2004. november 17. szerda 23:21
Valódi tragédiát írnak Gyurcsányék
A Gyurcsány-Hiller "álompáros" elterelni igyekszik a figyelmet arról, hogy ez a kormány, a törvényeket is lábbal tiporva, alantas és uszító kampányt folytat a határon túli magyarokkal szemben - hangsúlyozta Kövér László vezérszónok, az MSZP által kezdeményezett, "Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön" című parlamenti vitanapon, szerdán.
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Ház ! Tisztelt Hölgyeim és Uraim !
Végighallgatva a Köztársaság miniszterelnökének, minisztereinek és pártja
vezérszónokának mondókáját, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ennek a
vitanapnak már a címe sem igaz. A kezdeményező MSZP "Új nemzetpolitika"
meghirdetését ígérte; amit valljuk be, akár sokat ígérő címnek is tekinthettük
volna. Az elhangzottak fényében azonban zavarba esünk: mi ebben az új? Talán
az, hogy akik milliárdosként még mindig az "éhes proletárokat" kívánják "végső
harcra" bírni, hogy "nemzetközivé" váljék a világ, azok most fennhangon
nemzetről kezdenek szónokolni? Az, hogy az MSZP-nek egyáltalán van
nemzetpolitikája vagy az, hogy ezt - szemben az alapszerződések megkötésének
időszakával - nem a határon kívüliekkel szemben kívánják meghirdetni? Vagy tán
az a nagy újdonság, hogy 1 egész milliárd forinttal kívánja megtoldani a
kormány az általa benyújtott költségvetés szerény előirányzatait? Vagy tán az,
hogy a hangzatos "Szülőföld" program elnevezéssel a határon túliak otthon
maradását, magyarként való boldogulását kívánja elősegíteni?
Nézzük a lehetőségeket egyenként.
Ami a szülőföldön maradást illeti, a magyarként való boldogulás elősegítését,
ebben semmi új nincs, senki - sem a Fidesz, sem az MDF, sem a határon túli
magyar szervezetek - nem akarnak mást!
E célból hoztuk létre a Magyar Állandó Értekezletet, hogy szemben az
alapszerződések megkötéseinek időszakával - ne lehessen a határon túli
magyarokról nélkülük itthon döntést hozni. Nagyon sajnálom, hogy ma ebben a
vitában ismételten, mint annak idején, nem vehetnek részt. E célból hoztuk
létre a határon túli intézményrendszert, fogadtuk el a státustörvényt, hoztuk
létre, illetve támogattuk az erdélyi Sapientia, a felvidéki Sellye egyetemet
és a kárpátaljai Rákóczi tanárképző főiskolát. Ezért támogatjuk a határon túli
magyarok autonómia-törekvéseit, ezért támogatjuk azokat a szervezeteket,
amelyek eltökéltek az európai gyakorlatnak megfelelő autonómiaformák kiküzdése
iránt, és - szemben az MSZP-vel - többek között ezért nem támogatjuk azokat a
magukat magyarnak valló személyeket és szervezeteket, akik például a
Kárpátalján hallani sem akarnak az önálló magyar közigazgatási terület
létrehozásáról. Ezért támogatjuk - szemben a kormánnyal - a határon túliak
igényét a szülőföld elhagyása nélkül elnyerhető magyar állampolgárság
vonatkozásában is. Ami pedig az összeg nagyságát - a szédítően, meghökkentően
bátor elszántságról tanúbizonyságot tévő 1 milliárdot illeti - nos, tisztelt
hölgyeim és uraim - 1998-ban, amikor a polgári kormány először átvette önöktől
a nemzet ügyeinek intézését, mindösszesen 2,4 milliárd forint szerepelt az itt
tárgyalt célokra, majd ezt emeltük fokozatosan 2002-re 12,6 milliárd forintra.
