2004. december 10. péntek 21:59
Giovanni Lajolo érsek előadása a vallásszabadság kérdéséről
A vatikáni államtitkárság államokkal való részlegének vezetője, Giovanni Lajolo érsek előadást tartott azon a nemzetközi értekezleten, amelyet az Amerikai Egyesült Államok szentszéki nagykövetsége rendezett, az Egyesült Államok és Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 20. évfordulója alkalmából. Az értekezletet december 3-án délelőtt rendezték meg a római Pápai Gergely Egyetemen, „A vallásszabadság, mint az emberi méltóság sarokköve” témáról.
Lajolo érsek előadásában mindenek előtt köszöntet mondott Jim Nicholson amerikai szentszéki nagykövetnek a meghívásért, amely – szavai szerint – annak a jele, hogy a nagy amerikai nemzet és a Péter széke közötti kapcsolatok rendkívül eredményesek. A katolikus egyház sajátos egyetemes küldetésének tekinti, hogy elősegítse az emberek és a béke nagy ügyeit. Az emberi jogok sorában a Szentszék érthető módon különös figyelmet szentel a vallásszabadság kérdésének, mely téma ma is fájdalmasan időszerű, amint azt az a jelentés is tükrözi, amelyet a „Szükségben lévő egyház – Kirche in Not” segélyszervezet tett közzé nemrég, 190 ország helyzetét vizsgálva.
Lajolo érsek beszédéből most főként azokat a részeket emeljük ki, amelyekben a vallásszabadság kérdésével kapcsolatos kihívásokról szól.
Az első kihívás az „egészséges laicitás” megértésére vonatkozik. (A kifejezés XII. Piusz Pápa nevéhez fűződik. )
Annak ellenére, hogy ma számtalan országban vallásos közöny uralkodik és a fiatal nemzedékek úgy cseperednek fel, hogy nem ismerik saját hazájuk, népük spirituális örökségét, a vallás továbbra nagyon sok embert vonz és foglalkoztat. Ezért tehát a Szentszék szüntelenül azt kéri az egészséges laicitás nevében, hogy ismerjék el a vallásszabadság nyilvános, közösségi jellegét. Lajolo érsek II. János Pál pápa a Szentszék mellé akkreditált diplomáciai testülethez intézett, január 12-én elhangzott szavait idézte: „Az egészséges párbeszéd az Állam és az Egyház között – amelyek nem ellenfelek, hanem beszédpartnerek – egyértelműen elősegíti az emberek teljes fejlődését és a társadalomi összhang megteremtését.” Ez a párbeszéd azért is nagyon fontos, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, mert az igazi pluralizmus és demokrácia alapfeltétele. A etnikailag és felekezetileg sokszínű mai társadalomban, a vallások fontos összetartó erőt jelenthetnek, az egyetemes elhivatottságú katolikus vallás pedig a nyitottságra, a párbeszédre és a harmonikus együttműködésre indít. Amikor az állam laicitása valóban olyan, amilyennek lennie kellene, tehát az igazi szabadság megjelenése, akkor ösztönzést ad a párbeszédnek: következésképpen a polgári és a vallási társadalom átlátható és arányos együttműködése a köz java érdekében, hozzájárul olyan nemzetközi közösség építéséhez is, amely a részvételen, nem pedig a kizáráson, a tiszteleten, nem pedig a megvetésen alapul.
A vallás intézményi szerepének tisztelete
Giovanni Lajolo érsek előadásában második fő kérdésként a vallás intézményi szerepének elismerésével foglalkozott. A vallásszabadság tiszteltben tartása jegyében minden vallási felekezet szabadon szervezi meg életét, statútumaival és alapszabályaival összhangban. Az érsek rámutatott, hogy az Európai Alkotmányos Egyezmény 52. cikkelye is elismeri ezt. Ám ez nem menti fel az egyes vallási közösségeket az alapvető jogszabályok tiszteletben tartásáról. Szó sincs tehát arról, hogy a vallásszabadság elismerése elősegíti fundamentalista, vagy egyenesen szélsőséges csoportok létrejöttét, vagy a terrorista hálózattal való cinkosságot. A nemzeti és nemzetközi jog ugyanis olyan záradékokat tartalmaz, amelyek védelmezik az alapvető emberi és szabadságjogokat, mint pl. a közrend és a nemzeti biztonság tisztelete, amelyek betartása mindenkire nézve kötelező.
A vallási közösség bejegyzése
A vallási közösségek bejegyzésével kapcsolatban Lajolo érsek kifejtette: olykor problémát jelent az, hogy egyes állami hatóságok megkövetelik a vallási közösségek bejegyzését. Ha ez azért történik, mert ezzel biztosítják a vallásszabadság jogának teljes körű élvezését és tényleges gyakorlását, akkor az állami hatóságok nem tagadhatják meg a bejegyzést, természetesen úgy, hogy fennállnak a nemzetközi szinten jóváhagyott alapvető feltételek.
Jog a vallás megváltoztatásához
Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában szerepel a vallás megváltozatásának joga is. Ezzel szemben egyes országokban olyan törvények vannak életben, amelyek megtagadják ezt a jogot. A jelenlegi nemzetközi helyzetben, amelyet vallási fundamentalizmusok megjelenése jellemez, rendkívül fontos emlékeztetni a nemzetközi jogra, miszerintbüntető jogi felelősséggel jár a valamilyen valláshoz tartozás kikényszerítése. Lajolo érsek ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ezen a téren nem elégséges az alkotmány által biztosított szabadság, ha az állam nem védelmezi hatékonyan a vallásszabadsággyakorlását a mindennapok társadalmi kapcsolatainak szintjén.
Az igazi vallási türelem
A vatikáni államtitkárság államokkal való kapcsolatainak titkára végül az igazi tolerancia kérdésével foglalkozott. A vallási türelem helytelen értelmezése az, ha a hívő emberek nem fejezhetik ki szabadon vallási meggyőződésüket. Az UNESCO 1995-ös tolerancia kérdésében megjelent nyilatkozta erről a témáról a következőket állítja: A tolerancia nem jelenti saját meggyőződésünk tompítását, vagy az arról való lemondást, hanem ellenkezőleg azt, hogy miközben ragaszkodunk saját meggyőződésünkhöz, elfogadjuk, hogy mások is ragaszkodjanak a sajátjukhoz.
Azok tehát, akik következetesen élik meg saját vallási meggyőződésüket, nem tekinthetők intoleránsaknak. Akkor válnak türelmetlenné, ha ahelyett, hogy felajánlanák meggyőződésüket, másokra akarják azt kényszeríteni és nyílt vagy burkolt módon nyomást gyakorolnak mások lelkiismeretére.
forrás: VR
