2004. szeptember 30. csütörtök 23:48

 

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

H/11434. számú

országgyűlési határozati javaslat

az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerzidés aláírásáról

Előadó: Kovács László

külügyminiszter

Budapest, 2004. szeptember

Az Országgyűlés

……/2004. ( ) OGY

határozata

az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírásáról

 

Az Országgyűlés

felidézve Európa népeinek elhatározását, hogy egymással mind szorosabb egységre lépve egy közös jövő megteremtésére törekednek;

megemlékezve arról, hogy Európa polgárai és államai nevében az Európai Konvent alkotmánytervezetet dolgozott ki;

megerősítve a magyar nép azon elhatározását, hogy részt kíván venni az európai építkezésben;

1. a Kormány előterjesztésére

a) elhatározza az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésnek (a továbbiakban: szerződés) – az Országgyűlés általi megerősítés fenntartásával – történő aláírását;

b) felhatalmazza a Kormányt a szerződés aláírására;

c) felkéri a köztársasági elnököt, hogy a meghatalmazási okiratot aláírásával és pecsétjével ellátva adja ki.

2. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.

 

INDOKOLÁS

„Mi olyan alkotmány szerint élünk, amelynek neve, mivel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében van, demokrácia.” (Thuküdidész II.37.)

* * *

A nizzai Európai Tanács 2000 decemberében a nizzai szerződés elfogadásával megteremtette a 2004-ben sorra került bővítés intézményi feltételeit. Az állam-, illetve kormányfők ugyanakkor szükségesnek látták a kibővülő Európai Unió jövőjét érintő főbb kérdések mielőbbi áttekintését is. A laekeni Európai Tanács 2001 decemberében döntött arról, hogy az Európai Unió jövőjének – az állam-, illetve kormányfők által a Laekeni Nyilatkozatban megfogalmazott – kihívásait és az arra adandó válaszokat egy Európai Konvent tekintse át, illetve vitassa meg.

A tagállamok és a csatlakozó országok parlamenti és kormányképviselőiből, valamint az Európai Parlament és az Európai Bizottság képviselőiből álló Európai Konvent 2002 márciusa és 2003 júliusa között készítette el válaszait az állam-, illetve kormányfők Laekeni Nyilatkozatában felvetett kérdésekre. Ezek az unió demokratikus és átláthatóbb működését, a világában betöltött szerepét, az európai polgárok által megfogalmazott elvárásokat, az unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás kérdését, valamint az alapszerződések egyszerűsítését érintették. Az Európai Konvent tevékenysége összegzéseként alkotmánytervezetet hozott létre.

A Kormány 2003 szeptemberében az Európai Konvent eredményeinek az Országgyűlés Európai uniós nagybizottságában és az Európai integrációs ügyek bizottságában folytatott áttekintését és értékelését követően meghatározta a 2003 októberében elkezdődött Kormányközi Konferencián érvényesíteni kívánt magyar célkitűzéseket. A magyar álláspont három alapelv mentén került kialakításra:

· tagállamként célunk, hogy az unió hatékonyan működjön;

· közepes tagországként célunk, hogy az unióban változatlanul érvényesüljön a tagállamok egyenjogúságának és a tagországok közötti szolidaritás elve, továbbá fennmaradjon az intézményi egyensúly, és ésszerű keretek között megerősítésre kerüljön a közösségi módszer;

· mint sajátos magyar érdek, célunk az alkotmánytervezet kiegészítése a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak biztosításával és védelmével.

A magyar álláspont az intézményrendszer reformja, a döntéshozatal módja és területei, továbbá a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartásának tárgyköreiben határozott meg a Kormányközi Konferencián elérendő, a fenti alapelveken nyugvó célokat. A döntéshozatali rendnél, a minősített többségi döntéshozatali szabályok meghatározása során a Kormány legelőnyösebbnek a nizzai szerződésben foglaltak megőrzését tartotta.

Elfogadhatónak tekintette azonban az alkotmánytervezetben szereplő, az Európai Konvent javaslatát tükröző „kettős összetevőjű” (tagállamok száma és a népességarány) szavazati rendre való áttérés esetén a két tényező azonos súllyal való (50-50 százalék vagy 60-60 százalék) bevezetését. Indokoltnak tűnt a minősített többségi döntéshozatalt a közös kül- és biztonságpolitikára is kiterjeszteni; fenntartani viszont az egyhangúságot a kultúra és a védelempolitika területén. A „gyorsabban haladás” feltételeinek megteremtésével összefüggésben, a megerősített együttműködés szabályozásánál szorgalmazta a későbbi csatlakozás támogatását.