Önök ebből 2003-ra 9,6; 2004-re 9,3 milliárdot hagytak - azaz: nem számolva az
önök által újra felfelé tornázott inflációval, két év alatt elvettek a határon
túliaktól 6,2 milliárd Ft-ot. Most ebből a 6,2 milliárdból akarnak visszaadni
1-et - egyet! - úgy, hogy még ezzel az - úgymond - többletpénzzel együtt is
csak ott járnak a jövő évi költségvetés számait nézve, ahol a polgári kormány
tartott 2002-ben.
Ami tehát ebben az "új
nemzetpolitikai koncepcióban" jó, a határon túli magyarok és az ellenzék által
is támogatható, az nem új, ami pedig új, az nem jó.
Új, de nem jó a nemzetpolgárság fogalma. Már ha egyáltalán újnak tekinthetjük
a státusztörvény által adott magyarigazolványhoz képest.
Új, de nem jó az útlevélmegadásának ötlete az állampolgárság nélkül. Ilyen
állat, hölgyeim és uraim, a nemzetközi jogban nincs. Kiindulópontnak,
tárgyalási alapnak jó, megoldásnak nem. Amúgy pedig még az a bökkenő is itt
áll, hogy a népszavazás mellékesen nem erről szól.
Új, de jónak egyáltalán nem mondható jellemvonása ennek a koncepciónak, hogy
álságos, hogy nem arról szól, ami a célja. Mert - tisztelt hölgyeim és uraim -
ennek az ún. koncepciónak, amiként a róla szóló vitanapnak is, a
figyelemelterelés, az emberek megtévesztése a célja. Gyurcsány Ferenc, Hiller
István és az MSZP arról szeretné elterelni a figyelmet, hogy a határon túl élő
magyarok számára a szülőföld elhagyása nélkül megadható magyar állampolgárság
kérdésében nem csupán az ellenzékkel, nem csupán a határon túli magyar
közösségeket képviselő összes szervezettel, hanem nagyon sok nemzetét szerető,
határon túli barátokkal, rokonokkal kapcsolatot tartó, baloldali érzelmű
emberrel is szembe kerültek. Olyanokkal, akik nem nagyon szeretnék, ha
holnaptól "nemzetközivé lenne a világ". Akkor sem, ha azt immár a
világforradalomban hívő bolsevikok helyett a globalizációban hívő, milliárdos
világproletárok, vagy inkább: világfiak ígérik. Olyanokkal is szembe kerültek,
akik azt gondolják, hogy ha a baloldal valóban védeni, óvni akarja az emberi
méltóságot, a "kisemberek" érdekeit, akkor egyre inkább közelítenie kell a
hagyományos - hogy ne mondjam konzervatív! - értékekhez, az embereket
összetartó, védő, számukra biztonságot nyújtó közösségekhez, a családhoz, a
nemzethez, s erősíteni, nem pedig gyengítenie kell ezeket; miként az őket védő
államot is inkább erősítenie, valóban hatékonyabbá kellene tennie, semmint
egyre gyengítenie, eszköztelenítenie, semmint más államokkal, más nemzetek
érdekeivel szemben, s más nemzetek érdekeit a nemzetek feletti bürokráciák és
a nemzetek feletti tőke érdekeivel vegyesen képviselő nemzetközi
szervezetekkel szemben kiszolgáltatottá tennie.
Igen, tisztelt képviselőtársaim, a Gyurcsány-Hiller "álompáros" menteni
igyekszik a renomét. Elterelni a figyelmet arról, hogy ez a Kormány - a
törvényeket is lábbal tiporva - alantas, uszító kampányt folytat a határon
túli magyarokkal szemben. A kormány, az MSZP, Gyurcsány Ferenc és Hiller
István megosztják a nemzetet, amely pedig ebben az ügyben december 5-én
megtapasztalhatná akár az összetartozás erőit, az összetartozás erőt adó
érzését is.
Tisztelt Képviselőtársaim!
