2004. december 16. csütörtök 00:12
Mégis, kinek a kudarca?
Újságírók, bértollnokok s mások rendre bizonygatják: a Fidesz elvesztette a december ötödikei népszavazást. Nem tudta mozgósítani szavazótáborát – kárörvendezik Kónya Imre is a Népszabadságban. Érthető ez az igyekezet, hiszen az MSZP nagy veszedelemből menekült meg: az igenek érvényes győzelme katasztrofális következményekkel járt volna. Az igenek többsége így is kínos számukra, de hosszabb távon a bajt a határon túliak reakciója és annak magyarországi hatásai okozzák majd nekik. E kellemetlen tényezőket azzal próbálják csökkenteni, hogy a Fidesz vereségéről irogatnak.
De vesztes-e valóban a Fidesz? Mint a magyar nemzet része, feltétlenül. A Szövetség nyilvánvalóan fájdalommal veszi tudomásul, hogy nem sikerült pontot tenni sem a kórház privatizáció sem a határon túliak letelepedés nélküli állampolgársága ügyére. Ez a fájdalom azonban nem párt ügy. Több baloldali emberrel együtt érzünk ebben a kérdésben.
Ismert, hogy a választások után a győzteshez sorolja magát több ember, mégha egészen másképp szavazott is. Friss felmérések szerint a lakosság 64 százaléka „részt vett” a népszavazáson. Az állampolgárság kérdésére a polgárok 31 százaléka „igennel szavazott”. Ezek az emberek tehát a Fideszt tekintik győztesnek.
Azoknak pedig, akik ezt a megfontolást erőltetettnek tartják, a pártok népszerűségi mutatóit ajánlom tanulmányozni. A Marketing Centrum szerint november folyamán, tehát a kampány alatt, nőtt a Fidesz népszerűsége nőtt. A Századvég három százaléknyi további emelkedést mért a választás után. Immár 19 százalékos eltérés van a szavazni szándékozó pártválasztók körében a Fidesz javára. (A Szövetséget ebben a körben 53 százalék támogatja, a szocialistákat csak 34.) Nagy hiba volna, ha ebből valaki a 2006. évi választások végeredményére következtetne, de biztos: a becsapós kampány nem érte el végső célját, a kormánypártok erősítését.
Surján László
