2004. november 26. péntek 22:07

A következő napokban részletekben közreadjuk Surján Lászlónak a közelmúltban megjelent írását.

A hét részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.

 

Surján László:

Család és egészség (1)

 

Bevezetés

Demonstrátori kinevezésemtől a miniszteri megbízatásig épp egy negyedszázadot töltöttem orvostudományi kutatással. Ennek során többször éreztem jótékony hatását annak, hogy egyidejűleg több, egymástól látszólag távol eső témán dolgoztam. Ha a dolgok mélyén ezen egymástól eltérő dolgok között felcsillant egy közös elem, akkor már könnyű volt valami újra bukkanni. A család és egészség fogalmának összekapcsolását is ilyesminek éreztem, amikor ennek a fejezetnek a megírására felkértek. Az irodalom ismeri ezt az összefüggést, de a köztudatba nem jutott el, és a politika-készítés műhelyei nem foglalkoztak elegendő mélységben a jelenséggel.

Család és egészség: két válság-terület az ezredfordulós Magyarországon. Egészségi állapotunk az elmúlt két-három évtizedben romlott, olyan országokhoz képest is lemaradtunk, amelyekkel nemrég még közös mutatóink voltak. Ha a családokon való segítés az egészségi mutatókon is javíthat, akkor az ilyen célú programokat mihamarabb meg kell indítani. Ebben a tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy e lépések lehetséges és szükséges voltáról meggyőzzem az olvasót.

Munkám során nemzetközi és hazai kutatók eredményeire támaszkodtam. Öröm, hogy hazánkban a szakterületre vonatkozó vizsgálatoknak komoly, nemzetközileg is jelentős bázisa van. Ezért előszeretettel hivatkozom rájuk, főleg a Semmelweis Egyetemen végzett vizsgálatokra. Ami a hivatkozást illeti, arra törekedtem, hogy interneten elérhető adatokra támaszkodjam. Bízva ennek az információs csatornának rohamos terjedésében, remélem, hogy az érdeklődő olvasó könyvtárlátogatás nélkül is el tud majd mélyedni az általam olykor csak vázlatosan érintett kérdésekben.

A tanulmány elején tisztázzuk: a munka során milyen egészség és család fogalmat használunk. Ezt követően áttekintjük a halálozási adatok alapján a magyarországi népesség egészségi állapotát. Adatokat mutatunk be arról, hogy az egyén családi állapota valóban képes hatni az egészségére. A magyarországi rossz egészségi mutatók egyik oka a terjedő depresszió, amelynek kialakulása összefügg az elmagányosodással. Ez egyben az egyik lehetséges magyarázata annak: miért van a családnak jó hatása az egészségünkre. A család szerepét az egészségmegtartó illetve rehabilitációs programok intézményesen eddig nem használták ki. A család úgynevezett válsága nem az intézményé, hanem a spirituális gyökereit elszaggató emberé. A társadalmi méretekben folyó pusztulás mögött az anómia jelensége áll. A tanulmány végén a lehetséges kitörési pontokat keressük. Végkövetkeztetés: a rossz egészségi állapoton pusztán egészségügyi eszközökkel nem lehet segíteni, elengedhetetlen a háttérben zajló káros társadalmi folyamatoknak a megállítása, valamint a mindezen tényezőket figyelembe vevő családpolitika kialakítása és végrehajtása.

Fogalom meghatározások

Hogy az eltérő fogalomhasználatból fakadó félreértéseket elkerüljük, érdemes tisztázni, milyen értelemben használjuk e szavakat: egészség, család. Fogalom meghatározás dolgában az egészség áll jobban. Közismert és általánosan elfogadott az Egészségügyi Világszervezet megfogalmazása: az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota.

A család fogalma nehezebben meghatározható. Nem véletlen, hogy a magyar jogban is több – tehát törvényenként eltérő – meghatározás létezik.

