2004. november 26. péntek 21:41

Mindenért mi magunk, magyarok vagyunk a felelősek...
 
A  MAGYAR DEMOKRATÁK - A MAGYAR DEMOKRATÁKÉRT
 
 
Nagy örömmel olvastam azt a sajtótájékoztatóra invitáló meghívót, amely a Magyar Demokraták a Magyar Demokratákért megbeszélésre szólt.
Bevallom, a hősi időkben, a kommunista korszak végnapjaiban a formálódó Kereszténydemokrata Néppárt mellett foglaltam állást, Dr. Varga László kedves barátom példája-életútja nyomán. Társaságában ismertem meg Antall Józsefet, amikor Varga Béla hazajövetelét szerveztük, az első szabadon választott magyar országgyűlés megnyitására. Amikor Elnök Úr - a Nemzetgyűlés - és a parlament elnöke volt a koalíciós időkben 1945-től 1947-ig, elűzetéséig. Az el nem feledhető megnyitó után több alkalommal együtt voltunk: Varga Béla, Dr. Varga László, Antall József és olykor O'svát György is.
Már akkor éreztem, történelmi pillanatok ezek.
Amikor az MDF kormányt alakított, többször találkoztam interjúkon Antall József miniszterelnökkel, a legutolsó 1992 augusztusában, Somlóvásárhelyen zajlott, ahol a helyi vendéglőben exkluzív interjút adott nekem - miközben az Amerikába visszatért s közben megromlott egészségű Varga Béla hazahozataláért kértem tőle az interjúban (egyik közbenjáróként) segítséget.  Ugyanis egy feketék által lakott öregotthonba - elfekvőbe szándékozták a New York-i püspökség olasz vezetői elhelyezni az Elnök Urat, New Yorkban...
Soha nem felejtem el Varga Béla mikrofonomba mondott politikai végrendeltét:
"Mostantól , mivel nincs Hitler, nincs Sztálin, nincs Rákosi, nincs Kádár, mostantól mindenért mi, magyarok, egyedül mi, magunk vagyunk a felelősek..." 
Mi magunk, magyarok vagyunk a felelősek...
Szóval ezek az emlékek jutottam eszembe, amikor 2004. november 21-én vasárnap, az Arcvonal Irodalmi Kávézó polcain sorakozó igényes, magyar könyvkínálatával  igen meghitt hangulatot teremtő helyszínen az MDF sorsáról szóló  beszélgetést hallgattam.
Megrendítő volt.
Székelyhidi Ágoston, az MDF egyik megalapítója, prof. Dr. Lovas István a Magyar Nemzetpolitikai Társaság elnöke   valamint Ékes József (az MDF-ből eltávolított...) országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum Egyesület egyik alapítója a Magyar Demokrata Fórum megtisztulásának lehetőségeiről, megmentésének szükségességéről fejtette ki véleményét. Mindezt olyan időszakban, amikor  Dávid Ibolya MDF elnök a hősi idők rendszerváltóit elűzte az MDF-ből, a legtisztább, a párthoz, annak szellemiségéhez ma is példaadóan hű közéleti személyiségeket, Lezsák Sándort, Balsai Istvánt, Dr. Horváth Balázst - akihez 1970 óta fűz barátság - szóval  őket, meg másokat is - eltávolított Herényi Károly frakcióvezetővel.
Ami nagyon imponált ezen a találkozón: azt szorgalmazták,  adjuk hírül, kérik, hogy az MDF tagjai ne lépjenek ki a pártból!
Tették ezt a megalázottak, az emberi méltóságukat mégis megtartó képviselők! 
Szóba került a Lezsák Sándor vezette  Lakitelek Munkacsoport, a dabasi találkozó, ahol már 214-en írtak alá közös nyilatkozatot a nemzeti konzervatív értékrend szellemében, s fogadták el a Magyar Demokraták a Magyar Demokrata Fórumért nyilatkozatát. Ezt követően újabb nyilatkozat látott napvilágot,   Magyar Demokraták a Magyar Demokrata Fórumért Társaság elnevezéssel - ekkor  már 730-an vállalták azt a memorandumot, amely a népi-nemzeti gondolatot, a nemzeti konzervativizmust, a keresztény és kereszténydemokrata elveket hirdette meg.
Kicsit bonyolultak az elnevezések, amit az indokol, hogy nagyon, de nagyon bonyolultak a politikai viszonyok is, s ezekkel  az árnyalatnyi különbségekkel érzékeltethető az a szellemiség, amely segít majd abban, hogy megtalálják az MDF súlyos helyzetéből a kivezető utat, a megoldást, mely visszavezeti a rendszerváltó pártot egy bizony furcsa irányból - a rendszerváltó  valamint a későbbi konzervatív szellemiséghez.
A találkozón kifejtették: az MDF belső fokozatos tisztújítására tett kezdeményezés  a Magyar Demokraták a Magyar Demokrata Fórumért Társaságtól ered, ugyanakkor pedig a vezetői változásokat csakis az MDF tagjai kezdeményezhetik.
A három szellemi-erkölcsi tekintetben azonos elvek mentén politizáló társaság állásfoglalásában egybehangzóan támogatja  a december 5-én zajló népszavazáson a kettős állampolgárság megadásának és a kórház privatizáció leállításának javaslatát.
Két igenes szavazásra szólítanak fel.