A közös biztonság- és védelempolitika területén a strukturált együttműködés és a szorosabb együttműködés lehetőségének megteremtését nem támogatta a Kormány. Az intézményi kérdéseknél a tagállami egyenjogúság jegyében a magyar álláspont támogatni javasolta a rotációs elvű tanácsi elnökség minél kiterjedtebb fenntartását, továbbá a tagországonként egy szavazati joggal bíró európai biztos kijelölése lehetőségének megőrzését. Az intézmények egyensúlya érdekében célként jelölte meg az intézmények szerepének, hatásköreinek pontos tisztázását és elhatárolását. Különösen fontos magyar célként határozta meg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok tiszteletben tartását előíró rendelkezésnek az alkotmánytervezetbe foglalását vagy az unió értékei, vagy az alapvető jogokról szóló rendelkezések sorában.

A Kormány a legfontosabb tárgyalási célkitűzésekről – különös tekintettel a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására – az Európai uniós nagybizottságban egyeztetést folytatott az országgyűlési pártok képviselőivel, és az ott elfogadott szövegjavaslatot terjesztette be a konferenciára.

A 2003 októberére összehívott Kormányközi Konferencia ezen alkotmánytervezet alapján folytatott vitát a jelenleg hatályos alapszerződések módosításának irányairól, az Európai Unió jövőjéről. A konferencia külügyminiszteri és állam-, illetve kormányfői szinten ülésezett. A Tanács 2003. második félévi olasz elnöksége alatt számos kérdésben sikerült megegyezésre jutni. Ezen időszakban a magyar prioritások jelentős részét is sikerült érvényesíteni. A kisebbségi jogok az unió értékei közé kerültek, a megerősített együttműködéshez való későbbi kapcsolódást az unió saját eszközeivel is elősegíti majd, továbbá a védelmi politika területén a szorosabb együttműködés hazánk számára is teljesíthető feltételeket szab a bekapcsolódásra.

A Kormányközi Konferencia a Tanács 2004. első félévi ír elnöksége alatt a politikai szempontból legérzékenyebb intézményi, döntéshozatali és egyes uniós politikákat érintő kérdések tisztázásával folytatódott. A magyar prioritások e szakaszban is érvényesültek: így különösen az, hogy az Európai Bizottságba 2014-ig minden tagállam küldhet majd tagot. A konferencia a 2004. június 17–18-i Európai Tanácson zárult le, amely elfogadta az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést (a továbbiakban: alkotmányszerződés), amely:

· megerősíti a polgárok jogait az unió Alapjogi Chartájának a szerződésbe foglalásával;

· az uniót polgárai felé fordítja, új részvételi lehetőségeket kínálva nekik;

· világos és átlátható megosztást biztosít az unió és a tagállamok hatásköreiben, szót adva a nemzeti parlamenteknek is.

Az unió hatásköreit ott bővíti, ahol az a polgárok érdekeit szolgálja:

· a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségének megvalósításával hatékonyabbá válik a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a tagállamok között a polgári jogi ügyek kölcsönös elismerése;

· a közös kül- és védelempolitika fokozatos fejlődésével, az európai külügyminiszterrel, aki az unió nevében cselekszik és szólal meg a világban, valamint egy európai védelmi ügynökség létrehozásával;

· az euróövezet tagállamai közötti gazdasági koordináció javításával annak érdekében, hogy biztosítsa a közös pénz, az euró stabilitását és sikerét.

Az uniót szilárd, demokratikus és hatékony intézményekkel látja el:

· az Európai Parlament az unió fő törvényalkotó szervévé válik, a Tanáccsal együtt alkot törvényt. A törvényalkotás a tagállamok polgárainak képviselői és a tagállamok képviselői közötti egyetértésnek lesz az eredménye;

· a Tanács egységes megjelenést kap, elnöke szervezi, és időben előrevetíti, ütemezi a tagállamok munkáját;

· a Bizottság új szervezete biztosítja, hogy az az európai építkezés motorja és fő végrehajtója legyen, megjelenítse az európai érdeket.