A fogalom eredeti értelmének megértése érdekében üssünk fel az egyháziassággal nem vádolható a Tolnai világlexikont. A következőket olvashatjuk: „Család alatt rendesen a szülők és gyermekek, tágabb értelemben rokonok szélesebb körét értjük. A C. az ember társaséletének egyik legősibb és legfontosabb formája, a faj fenntartásának szerve. Megalapítása a férfi és nő megszabott módozatok szerint történő egyesítésével, a házassággal történik. A házasság különböző megkötési módjai (nőrablás, vásárlás, szerződés satöbbi), valamint különböző formai (egynejűség, többnejűség, többférjűség, csoportházasság), nemkülönben a kötelék szigorúsága és tartama (válás) nyilván hatással vannak a gyökerét alkotó család szervezetére is. Különösen régebben voltak elméletek, melyek úgy vélték, hogy a férfi és a nő viszonyának rendezettségét, a házasság intézményét megelőzte bizonyos szabálytalanság, promiszkuitás állapota. Ma általános az a nézet, hogy a házasság és a családi szervezet az emberiség minden fejlődési fokán megtalálhatók, ha formáik, a családtagok helyzete s a rokonság fogalma a legkülönbözőbb változatokat tüntetik is fel. … Vannak tanok, melyek a monogámikus házassági és családi rend elévült voltát hirdetik és annak helyébe korlátlanabb, "szabad" szerelmi életet s a gyermekek állami nevelését kívánják. Az efféle törekvések azonban nem számolnak az ember legalapvetőbb és legősibb tulajdonságaival; minden ellenkező kísérletellenére minden valószínűség szerint a monogámikus házasság és család fog maradni az emberi társasélet csírája és sejtje, az egyéneknek a gyermekben való továbbfolytatása, legszebb örömeik forrása. Azonban a családi élet súlyos kötelességekkel is jár, a gyermekek létrehozásához azok nevelésének feladata járul, mely munkában a társadalom osztozhatik a családdal, de teljesen mentesíteni nem képes.” Bizonyára sokak rettenetesen elavultnak érzik a fentieket. Mégis, a hatvanas évek lázadásai után a világ sok pontján, így az Egyesült Államokban is, az új generáció számára ez az életforma vonzóbbnak látszik, mint mindennek a tagadása. A továbbiakban a család szót a maga köznapi értelmében használjuk. E szerint a család férfi és nő házasságon alapuló együttélése, amely a lehetőségek szerint gyermekek felnevelésével teljesedik ki.

A magyarországi népesség egészségi állapota.

Ha valaki csak felszínesen vizsgálja a magyar haláloki statisztikákat, arra következtethet, hogy halálozásunk megegyezik a nálunk fejlettebb országokéval. Ez a halálokok felsorolására és egymáshoz való arányára többé-kevésbé igaz, de nem igaz a halál bekövetkeztének életkorára. Lehet, hogy ugyanazokban a bajokban halunk meg, de hamarabb. A helyzet drámaiságát a halálozási adatok mutatják.

1. ábra Egyes európai országok halálozása 1965-ben és 2000-ben

Összehasonlítva egyes európai országok halálozási adatait, meglepően nagy eltéréseket látunk. A magyar halálozás Európa legrosszabbjai között van.

2000-ben a halálozási mutató tekintetében a sereghajtók mind volt szocialista országok, s az európai középmezőnybe közülük egyedül Szlovákia és Lengyelország került be. A hazai egészségügyi szolgálat mind tudásban, mind felszereltségben eléri a törökök szintjét, de Ciprusét is, halálozásunk mégis sokkalta rosszabb, mint az övéké. A baj okát tehát nem a gyógyítás hiányosságaiban kell keresnünk. Pár évtizede még messze nem a sereghajtók között tanyáztunk. Ezt mutatja az 1. ábrán az oszlopok (2000) és a vonal (1965) összehasonlítása. Ahol az oszlop magasabb, ott romlott, ahol a vonal felette van az oszlopnak, ott javult a halálozás. Mi sajnos a romló országok között vagyunk.