A Köztársaság miniszterelnöke szerint ész és lélek konfliktusáról
beszélhetünk, az állampolgárság problémáját vizsgálva. Nos, politikusként
szeretném nyomatékosítani, hogy politikusként nem érdekel Gyurcsány Ferenc
lelke, felebarátjaként, egykor volt iskolatársaként szívesen segítenék a lelki
problémájának feloldásában, ha - megtisztelő módon - néhány barátságos
tanácsért hozzám fordulna. Magánemberként van véleményem róla, de
politikusként nem kívánom semmilyen ítélőszék elé vonni - ez nem a mi
műfajunk! Hanem hát mit kezdjünk a konfliktus másik szereplőjével: Gyurcsány
Ferenc eszével? Gyurcsány Ferenc üzletember, ahogy magáról tartja: sikeres
üzletember. Jókor szokott jó helyen lenni, jól szokott kalkulálni. Nem is az a
mi bajunk vele ebben az ügyben, hogy itt is csak üzleti kalkulációkat tud
végezni, s e kalkulációk eredményeképpen a Gyurcsány Ferencben küzdő lélek
kétvállra kerül - úgymond - az ész érveinek súlya alatt. Hanem az a bökkenő,
hogy a saját ügyeiben mindig jól kalkuláló üzletember Gyurcsány Ferenc, ha a
nemzet ügyeiben kezd el számolni, akkor valahogy mindig mi, nem üzletemberek,
húzzuk a rövidebbet. Valahogy mintha Gyurcsány Ferenc a Köztársaság
miniszterelnökeként már nem kalkulálna olyan jól, mint üzletemberként.
A miniszterelnök és pártja, illetve kormánya, annak pénzügyminisztériuma,
tisztelt hölgyeim és uraim, amikor 800 ezer Magyarországra özönlő áttelepülő
által okozott 537,4 milliárdos költségvetési többletteherrel riogatja az
adófizetőket, akkor nem mond igazat. Ezt nem csak a Magyarok Világszövetsége,
nem csak az ellenzék, nem csupán a határon túli magyar szervezetek látják így,
hanem például a Figyelőnet című internetes gazdasági szaklap is, mely "PM-ferdítés
a kettős állampolgárságról" címmel rántja le a leplet a turpisságról,
bemutatva az ú.n. kalkulációk abszurditását.
Tessék mondani kedves szocialisták: aztán az a 800 ezer áttelepülő magyar
magával hozza-e azt a 23 millió románt, akik még 2001 karácsonyán indult el
önök szerint, hogy elárassza Magyarországot, akik aztán valahol nyilván
eltévedhettek menet közben, mert eddig még egy sem érkezett meg közülük? S
tessék mondani, kedves szocialisták, 2-3 év múlva, 2007-ben, amikorra Románia
európai uniós tagságát ígérik, amikor nem csak az erdélyi magyarok, hanem a
románok - sőt: nem csak a romániai románok, de az a több mint félmillió
moldáviai román is, akiknek Románia kedvezményes állampolgárságot adott -
szabadon jöhet Magyarországra munkát vállalni, letelepedni, akkor önök mit
fognak mondani; kivel, mivel fognak riogatni? Kilépésünket fogják javasolni az
Európai Unióból? Kedves szocialisták! Feltűnt önöknek, hogy május 1. óta a
felvidéki magyarok Szlovákia EU-tagságának bekövetkeztével bármikor
áttelepülhetnek Magyarországra? Nem zavarja önöket, hogy az egyetlen valóságos
szituációban mért eredmény cáfolja az önök riogatásait, mivel hogy a
lehetőségek ellenére a felvidéki magyarok nem kezdték meg a tömeges
áttelepülést? Nem zavarja önöket, hogy ugyanerről szól az az adat is, mely
szerint a státustörvény elfogadása óta nem nőtt, hanem jelentősen visszaesett
az áttelepülni kívánók száma?
Kedves szocialisták!