Az alkotmányszerződés közös európai siker, mivel biztosítja a szükséges kiegyensúlyozottságot a népek, az államok – újak és régiek –, az intézmények, az illúziók és a valóság között.

A Kormányközi Konferencia során a magyar célkitűzések érvényesítése érdekében a Kormány minden lehetőségére álló diplomáciai eszközt igénybe vett. Ennek eredményeképpen a konferencia 2003 októbere és decembere közötti  első szakaszában, a Tanács olasz elnöksége alatt a magyar prioritások jelentős részét sikerült érvényesíteni. A kisebbségi jogok az unió értékei közé kerültek, a megerősített együttműködéshez való későbbi kapcsolódást az unió saját eszközeivel is elősegíti majd, továbbá a védelmi politika területén a szorosabb együttműködés hazánk számára is teljesíthető feltételeket szab a bekapcsolódásra. A Kormányközi Konferencia második szakaszában, 2004 márciusa és júniusa között a politikai szempontból legérzékenyebb intézményi, döntéshozatali és egyes uniós politikákat érintő kérdések kerültek napirendre. A magyar prioritások e szakaszban is érvényesültek: a minősített többségi döntéshozatal során a tagállamok száma és a népességarány kettős feltétele arányosan, a közepes méretű országok érdekeinek is megfelelően került meghatározásra. A minősített többségi döntéshozatal részben kiterjed majd a közös kül- és biztonságpolitikára, megmarad viszont az egyhangúság a kultúra és az európai biztonság- és védelempolitika területén. Az Európai Bizottságba 2014-ig minden tagállam küldhet majd tagot, ezt követően pedig három hivatali ciklusból kettőben minden tagállamnak lesz biztosjelölési lehetősége. A Tanács új elnöklési rendszere szintén a tagállami egyenjogúság mentén biztosít lehetőséget Magyarország számára az elnökség – két másik tagállammal történő – ellátására. A többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelkezésekhez a magyar javaslatra csatolt nyilatkozat biztosítja a tagállamok egyenjogúsága elvének érvényesülését a források elosztásakor is. A költségvetési eljárás tekintetében érvényesült az intézményi egyensúly megőrzésére irányuló törekvés.

Az alkotmányszerződés fő szövege négy részből áll:

· I. rész – Az unió meghatározását, céljait, az uniós polgárok alapvető jogait, az unió hatásköreit és intézményrendszerét, az unió demokratikus működési elveit, pénzügyeit és az unióhoz történő csatlakozás kérdéseit tartalmazza;

· II. rész – Az unió Alapjogi Chartája;

· III. rész – Az unió politikái és működése;

· IV. rész – Záró rendelkezések.

Az alkotmányszerződés fő szövegéhez kapcsolódnak, annak szerves részét képezik a szerződés jegyzőkönyvei és mellékletei, ideértve az újonnan csatlakozott országok csatlakozási szerződését is. Az alkotmányszerződéssel új unió jön létre, amely az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződéssel és az Európai Unióról szóló szerződéssel létrehozott Európai Közösség, illetve Európai Unió jogutóda. Az újonnan létrejövő unió jogi személy. Az alkotmányszerződés egységbe foglalja az Európai Unió működésével kapcsolatos jelenleg hatályos alapszerződési rendelkezéseket, azokat felváltja.

Az unió értékközösség, amely az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Az unió által elismert, a polgárokat megillető jogokat és elveket az alkotmányszerződés II. részévé vált, 2000-ben, a nizzai Európai Tanácson elfogadott Alapjogi Charta tartalmazza. Az unió továbbá csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez is, amely eddig a közösségi jog értelmezésének és alkalmazásának általános elvei közé tartozott.

Az alkotmányszerződés rögzíti azt a hatályos európai bírósági jogértelmezést, amelynek értelmében az alkotmányszerződés és az unió intézményei által alkotott jog – az alkotmányszerződés alkalmazása során – elsőbbséget élvez a tagállamok jogával szemben.

Az alkotmányszerződés meghatározza az unió, illetve a tagállamok hatásköreit. Világos elhatárolást tartalmaz a kizárólagos uniós hatáskörök, az unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök, valamint az uniónak a tagállamok hatáskörét támogató, összehangoló és kiegészítő hatásköre között. A hatáskörelhatárolás lényegében a jelenleg hatályos gyakorlat rögzítését tartalmazza.