HALÁLOZÁS EZER MEGFELELŐ KORÚ
	FÉRFIRA						NŐRE
KORCSOPORT	1980	1990	1997	1998	1999	2000	1980	1990	1997	1998	1999	2000
35-39	3,9	4,9	4,3	4,6	4,3	3,7	1,7	1,9	1,8	1,7	1,7	1,6
40-44	6,2	7,1	7,9	8,2	8,1	7,2	2,8	3,0	3,1	3,0	3,1	2,8
45-49	9,2	11,5	11,5	11,8	12,0	11,0	4,4	4,5	4,2	4,4	4,5	4,4
50-54	14,2	16,7	16,7	17,6	16,9	15,6	6,4	6,5	6,1	6,4	6,2	6,0
55-59	20,9	24,6	23,2	22,8	23,4	21,9	9,8	9,6	9,2	9,1	9,1	8,4
60-64	30,0	34,2	33,1	34,0	33,5	32,2	15,3	14,6	13,6	13,2	13,2	12,7

A fenti táblázat a „Népesedési helyzet az ezredfordulón” című tanulmányból származik[1]. A táblázatból kivilágló tragikus adatok drámai képet festenek: „Ha a kritikus korcsoportokban megmaradtak volna a negyven évvel ezelőtti halálozási arányok, egyedül 1999-ben közel 15 ezerrel kevesebben haltak volna meg; ebből a férfi többlethalálozás mintegy 14 ezer, a női pedig ezer volt. Az évtizedek alatt felhalmozódott többlethalálozás, - amely jelentős részben életük delén lévő emberek elvesztését jelenti – meghaladja a félmillió főt. 35 és 64 év között az ötéves osztályközű korcsoportokban a férfiak halálozási aránya három évtized alatt 50-150 százalékkal nőtt, ennek következtében 1999-ben tízezer férfiből 149 halt meg, több mint 1930-31-ben, a gazdasági világválság idején.”
([1] http://www.jadat.hu/katnep.pdf )

2. ábra Férfi halálozás a megfelelő korú nők halálozásának százalékában, két korcsoportban, 1980-2000 között

A táblázatból kiderül, hogy 2000 minden soron jobb értékeket mutat, mint 1999. 1998 és 1999 összehasonlításában is 1999 javára billen egy kicsit a mérleg, míg 1997 – főleg a férfiak számára – jobb év volt, mint 1998.

A férfiak és nők közötti halálozásbeli különbségek akkor láthatók jól, ha a fenti táblázat alapján az adott évben és korcsoportban az 1000 nőre jutó halálozás százalékában fejezzük ki a férfiak halálozását. Ezt a mutatót két korcsoportban, a 45-49 évesekében és a 60-64 éves korban elhunytak csoportjában a 2. ábra mutatja be. A férfiak többlethalálozása mindenkor magas, de 1980-tól a kilencvenes évek végéig emelkedik, s az ezredfordulóra ez az emelkedés megáll, sőt mintha csökkenne is. Az is jól látszik, hogy a fiatalabb korosztályban a többlethalálozás nagyobb, mint a hatvanéveseknél.

Az adatok arra utalnak, hogy az ezredforduló fordulatot hozott. Erre a jelenségre az Európa Tanács szakemberei is felfigyeltek. Egész Európa demográfiai trendjeit elemezve Magyarországról a következőket írják: 1994-ig a halálozási arányok három évtizeden keresztül nőttek. 2000-ben és 2001-ben javulás állt be, a 2001. évi halálozási arány mintegy 3 százalékkal jobb, mint az előző évi. A férfiak halálozási aránya jobban csökkent, mint a nőké. A leginkább szignifikáns csökkenést a középkorú férfi lakosságban észlelték. Az utóbbi két évben a 35-44 évesek körében 10, a 45-59 éves korcsoportban mintegy 6-8 százalékos javulást állt be. A csökkenés minden halálokra vonatkozott, de a legszembetűnőbb az agyi érbetegségek esetén volt.[2]
([2] 2022 Recent demographic developments in Europe )

3. ábra A magyarországi halálozás változása 1990-2001 között

Az elmúlt egy-két év még nem ad elegendő adatot ahhoz, hogy megnyugodjunk. További erőfeszítésre van szükség, hogy megértsük a folyamat okait, valamint hogy javíthassunk rajta.

