2004. november 30. kedd 00:21
Gyurcsány és csapata
A Gyurcsány Ferenc vezette új magyar kormány a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének meggyengítésével kezdte. Célja, hogy a forint vásárlóerejének gyöngítésével inflációs bevételekhez jusson, amelyek osztogatásával próbálja "megvásárolni" a 2006-os szavazatokat.
Az alkotmányosan független intézmények elleni támadások jellemezték már a Medgyessy kormányt is. Sorozat tisztogatás zajlott le mindenütt. A kormánytól független hivatalokat nem érte el ez a folyamat, ha kellően erélyes és valóban független ember vezette azokat. Medgyessy uralma alatt ezért a Főügyészség, a Nemzeti Bank, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Központi Statisztikai Hivatal támadások kereszttüzébe került. Ezek az intézmények nem véletlenül függetlenek. A demokrácia garanciái, a hatalmi ágak közötti egyensúly biztosítékai. A Statisztikai Hivatal függetlensége például az általa szolgáltatott adatok hitelességének biztosítéka.
A kádári emlőkön nevelkedett baloldali értelmiség nem hisz az abszolút korlátokban. Könnyen a törvények fölé helyezi magát, ezt szokta meg egész életében. Nem érzi s talán nem is érti, mit jelent az a szó: jogállam. Ez a politikusi garnitúra nem méri magát semmiféle objektív külső mércéhez, erkölcshöz. A választási siker tesz számára jogossá mindent, ami a cél érdekében történik. Hol vagyunk már a minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs szemlélettől?
Az sem gondolkodtatta el a 2002 óta kormányzó koalíciót, hogy törvényeit rendszeresen kifogásolta az Alkotmánybíróság. Egy-egy elmarasztaló ítélet után technika jelleggel próbálták rendezni a kérdést, s nem mélyedtek el az alkotmányellenesség kiváltó okaiban.
A bal-liberális kormány úgy tesz, mintha a választások megnyerése után a népfelség, mint olyan, mindenestül a győztest illetné. Ebben megint tetten érhető a kommunizmus öröksége: a hatalom birtoklása számukra politikai egyeduralmat jelent.
Sokan érezték, hogy 2002-ben visszakerültünk legalább a nyolcvanas évekbe. Gyurcsány fellépése után talán pontosabb, ha a hetvenes időkkel látjuk a párhuzamot. Ennek az érzésnek gúnyos, de találó megfogalmazása: köszönöm neked MSZP, hogy visszahoztad a fiatalságomat. A ma kormányon lévők a hatalom bármiféle bírálatát illegitimnek tartják. Különösen zokon veszik, ha azt az Egyház fogalmazta meg. A közvéleményt nem népszerű intézkedésekkel próbálják a maguk oldalára állítani, bár olykor ezzel is próbálkoznak, hanem a kritikus hangokat elfojtják, félremagyarázzák. Mindehhez hatalmas támogatást kapnak a pártosság eszméjén nevelődött "független" médiától.
Az 1990-ben és 1998-ban elszenvedett választási vereség szerintük ideiglenes megingás, túlzott engedékenységük következménye. Olyan parlamenti demokráciát akarnak, amelyben az ellenzék semmiféle érdemi szerepet nem játszik. A legjobb lenne, ha eltűnne a politikai színtérről, de addig is legyen egyre több ember szemében hiteltelen. Ezért bármilyen eszköz megengedhető az ellenzék "démonizálására". Állandó kampányt folytatnak, s alig találunk olyan publicisztikát, amelyben a Fideszt szidalmazó szavak ne jelennének meg. Összetévesztik az árok betemetést az árokba temetéssel.
A Gyurcsány Hiller páros megkapta az újrakezdés esélyét. Új szavakat kezdtek használni, s talán sokan hittek ezeknek a szóknak. Az új seprű jól seper logikájára számítva, lendületről kezdtek szónokolni. Az eredmény: valóban szűkülni kezdett az olló a két nagy párt között. Ez azonban nem bizonyult tartósnak.
Miért is lett volna az? A magyar gazdaság még nem heverte ki sem a 2002. évi osztogatást, sem azt a csak sejthető veszteséget, amit a látszólag hibás, de valójában feltehetően nagyon tudatos döntések mögött áll: a párt(ok) klientúrája számra való juttatások okoznak. Gondoljunk csak a kakaóbiztos számítógépek árára.
Meddig mehet ez így - kérdezi a magyar átlagpolgár, aki most a népszavazási kampány során példátlan hazudozás sorozat szenvedő alanya. Sopron és Szécsény szocialista kudarca után december 5-e elhozhatja a kijózanodás pillanatát. E politikai jelzések mögött a költségvetési hiány, a munkanélküliség, az infláció és a romló versenyképesség húzódik meg, és ez ítéli biztos bukásra a szociál-liberális kormányzás harmadik kísérletét.
Szelle György