Az unió saját intézményi kerete átalakul. Az Európai Tanács intézménnyé válik, amelynek élén két és fél évre választott elnök áll. Az állam-, illetve kormányfők testülete továbbra is az unió politikai iránymeghatározó szerve, amely azonban az alkotmányszerződésben meghatározott esetekben jogi aktusokat is alkot (elsősorban az intézmények működésével összefüggésben). Az Európai Parlament az általánossá váló együttdöntési eljárásban a Tanáccsal közösen, szélesebb hatáskörben válik társjogalkotó szervvé.

Tagjainak száma hétszázötvenre emelkedik. Az Európai Bizottság elnökét és tagjait, mint testületet, az Európai Parlament jóváhagyásával iktatja be. Ezzel az Európai Bizottság parlament előtti felelőssége tovább erősödik.

A Tanács elnöklési rendje szintén átalakul, egy egyenjogúságon alapuló rotációs rend szerint, amelyben három tagállam tizennyolc hónapon keresztül közösen látja el az elnökséget. A Tanács új formációval is bővül: a Külügyek Tanácsával.

A Tanács döntéseit általánosan minősített többséggel hozza, amelynek új szabályait az alkotmányszerződés határozza meg: a minősített többséghez a Tanács tagjai legalább 55%-ának – legalább tizenöt tag által leadott, egyben az unió népességének legalább 65%-át kitevő tagállamot képviselő – szavazata szükséges. A blokkoló kisebbségnek a Tanács legalább négy tagjából kell állnia, ennek hiányában a minősített többséget elértnek kell tekinteni. Az alkotmányszerződés újdonsága, hogy az unió külső megjelenítésére, a külkapcsolati tevékenység összhangjának biztosítására az Európai Tanács kinevezi az unió külügyminiszterét, aki egyúttal az Európai Bizottság egyik alelnöke is. Az alkotmányszerződés alapján 2009-ben kinevezett első Európai Bizottság a tagállamok egy-egy állampolgárából áll, beleértve az elnökét, valamint az unió külügyminiszterét is. E Bizottság hivatali idejének lejártát követően, 2014-ben a Bizottság – az elnökével és az unió külügyminiszterével együtt – a tagállamok számának kétharmadával megegyező számú tagból áll, kivéve ha az Európai Tanács egyhangúlag eljárva e szám megváltoztatása mellett dönt. Az Európai Bizottság elnökének szerepe, a Bizottság munkáját irányító, politikaformáló tevékenysége tovább erősödik. Az Európai Unió Bírósága új elnevezésű ítélkező fórumokból áll: Törvényszékből (a korábbi Elsőfokú Bíróság) és különös hatáskörű törvényszékekből (korábbi bírói különtanácsok).

Az alkotmányszerződés átalakítja a jogalkotás rendjét és a jogi aktusok eddigi rendszerét is. Az intézmények a következő jogi eszközöket alkalmazzák majd: európai törvény és európai kerettörvény, amelyek törvényalkotási aktusok, az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárásának eredményeképpen vagy a Tanács önálló törvényalkotási eljárásában születnek; európai rendelet, európai határozat, ajánlás és vélemény, amelyek nem törvényalkotási aktusok, és amelyeket az alkotmányszerződésben meghatározottak szerint az egyes intézmények alkothatnak. Az európai törvény – hasonlóan a mostani rendeletekhez – általános hatállyal bíró törvényalkotási aktus. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az európai kerettörvény – hasonlóan a mostani irányelvekhez – olyan törvényalkotási aktus, amely az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.

Az európai rendelet – hasonlóan a mostani rendelethez, illetve irányelvhez – olyan általános hatállyal bíró nem törvényalkotási aktus, amely a törvényalkotási aktusok és az alkotmányszerződés egyes rendelkezéseinek végrehajtására szolgál. Az európai rendelet vagy olyan, amely teljes egészében kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó, vagy pedig olyan, amely az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.

Az Európai Unió korábbi „három pilléren” nyugvó struktúrája (Európai Közösség, közös kül- és biztonságpolitika, rendőrségi és büntető igazságügyi együttműködés) is megszűnik, egységes unió jön létre, amelyben a különböző politikák és tevékenységek folytatásához az alkotmányszerződés az uniónak és intézményeinek különböző terjedelmű hatásköröket és ezzel járó jogalkotási lehetőséget biztosít. Az alkotmányszerződés ugyanakkor biztosítja, hogy a különböző politikák és tevékenységek során – a kizárólagos uniós hatáskörű területek kivételével – az arra vállalkozó tagállamok „gyorsabban haladjanak”.

