2004. október 24. vasárnap 22:08
A fiatalok forradalma
avagy Gyurcsány és Hiller esete a számtannal és 56 emlékével
Gyurcsány Ferenc és Hiller István a Népszabadság 2004. október 21-én megjelent számában azt állították, hogy a forradalom 58. évfordulója különös jelentőségű lehet a magyar progresszió számára. Bizonyára, bár erre még tíz évet várni kell. Ennyi idő alatt talán azt is sikerül majd tisztázni, mit is jelent a magyar progresszió. A cikk alapján úgy tűnik, a neves szerzőpáros ezen valamiképp az általuk vezetett pártot és kormányt értik. A progresszió szó nekem a haladást jelenti. Aki halad, az bejár egy utat.
A két puszipajtás, puszipajtás Hiller és puszipajtás Gyurcsány nagy utat akarnak bejárni: a Magyar Szocialista Munkáspárt valamint a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány utódaitól 56-os hősökig tart ez az út. Érvük lenyűgöző: 1956 a fiatalok forradalma volt, ők, (puszipajtás Hiller és puszipajtás Gyurcsány) fiatalok, tehát 56 az övék.
Meglehet a kedves olvasó talál még más érvet is Hillerék tételének bizonyítására, ha figyelmesen elolvassa a művet. Erre buzdítok is mindenkit, kérve, hogy lehetőleg a nyomtatott Népszabadságot nézze meg, abban ugyanis saját szemével olvashatja a 48. helyett az 58-as számot. Nem kötözködnék egy sajtóhiba miatt, a Népszabadság internetes kiadásában már ki is javították azt. Mégis, ha valaki arra vállalkozik, hogy 1956 októberét a magyar szocialisták számára "vissza" foglalja, az kínosan vigyázzon a pontosságra. Tőlem is elvárható, hogy Gyurcsány puszipajtásának nevét ne írjam - pusztán sajtóhiba lenne - véletlenül se Hitlernek. Pedig a szövegszerkesztőm helyesírás ellenőrzője a Hillert aláhúzza, a Hitlert nem. (Lehet, hogy Hiller csak egy sajtóhiba?) Ez a cikk, ismétlem, 58-as vagy 48-as változatában kötelező olvasmány a magát nem Hiller hívének tartó ember számára. A kötelezőség oka a következő idézet:
"a rendszerváltás utáni történeti emlékezetformálók (elsősorban a forradalom "kis hőseinek" nagyobbrészt jogos rendszerváltás utáni frusztrációját kihasználó fideszes politikusok és magyarázók) '56 eszméiből kis híján sikerrel törölték ki a baloldali gondolatokat, hogy azokat Horthyval, rosszabb pillanatokban a fehérterror antikommunizmusában meglelő jobboldali hagyománnyal helyettesítsék."
Ebből az idézetből a következők állapíthatók meg:
1. Hillernek ugyanolyan Fidesz fóbiája van, mint Kovácsnak.
2. Csak Kádárék és utódaik próbálták 1956-ot Horthyval vagy a fehérterrorral összekapcsolni. Így puszipajtás Gyurcsány és puszipajtás Hiller Kádár nyomában jár és ezáltal saját cikküket hiteltelenítik. Azt írták ugyanis: "Itt a pillanat, hogy a magyar baloldal visszaszerezze saját hősi hagyományát, hiteles történeti emlékezetét." El lehet ezt érni Kádár vádjainak szajkózásával illetve a mai helyzetre alkalmazásával?Tisztelt puszipajtás Hiller és puszipajtás Gyurcsány! Ne tessenek "az igazságosság eszméjének" ünnepén Horthyt és fehérterrort hazudni sem a Fideszre, sem másra. Ha pedig Hiller pártelnök úr valóban azt gondolja, hogy saját pártját önmagához és az ország előtt álló feladatokhoz kell mérnie, nem a Fideszhez, akkor végképp nem lett volna szabad a miniszterelnökkel közösen jegyzett cikkben megemlíteni az ország legnépszerűbb pártját.
A két puszipajtás cikkét elolvasva a bölcs latin mondás jut eszembe: "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna." Bizony kár volt ezt a cikket megírni. A cikk elejének egy gondolata ugyanis rámutat, a puszipajtások vissza nem térő alkalmat szalajtottak el: "Csak egyszer van lehetőség első benyomást tenni - tartja a mondás." Ezzel egyetértek, s megállapítom: az első benyomás felettébb rosszra sikeredett. Ez a benyomás ugyanis éppen azt váltja ki belőlünk, hogy ma is azok állnak a politikai küzdőtér két oldalán, mint 1956-ban és azt követően. Ráerősít erre a hír, hogy egy teljesen jelentéktelen, magát nemzetiszocialista színekkel ékesítő, feltűnési viszketegségben szenvedő fiatal nőt megelőzési célból néhány napra rács mögé helyeztek. Mint tették ezt Kádárék ötvenhat valós hőseivel, még a nyolcvanas évek végén is. Medgyessy visszaforgatta az idő kerekét Németh Miklósig, a puszipajtásoknak már Kádárig sikerül visszamenni. Ez lenne a magyar progresszió?
Surján László