A magyar lakosság egészségi állapotát vizsgálók régen húzzák a vészharangot. A helyzet komolyságát a vezető halálok egyenkénti vizsgálata is jól mutatja. 1999-ben több mint 19000 ember halt meg Magyarországon szélütés következtében. Különösen magasnak tekinthető a 65 év alattiak szélütés okozta halandósága. Ez férfiak esetében közel 4,5-szerese, nők esetében közel 3,5-szerese az EU átlagának. A szélütés hazánkban, - a fejlett államokhoz hasonlóan, - a harmadik leggyakoribb halálok, de fiatalabb életkorban viszik el áldozataikat, mint másutt. Az 1950-es években a hazai szélütés halálozás még az európai átlag szintjéhez közel állt. Ezt követően 1980-ig kiugró mértékű romlás következett be, ekkor a magyar szélütés halálozás Európában a hatodik legrosszabb volt. A 80-as évek eleje óta lassú csökkenést láttunk, de a szélütés okozta halandóság még mindig meghaladja az Európai Unió átlagos halálozásának kétszeresét.

„A roncsoló agyvérzés vagy az agytrombózis okozta agykárosodás 30 napon belül mintegy 12-20 százalékban, egy éven belül pedig 25-30 százalékban vezet halálhoz. A szélütés bekövetkeztétől számított várható élettartam valamennyi szélütéses beteget figyelembe véve nem több mint 2-3 év. A szélütést szenvedett betegek mintegy 60-70 %-a nem a megfelelő profilú osztályra kerül. Itt az akut halálozás mintegy 4 %-kal magasabb, mint a szélütés osztályokon, ami évi több mint 500 elkerülhető akut halálozást jelent. Az időskori életminőség romlás egyik legfontosabb tényezője az agyérbetegségek okozta károsodás.” Ezt írja a Népegészségügyi Program[3], amelyet átdolgozva ugyan, de az új kormány is folytat. Ugyanígy vizsgálhatnánk a szív ereinek megbetegedését és hasonló képet kapnánk. Ezeknek a bajoknak a mérséklésére, főleg megelőzésére konkrét egészségvédő programokat kell indítani. Nemzetközi példák mutatják ezek sikerét. Mégis sokan úgy érzik, hogy mindezek a szakmailag helyes programok valójában olyanok, mint a lázcsillapító. Nem a bajt, csak a tünetet kezelik.
([3] http://www.eum.hu/eum/politika/neu_alprog2.htm )

Sokáig egyértelműnek látszott mi vezetett ide: alkohol, dohányzás, mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás. Nem kétséges, hogy ezeknek a tényezőknek komoly szerepe van. Rajtuk kívül a szegénység is növeli a betegségek kockázatát és a képzetlen ember esélyei is rosszabbak a tanultakénál. A 74 évnél fiatalabb, és nem érettségizett férfiak halálozási valószínűsége majdnem kétszerese (1,8x) a magasabb végzettségűek halálozásának. A különbségek egyik magyarázata, hogy az önkárosító magatartásformák, a dohányzás, a kóros alkoholfogyasztás gyakoribb a lemaradó, azaz szegény és tanulatlan társadalmi rétegekben. Kopp Mária és Csoboth Csilla a magyar népesség körében végzett, 12640 személyre kiterjedő országos reprezentatív felmérése szerint 1995-ben a férfiak 45%-a, a nők 26,6%-a dohányzott. A 45 évnél fiatalabb férfiak 47,9%-a, a nők 31,9%-a volt dohányos[4]. A férfiak között mind a dohányosok aránya, mind a napi cigarettaszám, mind a tömény alkoholfogyasztás mennyisége lényegesen nagyobb az alacsony végzettségű rétegekben.
([4] http://www.kredit.fogorvos.hu/archiv/dohany2.pdf )

(folytatjuk)

A cikk anyaga egybefüggően

 

Vissza a kezdőlapra