Ha már az üzletember miniszterelnökük úgy érzi, hogy neki kötelessége
kalkulálni, akkor miért nem kalkulál korrektül? Miért nem beszél arról, hogy
mit adtak azok az emberek a szűkebb, a trianoni határok közé szorított kis
hazának, akik a most hatályos állampolgársági szabályozás mellett hozták meg
az áttelepülésről szóló nehéz, sokuk lelkében örök sebet ejtő döntést. Tudják
önök, hogy 1990 óta, csak Erdélyből 4.800 orvos települt át. El tudják
képzelni, mi lenne a magyar egészségügyi ellátással nélkülük? Tudják önök,
hogy egy orvos felnevelése, kiképzése az általános iskolai és középiskolai
normatívákat is beleszámítva kb. 20 millió forintjában kerül az adófizetőknek?
Tehát csak ez a 4.800 orvos 96 milliárd forinttal tette gazdagabbá az
anyaországot. A nem kalkulálható dolgokról ne is beszéljünk.
Erről miért nem szólnak az üzleti kalkulációk? Lehet, hogy nemcsak a lélek
került kétvállra, de az ész is dobott egy hátast?
Tudják önök, hogy az ENSZ szakosított intézményének európai demográfiai
tanulmánya szerint Magyarország népessége 2050-re 7,5 milliónyira fog fogyni?
Tudják önök, hogy ennek a megfogyatkozott népességnek is a fele 50 évnél
idősebb lesz?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha már tágabb nemzetpolitikáról beszélünk, ki fog itt majd a mi nyugdíjas korú
gyermekeinkről gondoskodni, ki fizet adót, járulékot, ki fog itt dolgozni? Ki
elégíti ki a remélhetőleg folyamatosan növekvő magyar gazdaság
munkaerőigényét? Majd az afrikaiak, pakisztániak - mint Nagy Britanniában?
Vagy az arabok, mint Franciaországban? Vagy a törökök, mint Németországban?
Vagy tán a kínaiak? S majd az ő idetelepülésükkel nem lesz problémája a Magyar
Szocialista Pártnak? Ők majd nem jelentenek akkor több százmilliárd forintos
többletterhet az adófizetőknek?
Tisztelt Képviselőtársaim!
A határon túli magyarokban folyamatosan csak problémát, terhet láttató
szocialista gondolkodással nem csak az a baj, hogy e szűkkeblű szemlélet
múltba való visszavetítésével eljuthatnánk oda, hogy mondjuk Arany János,
Kölcsey, Ady ma már nem kaphatna állampolgárságot; hogy Hunyadi Mátyást át
kellene engednünk az őt "nagy román királyként" aposztrofáló Funar-féle
sovinisztáknak; hogy a 13 aradi vértanúból mindössze kettő maradna meg nekünk.
Nemcsak az a baj, hogy e szerint a gondolkodás szerint rendjén lévőnek
tetszik, hogy ma egy bretonnak, egy dánnak, egy holland állampolgárságú
surinaminak, egy francia állampolgárságú algériainak, egy német
állampolgárságú töröknek, egy szlovák állampolgárságú szlováknak több joga van
Magyarországon, mint egy beregszászi, egy csíkszeredai vagy egy zentai
magyarnak - hanem az, hogy ahelyett, hogy erőforrásként, lehetőségként, a
magyarság gazdasági erejét növelő, kiterjeszteni segítő tényezőként venné
számításba a határokon túli magyar nemzetrészeket, ehelyett elidegeníti őket
tőlünk; megoszt, szembeállít magyart a magyarral: határon innenit a határon
túlival, a szociális biztonságát féltőt a nemzetét féltővel; hogy roncsolja a
nemzeti közösséget összefűző, éppen hogy újra megerősödni tudó szöveteket,
hogy mindennél mélyebb árkokat ás, immár szinte az utolsó olyan kérdésből is
pártpolitikai versengést kreálva, amelyben talán tényleg össze lehetne fogni.