Számomra, aki Antall József kezdeti politikai korszakában jól ismertem az MDF szellemiségét és az ország sorsát illetően nagyon sokat vártam a Fórumtól-  megrendítően, de nem meglepetésként - hatott a bejelentés:
"Dávid Ibolyát  többé nem tekintjük az MDF hiteles elnökének."
 Az MDF hitelessége ugyanis rohamosan fogyatkozik, és az állásfoglalás közreadói felelősséget éreznek s vállalnak  az egykor meghatározó, rendszerváltó erő, párt eszmei, politikai, emberi, szervezeti hitelességének az újrateremtésért - amelyért cselkedniök kell!
Az utolsó figyelmeztetést - a hitelrontásra-  az jelentette, hogy az újra megalakított MDF parlamenti frakciót követően  2004.november 15-én Dávid Ibolya elfogadta  a kormánykoalíciótól az országgyűlési alelnöki megbízást. Megállapításuk szerint a 187 támogató szavazatból 179-et ugyanis az MSZP és az SZDSZ képviselőitől kért és kapott. Ezzel az MDF elnökeként az MSZP és az SZDSZ országgyűlési alelnöke lett.
Tehát politikai függőségbe, végveszélybe került!
Olyannyira, hogy az MDF( immár nem non profit! ) kórházprivatizáció folytatása mellett állást foglalva a kormánykoalíció érdekét szolgálja ki. Ha a kórházprivatizáció  leállításának javaslata ellen lépett fel, akkor  a kormánykoalíció érdekeit erősítette! Ennek a hatását szenvedték meg a november 14-i időközi választás csúfos kudarcában Sopronban és Szécsényben. Hosszabb távon - véleményük szerint- a hazai privatizáció kiterjesztése, a globalizáció térnyerése az állam cselekvőképességét  a kritikus határ alá szoríthatja. Az MDF jelenlegi elnöki köre azonban nem törődik ezzel a súlyos kockázattal.
Az elnöki kör szinte tüntet az önkényességgel.
Kiváltképpen az országgyűlési alelnöki választásnál a más pártokkal való együttműködéshez  a választmány előzetes felhatalmazására lett volna szükség. Választmányi felhatalmazás nélkül a népszavazási kampányt sem lett volna elindítani - szól állásfoglalásuk. Abban bíztak, hogy az MDF elnöksége a november 17-i ülésen tisztázza, majd a tagság elé tárja ezeket az ügyeket. nem tudnak róla, hogy megtörtént volna...
Ország-világ előtt zajlottak és zajlanak  az elnökség - és persze Dávid Ibolya.- erőszaktettei. Szervezeteket szüntettek meg, testületeket váltottak le,  országgyűlési képviselőket  zártak ki. Azokkal számoltak le, akik az MDF eredeti irányultságát, szervezeti demokráciáját  védelmezték. Utóbbiakat immár bírósági ítéletek is igazolják.
Az állásfoglalást meghirdetők úgy vélik, az önkényes politikai irányváltoztatás s a hatalmi visszaélés az MDF történelmi szerepét ássa alá. Az elnöki "kör"  önkényes politikai pálfordulása, irányváltoztatása és hatalmi visszaélése az MDF-et alkalmatlanná teheti a politikai szövetségkötésre és a széles nemzeti támogatás elnyerésére. Legrosszabb esetben- szerintük - már nem akad, akit az MDF képviselhet, és nem marad, aki az MDF-et képviselheti. 
A Magyar Demokrata Fórum hitelességéért tenni akaró - imponáló erkölcsi tisztaságú  politikai csoportosulásnak a célja, megállítani az MDF jelenlegi önfeladó, önromboló  politikai magatartását, nyomulását. A bejelentett állásfoglalással természetesen politikailag szakítanak az elnöki körrel. A Magyar Demokrata Fórumból azonban - aki még ezt megteheti - nem lépnek ki. Elismerik a 2002-ben megválasztott országgyűlési  képviselőkből alakult Nemzeti Fórum Egyesület törekvéseit, az oktalanul és jogtalanul kirekesztett ( kizárt ) képviselőket továbbra is az MDF tagjainak tartják. Velük együtt kezdeményezik  az MDF-ben a fokozatos megtisztulást.
 A 2006-os országgyűlési és helyhatósági választásokra már ennek az újra hiteles Magyar Demokrata Fórumnak kell felkészülnie.
Elhangzott egy nem elhanyagolható mondat is a patinás kávéházban azon a vasárnapi találkozón: a nemzeti-polgári  értékekért tevékenykedő erőkkel, az Orbán Viktor által vezetett FIDESZ- Magyar Polgári Szövetséggel is összefognak, amikor annak eljön az ideje.   
Most, amikor ebben a zűrzavaros, a lassan-lassan a polgárháborús szintre szított indulatú világban élve e beszámoló megírásakor végig gondoltam a helyzetet, úgy éreztem: akár új szakasza is kezdődhet a hazai politikai életnek, a nemzeti értékek meghatározó erejével.
Velük, azokkal, akik vállalják ennek a feladatnak s cselekvésnek a nem csekély politikai-erkölcsi kockázatát.  
Érdemes hát a nyilvánosság erejével támogatni ezeket a gondolatokat,  törekvéseket! 
 
M. Szabó Imre 
 

vissza Vissza a kezdőlapra