A tagállamok az unió célkitűzései megvalósításának előmozdítására, érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerősítésre egymás között különféle típusú és mélységű együttműködési mechanizmust építhetnek ki. Az ilyen együttműködés valamennyi tagállam számára bármikor nyitva áll. Ennek általános formája a megerősített együttműködés, a közös biztonság- és  védelempolitikai területeken pedig a strukturált együttműködés.

Az alkotmányszerződés szabályozza az unió demokratikus működésének elveit, ami a képviseleti demokrácián és az uniós polgárok egyenjogúságának tiszteletben tartásán alapul. Az unió pénzügyei cím rendelkezik a költségvetés és a  pénzügyek alapelveiről, a saját források rendszeréről, valamint az uniós kiadásokat rendező többéves pénzügyi keretről. Az alkotmányszerződés szabályozza az unióba való felvétel rendjét, az uniós értékek sérelme esetén a tagsági jogok felfüggesztését, valamint új szabályozásként az unióból való kilépés lehetőségét. Az unió jelképrendszere az alapszerződés részévé válik.

Az alkotmányszerződés II. része az unió Alapjogi Chartája. Az 1999-es kölni Európai Tanács döntött az Alapjogi Charta kidolgozásával megbízott konvent összehívásáról (első konvent). Az első konvent által kidolgozott chartát a nizzai Európai Tanács 2000 decemberében ünnepélyesen kihirdette. A charta jogi státuszáról és az alapszerződésekbe történő esetleges beillesztéséről akkor azonban nem született döntés. Az alkotmánytervezetet kidolgozó Európai Konvent kapott megbízást a charta jogi státuszának meghatározása, és az alkotmányba illesztésére. Az unió Alapjogi Chartája univerzálisan, az uniós polgárok körét meghaladóan ismer el alapvető emberi jogokat és szabadságokat.

Ezek deklarált jogok, amelyek érvényesülését az uniós jogalkotás során biztosítani kell. Ezek értelmezése az uniós és a tagállami bíróságok feladata. A charta azonban nem teremt jogalapot uniós jogszabályok elfogadására, és nem hoz létre új hatáskört vagy feladatot az unió számára. A chartába foglalt jogok és elvek jelentős része megfeleltethető az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek.

Az alkotmányszerződés III. része az uniós politikák és tevékenységek egyes területeinek alapvető szabályozását tartalmazza. E rendelkezések nagyobb részben a hatályos alapszerződések szabályozását veszik át, ismétlik meg. A III. rész bevezető rendelkezései azokat az általános elveket és követelményeket fogalmazzák meg, amelyeket az uniós politikák és tevékenységek során tiszteletben kell tartani, illetve érvényesíteni kell: így a nők és férfiak közti egyenlőség, a megkülönböztetés tilalma, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem. Az uniós politikák legfontosabb újításai közé tartozik az euróövezet tagállamai közötti hatékonyabb és szorosabb együttműködés kereteinek megteremtése. E tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el a költségvetési fegyelem és a költségvetési felügyelet összehangolásának erősítésére, a tagállamokra vonatkozó gazdaságpolitikai iránymutatások megállapítására. A szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségére vonatkozó uniós hatáskörök bővülnek, elsősorban a szervezett bűnözés elleni küzdelem jegyében a tagállamok büntető anyagi és eljárásjogi rendelkezéseinek közelítése, uniós minimumszabályok elfogadása által. A közös kül- és biztonságpolitika, az európai biztonság- és védelempolitika szabályrendszere a külkapcsolatok egészével összehangoltabbá válik, hatékonysága növekszik.

Ennek érdekében az unió külügyminisztere kezdeményezési lehetőséget kap, a tagállamok politikáját és fellépéseit a Külügyek Tanácsának elnökeként összehangolja, és biztosítja a következetes végrehajtást. Az uniónak a tagállamokat támogató hatáskörei is bővülnek, így a polgári védelem, az idegenforgalom, a sport és az igazgatási együttműködés terén.

