet, kedvező esetben
egész életüket leélhetik csupán két-három bokron.
Kissé megpiszkálva fölegyenesedik, kitárja tüskés karjait, s megcsapkodja
szárnyait úgy, hogy látni lehessen csodálatos vörös színben pompázó alsó
oldalukat. A póz borzalmasságát növeli a felemelt tor mellső részén
elhelyezkedő két szemszerű pont is.
Az ilyesféle blöffök azonban nem tudják megvédeni az imádkozó sáskákat egy
komolyabb támadástól. Igen sok ájtatos manó a rablóhangyák áldozatául esik nem
sokkal születése után. Azok azonban, amelyek megmenekülnek ettől a
veszedelemtől, azonnal elkezdik ragadozó életmódjukat.
Eleinte csak olyan parányi állatkákra vadásznak, mint a levéltetvek, de
hamarosan nagyobb zsákmány után néznek. Akik túlélik közülük az első kritikus
heteket, éretté válnak. Ekkor a nyakigláb rovar már nagyobb áldozatok után
néz, majd maga is párzik, és tojásokat rak, biztosítva a faj létének
folyamatosságát.
