2004. december 06. hétfő 23:33
A szívem a Ti szívetek dobbanása,
a lelkem a Ti lelketek fájdalma
Kedves Barátaim, Drága Nemzettestvéreim!
Tudjátok-e, hogy a szívem a Ti szívetek dobbanása,
a lelkem a Ti lelketek fájdalma?
Tudjátok, mi történt ma, 2004.december 5-én este.
Tudjátok-e, bizonyára igen, hogy a népszavazás ugyan az "igen" szavazatok szerény többségével felülkerekedett a sátáni erőn, de mégis elesett?
Tudjátok-e, milyen óriási felelősségérzet nyomaszt engem?
Tudjátok-e, hogy aláírásgyűjtőként is, aki minden eszközét bevetve érvelt, milyen fájdalom gyötör?
Tudjátok-e, hogy engem, aki minden eszközét, szuggesztív-meggyőző képességét bevetve érvelt, előadásokat tartott a népszavazás kiírásáért kezdeményezett aláírásgyűjtési akcióban, még meg is feddtek ezért?
Tudjátok-e, hogy még a budapesti Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarkára sem átallottam kiülni a kis asztalka mellé, légypapír gyanánt odavonzani az aláírókat?
Tudjátok-e, hogy a szégyenérzet oly mértékben nyomaszt, szinte beleroppanok?
Tudjátok-e, hogy a szívem a Ti szívetek dobbanása, a lelkem a Ti lelketek fájdalma?
Tudjátok-e, hogy én nem égetem el útlevelemet, mint teátrálisan és provokálóan valaki tegnap este a Kossuth térem?
Tudjátok-e, hogy amint lehet, az első alkalommal átmegyek hozzátok azon a kegyetlen trianoni diktátum szabta határon s teljes szeretetemmel felkereslek benneteket?
Tudjátok-e, azért, hogy megölelhessük egymást Zentán, Temerinben, Sepsiszentgyörgyön, Kommandón, Székelyudvarhelyen, Huszton meg Nagykaposon és Nagyszelmencen?
Tudjátok-e, hogy én nem kételkedem továbbra sem kölcsönös tisztességünkben, Ti az én szeretetemben, én a Ti szeretetetekben?
Tudjátok-e, hogy átmenetileg valamennyien áldozatai lettünk ennek balul sikerült menekülési kísérletnek?
Tudjátok-e, hogy nem tartható a XXI. század feje tetejére fordított világa, az álliberális, értéktelenséget sulykoló, híres magyar tudatot tompító média egyeduralma?
Tudjátok-e, hogy ennek véget kell vetnünk s a magunk módján mindent meg is teszünk ennek érdekében?
Tudjátok-e, hogy ez lesz a legnehezebb feladatunk?
Tudjátok-e, hogy Máraival szólva: Csak a zsákmányt féltik, maguk elé pajzsként tartva benneteket és bennünket?
Tudjátok-e, hogy valamennyien alávaló politikai csapda áldozataivá - is - váltunk?
Tudjátok-e, hogy ez az állapot nem tűrhető tovább?
Tudjátok-e, hogy mi, felelős, alkotó értelmiségiek ezt nem tűrjük el?
Tudjátok-e, hogy napokon belül meg kell szólalnunk a nagy nyilvánosság előtt értetek, értünk: a magyar nemzet egységéért?
Tudjátok-e, hogy mit írt sms küldeményében lelki válságba sodródott testvérünk:
"Szégyen és gyalázat, hová jutottunk?
S hová juthatunk még?
S mivé lettünk, mi, magyarok, Uram!
Uram, ma este életemben először perelek Veled:
Miért kellett magyarnak születnem?!"
Tudjátok-e, hogy nekünk magyarnak kellett születnünk, viselve ennek minden kínját, báját, baját?
Tudjátok-e, hogy leszünk mi még együtt büszke magyarok?
Tudjátok-e, hogy egymást keresztény szeretettel átölelve óvjuk majd veszély idején, akárcsak nemzeti értékeinket, kincsünket- a magyar szellemet, kultúrát hordozó-megjelenítő, értékteremtő embert?
Tudjátok-e, hogy mennyire várom ezt, a legközelebbi pillanatot?
Nagyon!
M.Szabó Imre