Az alkotmányszerződés IV. része tartalmazza a jelenleg hatályos uniós alapszerződések és az újonnan létrejövő unió közötti átmenet és jogfolytonosság biztosításának leglényegesebb szabályait. Az alkotmányszerződés a korábbi alapszerződéseket, köztük részben a 2003. április 16-án Athénban aláírt csatlakozási szerződést, hatályon kívüli helyezi. Az alkotmányszerződés a csatlakozási szerződésnek csak azon rendelkezéseit tartja hatályban, amelyeknek az alkotmányszerződés várható 2006. november 1-jei hatálybalépését követően is lesz relevanciájuk. Így a 2004. május 1-jén lejárt átmeneti időszakok és az alkotmányszerződés által felülírt szabályok (például: az uniós intézményeknek a csatlakozással együtt járó kiigazítása, a szavazati arányok módosítása) kivételével a csatlakozási szerződés minden egyéb rendelkezése változatlan formában „átemelésre” került az alkotmányszerződésbe (átmeneti mentességek, a közösségi jogszabályok kiigazítása).

A korábbi csatlakozási szerződések és a 2003-as csatlakozási szerződés így kiigazított rendelkezéseit az alkotmányszerződés szerves részét képező jegyzőkönyv tartalmazza.

Az alkotmányszerződés biztosítja, hogy a szerződés hatálybalépésekor létező intézmények, szervek és hivatalok hatáskörüket az új rendelkezések elfogadásáig változatlanul gyakorolják és a jelenleg hatályos közösségi és uniós vívmányok mindaddig hatályban maradjanak, amíg azokat hatályon kívül nem helyezik, vagy nem módosítják. Az Európai Közösségek Bíróságának és az Elsőfokú Bíróságnak a jelenleg hatályos alapszerződések, valamint a végrehajtásuk érdekében meghozott jogi aktusok értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata az uniós jog és különösen az alkotmányszerződés összevethető rendelkezései értelmezésének forrásaként értelemszerűen továbbra is fennmarad.

Az Európai Parlament összetételére, az Európai Tanácsban és a Tanácsban a minősített többség meghatározására, valamint a Bizottság összetételére vonatkozó, az alkotmányszerződés várható 2006. november 1-jei hatálybalépése és az egyes intézményi rendelkezések alkalmazásának 2009. november 1-jei kezdete közötti átmeneti szabályokat külön jegyzőkönyv határozza meg.

Hasonlóképpen külön jegyzőkönyv szabályozza a nemzeti parlamentek szerepét az uniós törvényalkotási eljárásban. Ennek értelmében valamennyi törvényalkotási tervezetet (európai törvény és kerettörvény) a nemzeti parlamentek is véleményezhetnek; egyetértésük – alkotmányszerződés szerint meghatározott – hiányában törvényalkotási aktus nem fogadható el.

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés magyar nyelvű hivatalos változata elkészült, azt az Országgyűlésnek a határozati javaslattal együtt nyújtja be a Kormány.

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírására 2004. október 29-én, Rómában kerül sor.

Az alkotmányszerződés 2006. november 1-jén lép hatályba, ha addig valamennyi tagállam alkotmányos előírásainak megfelelően a szerződést megerősítette. Az alkotmányszerződés hatálybalépésével azonban az új intézményi struktúra és döntéshozatali rend még nem minden elemében kezdi meg működését. Az új intézményi és döntéshozatali rend teljes egészében 2009. november 1-jén kezd működni, az alkotmányszerződés alapján megválasztott Európai Parlament megalakulását követően.

Az alkotmányszerződést – az Országgyűlés határozata alapján adott felhatalmazással – a Kormány kijelölt képviselői írják alá. Az alkotmányszerződés a tagállamok – így hazánk – részvételét szabályozza az újonnan létrejövő Európai Unióban. Az alkotmányszerződés a korábbi, a csatlakozási szerződéssel kihirdetett alapszerződéseket hatályon kívül helyezi.

Hasonlóan a hatályon kívül helyezendő alapszerződésekhez, az alkotmányszerződés rendelkezik egyes, a magyar Alkotmányból is eredő hatásköröknek a többi tagállammal történő közös gyakorlásáról, illetve e hatáskörgyakorlásnak az Európai Unió intézményei útján való megvalósulásáról.

A magyar Alkotmány 2/A. §-a szerint az ilyen nemzetközi szerződés megerősítéséről és kihirdetéséről az Országgyűlés a megválasztott képviselők kétharmadának támogatásával dönt.

Vissza a kezdűlapra