Mert a szocialistáknak - úgy látszik - elemi érdekük fűződik ahhoz, hogy a
pocsék kormányzásukból kiábrándult, egzisztenciálisan kiszolgáltatott, nehéz
körülmények között élő szavazók tömegeinek elégedetlenségből fakadó indulatát
saját politikai céljaik szolgálatába tudják állítani. S ha az ellenzék, a
Fidesz mint fenyegető rém felfestéséhez az kell, hogy az egész határon túli
magyarsággal szembe forduljanak, potenciális bűnbakká téve őket az anyaországi
magyarok azon tömegei számára, akik sanyarú sorsukban hiába reménykedtek a
szocialisták evilági, materialista megváltásában, akkor hát megteszik.
Csakhogy, tisztelt Hölgyek és Urak, a Bácsfi Diána főszereplésével bohózatba
fulladt, dilettánsul rendezett rémdráma után most egy valódi tragédia van
kibontakozóban, melyben a főszerepet a gyurcsányi méregkeverő kommunikációs
kampánymacherek, a werberek a határon túli magyarokra osztották.
S munkájuknak mérgezett gyümölcsei már be is értek. Íme: ezt a szórólapot
terjesztik - persze név nélkül - Budapest több kerületében:
Kedves szocialisták!
Tisztelt Kósa Ferenc, tisztelt Géczi József Alajos, tisztelt Molnár Gyula,
tisztelt, Nagy Sándor, tisztelt Szili Katalin, tisztelt Érsek Zsolt, tisztelt
Kocsi László! Mondják, hogy nincs közük ehhez a borzalomhoz! Önök imádják az
elhatárolósdi nevű társasjátékot - hát mondják, hogy elhatárolódnak, mondják,
hogy bocsánat, nem ezt akarták, nem ezt akarták elérni! Még nem késő, még nem
jóvátehetetlenek a sebek, melyeket nem a Fidesz testék, hanem a nemzet lelkén
ejtettek. Fogadják el, hogy az "igennek", melyet szíve szerint ennek az
országnak a többsége mondana, talán az MSZP-frakció többségének is ez az
álláspontja, nincs valódi kockázata! Hiszen ha érvényes és sikeres lesz is a
népszavazás, nemzeti konszenzus nélkül, a pártok megegyezése nélkül nem lehet
a jelenlegi törvényi helyzeten változtatni. Kétharmados többséget igénylő
törvényhozási tárgyról lévén szó, egyik fél sincs abban a helyzetben, hogy
egyoldalúan rákényszerítse akaratát másokra.
Miért utasítják el akkor eleve a megegyezés esélyét?
Miért utasítják el a MÁÉRT nyilatkozatában foglalt kérést?
Miért utasítják el a Köztársasági Elnök úr nemzeti egységet célzó kérését?
Miért nem fogadják meg Tempfli József, Sütő András, Püski Sándor, Kallós
Zoltán, Schöpflin György, Bodor Pál, Habsburg György, Tőkés László és más
neves személyiségek kérését? Miért nem ér önöknek semmit Bánffy György,
Bitskey Tibor, Buzánszki Jenő, Cseh Tamás, Egerszegi Krisztina, Fábry Sándor,
Gyarmati Dezső, Pitti Katalin és más kiváló értelmiségiek, művészek, a
nemzetnek dicsőséget szerzett sportolók szava? Gondolják meg! Még nem késő!
Persze képviselő hölgyek és urak, lesz, ami lesz. Ahogy Cseh Tamás énekli:
"túléltem mindezeket - féldecis rezsimeket". Túléljük hát az Önök úgynevezett
nemzetpolitikáját is. Mert erőt, hitet ad mindannyiunknak a Belgrád alatti
Hertelendifalván élő bukovinai székely származású Borsos Tamás tanító bácsinak
a legreménytelenebbnek tetsző helyzetekben is lelki békét sugárzó hitvallása,
amely így szól és ezzel kívánok önöknek bölcsességet, jóindulatot: "Nekünk jó,
mert rájöttünk, hogy a világ szebb velünk mint nélkülünk.
Amikor döntenek, az igenről vagy a nemről akkor jusson eszükbe Borsos Tamás.
Köszönöm a figyelmüket!
