2004. december 05. vasárnap 21:57
Keserű remény
Az ember nehéz, keserű
gondolatokkal küszködik. Előttem az Erdélyből jött kép. Imádkoznak. Imádkoznak
értünk,
hogy helyesen döntsünk. Hiába tették volna? Van-e hiába való, meddő imádság?
Bizonyára. Emlékezzünk a farizeus imájára, amelynek egy lényege volt, hogy ő
különb, mint a vámos...
Igen. A meg nem hallgatott ima oka mi magunk vagyunk. Hiszem, erdélyi testvéreink nem ebbe a kategóriába tartoznak. Jogos volt a kérésük, nem önző. Ha menekülni vágynának, tehetnék. Voltak, akik meg is tették. (Érdekes, hogy az áttelepültek egy része, nem-mel szavazott. Nehéz ezt megérteni. Egyikükkel magam is beszéltem, s talán az ő esetében nem is eredménytelenül.) De a kimenekülőknél többen vannak, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a szülőföldjükhez. December ötödike róluk szólt és nekik fáj.
Hogyan tovább? Ne álljunk meg az első keserűségnél. Ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, utólag mindig kiderült, hogy az volt a jobb, ami történt. Édesapám tanítása ez, nem könnyű most belekapaszkodnom a síron túl is hallatszó szóba. Megpróbálom mégis. A népszavazást nem pártok, hanem egy politikai felelősséget nem viselő civil szervezet kezdeményezte. A legkevesebb, hogy azt mondom, nem volt bölcs dolog. Sokakkal beszéltem a népszavazás előtt, s a jóslat általános volt: az IGEN győz, de nem lesz eredményes. S lőn. Miért hát a keserűség? A leadott szavazatok kis száma miatt és a NEM-ek váratlanul nagy száma miatt.
Mit mond az IGEN
sikerének hiánya? Azt, hogy a magyarországi választó nehezen mozdul, ha nem
saját magáról van szó. Nem értették meg az emberek, hogy nekik személy szerint
mi érdekük fűződik az IGEN győzelméhez. Kevesen voltak, akik úgy érezték, a
saját létükről van szó. Féltették az egészségüket. Féltették az állásukat. De
ők sem reálisan látták a helyzetet. Félelemből szavaztak, s félelmüket hamis
állítások váltották ki. Mit mond a NEM viszonylagos túltengése? Azt, hogy
népünk nem ismeri múltját, nem mozdul meg elvekért, de jóhiszemű és könnyen
becsapható. Műveltséget kell kapnia. Kézen kell fogni, szemébe kell
nézni mindenkinek. Erre csak egy jól működő és kellően kiépített nagy párt
képes. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség jó úton van, hogy ilyenné legyen. A
munkát
segítik a szövetségesek is, hiszen a tennivaló mint a tenger, s a jó
munkamegosztás előre viheti a Szövetség dolgát. De ha a Fidesz nem megy végig
az elképzelt úton és nem válik olyan értelemben is néppárttá, hogy jelen
legyen az ország minden településén és ott mindenki számára szolgáltató párttá
növekedjék, akkor tartós eredményt nem fog elérni, csak esetenként, ellenfelei
hibái révén kormányoz majd.
Hogyan tovább? Az elemzésből legyen cselekvés. Menj, érvelj, s lép fel minden hazugság ellen. Hiszen tudod mit írt Berzsenyi Dániel a Magyarokhoz:
"...minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha elvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed."
A hazugság-kampány december 5-én célt ért, de biztosan megsebezte a most oly gőgösen uralkodó pártot is. A lepel lehullt, a tiszta erkölcs elveszett. A szavazók ezt most nem büntették, de a "ledűlés" bekövetkezik. A politikai váltógazdaság megvédhet a rabigába görbedéstől. Igazi védelmet azonban a Bolgodasszony, adhat, Patrona Hungariae.
Surján László
