2004. október 14. csütörtök 22:47
Kovács bizonytalan helyzetben
Kovács László nem érdemli meg, hogy sokat foglalkozzunk vele. A napokban megválik pártelnöki posztjától, amelyben nem volt nagyon sikeres. Utódáról még mit sem tudunk, talán a nevét kivéve. A leköszönt elnöknek azonban méltó díjat kell a távozásért fizetni. Ha ezt a díjat az MSZP fizetné, vagy a „haszonélvező” Hiller, akkor rendben is van a dolog. A díjat azonban mi fizetjük.
Miért ezt az embert jelöltétek? – kérdi tőlem egy képviselőtársam. Jelöltük?- kérdezek vissza. A kormány jelölte, mi csak tiltakoztunk. Szomorú. Ez a poszt ugyanis nem jutalom. Itt helyt kell állni. Úgy fog járni, mint egy korábbi svéd biztos: öt évig senki nem figyelt rá – így spanyol barátom. Az is baloldali volt. Akkoriban a svédekről gondoltunk rosszakat, most a magyarokról fogunk.
Itt ugyanis mindenki biztosra veszi, hogy Barroso az eredeti névsort terjeszti elénk október végén. Kovács szakmailag megbukott, de a politika kisegítheti a bajból. Ha a liberálisok és a szocialisták nem támadták volna meg az olasz biztos-jelöltet, Kovácsot bizonyára eltanácsolná a portugál elnök. Így azonban nem lesz abban a helyzetben, az egész bizottság leszavazásának veszélyét elkerülendő, hogy Kovácsot elzavarja. Kovács viszont nem éri meg Buttiglione elvesztését, akinek egyetlen bűne, hogy nem helyesli a homoszexualitást. Az egészben az a „szép”, hogy Kovács képes volt azt mondani, hogy reméli, hogy mindenkit szakmai teljesítménye alapján ítélnek meg. Mondta ezt akkor, amikor túlélésének egyetlen reménye, hogy nem szakmailag ítéltetik meg. Kovács tehát biztosként ott folytatja, ahol külügyminiszterként abbahagyta: hazudik.
