2004. november 26. péntek 23:29
Surján Lászlónak a közelmúltban megjelent írása
A hét részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.
Surján László:
Család és egészség (3)
A családi szempont hiányzik még a legjobb egészségvédő programokból is
Az elmúlt évtizedben Magyarországon több kormányzati indíttatású program született, amely azt remélte, hogy egészségesebbé teszi a mi beteg és korán elhaló társadalmunkat. E programok nem támaszkodtak arra a lehetséges segítő erőre, amelyet a fent idézett példák alapján a családtól várhatunk. Házastársat nem írhat receptre a doktor, de azért az meglepő, hogy a népegészségügyi programokból a családi szempont rendre kimarad.
„A szélütés katasztrófa, és nemcsak a beteg
számára, de a tartós ápolási igény miatt a család és a társadalom számára is
az egyik legnagyobb anyagi, fizikai és lelki terhet jelentő betegség.” –
olvasható a már idézett Népegészségügyi Programban[12].
A beteg családját nemcsak, mint a terhek viselőjét, hanem mint a gyógyulás
tényezőjét kellene tekinteni. Meggyőződésem, hogy az 1992-ben elindított
Nemzeti Stroke Program és más egészségvédő programok ebbe az irányba is
továbbfejlesztendők.
[12]
http://www.eum.hu/eum/politika/neu_alprog2.htm
Ugyanezt elmondhatjuk a szívbetegségekkel
kapcsolatban is. Az igen körültekintő program, amely valós esélyt ad a
koszorúér betegségek okozta halálozás visszaszorítására illetve
késleltetésére, ugyancsak figyelmen kívül hagyja azokat a tényezőket, amelyek
a családi körülményeken keresztül javítják a túlélés esélyeit[13].
Az egészségromlás egyik fő oka: a depressziós tünetegyüttes kialakulása
A családok helyzete ugyancsak problémákkal teli, ezért adódhatna egy munkahipotézis, hogy a rossz hazai halálozási mutatókért a családok válságát tegyük felelőssé. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a két válság valamiképp egy tőről fakad. Haladjunk tehát tovább annak megértésében, hogy mi a rossz egészségi mutatók valódi oka.
Pusztán
az ivás, a dohányzás és egyebek nem teljes értékű magyarázatok. Valami ráviszi
az embert, hogy ezekhez a pótcselekvésekhez folyamodjék. Tévednek azok is,
akik genetikai meghatározottságot vagy más, általunk nem befolyásolható
tényezőt keresnek a helyzet magyarázatára. A korai halál nem magyar
sorscsapás, - írja Kopp Mária[14].
Legalább is nem elkerülhetetlen. Nem is volt mindig jellemző ránk. 1965-ben az
angol, vagy osztrák, német, francia halálozási arányok a magyarnál rosszabbak
voltak (1. ábra).
[14]
Praxis,6,11,37-45, 1997. (http://www.behsci.sote.hu/prax.htm)
Mi
történt Magyarországon a nyolcvanas évtizedben? Az egészségügyi ellátás
szakmai színvonala nem romlott. A rendelkezésre álló anyagiak szűkösek, de nem
annyira, hogy magyaráznák a drámai fordulatot. Kopp Mária egy 1988-ban és
1995-ben elvégzett vizsgálat alapján, - amely vizsgálat közel 13000 16 évesnél
idősebb emberre vonatkozott - úgy találta, hogy a magyar lakosság testi
egészségromlásában a legfontosabb tényező a depressziós tünetegyüttes. Ez nem
depressziós megbetegedés[15],
hanem olyan negatív érzelmi állapot, amelynek legfontosabb jellemzői a
tehetetlenség, a mások iránti érdeklődés csökkenése, a döntésképtelenség, az
önvádlás, a jövő reménytelenségének érzete.
[15]
http://www.medlist.com/HIPPOCRATES/II/3/169.htm Ezt a hivatkozást ajánlom
az „endogén” depresszió iránt érdeklődőknek.
A depressziós állapot jelentősen fokozza az egészségi kockázatot, mind közvetve, azaz az önkárosító hatásai révén, mind közvetlen élettani hatásaival. Van, aki az alkoholban vagy a dohányzásban keres vigasztalást, illetve végső segélykiáltásként az öngyilkosságra gondol.
A depressziós állapot kialakulása elsősorban világlátásunktól, beállítottságunktól, céljaink és lehetőségeink összhangjától illetve ezek zavaraitól függ. Ha valaki sokat vár el elsősorban saját magától, és közben mindenkivel szemben bizalmatlan lesz, szinte biztosan sodródik az egészségrontó depressziós állapotba. Fordítva, aki gondjaiban családtól, baráttól, ismerőstől bizton számíthat segítségre, sokkal kevésbé válik depresszióssá, mint az előbbiek.
Kopp
Mária és munkatársai a súlyos depressziós tünetegyüttest (meghatározása: az
érintett mindennapi feladatainak ellátásában már súlyosan korlátozott és
feltétlenül kezelést igényel) a megvizsgáltak 2,9 százalékában észleltek
1988-ban. Ez az előfordulás több mint kétszeresére, 7,1 százalékra emelkedett
1995-re, tehát hét év alatt. A depresszió kialakulása nagymértékben
összefüggött a társadalmi-gazdasági helyzettel, jelesül a munkanélküliséggel.
A depressziós tünet együttes kialakulását nagyon befolyásolta az illető
képzettsége: 1995-ben Kopp és munkatársai a súlyos formát hétszer gyakoribbnak
találták segédmunkások körében, mint diplomásoknál.
[16]
Lege Artis Med,7,3,136-144,1997.
A családi háttér szerepe a depressziós tünet együttes kialakulásában
A depresszió vizsgálata a család szerepe szempontjából is fontos összefüggéseket tárt fel. Akinek az apja segédmunkás, több mint kétszer magasabb depresszió értékeket mutatott, mint akinek az apja diplomás vagy valamilyen vezető beosztású volt. Az átalakulás időszakában tehát a családi háttér, amely mind anyagi, mind erkölcsi támogatást jelent, egyik meghatározó tényezője a testi és a lelki egészségnek. Ez a tényező ugyanakkor nem abszolút, az 1988-as felmérésben sokkal kisebb szerepet játszott, mint 1995-ben, amikor a gazdasági politikai változások árnyoldalaival is szembesülnie kellett a lakosságnak.
Vonjuk le a következtetést: a depresszió rontja egészségünket, s a harmonikus családi élet segít, hogy elkerüljük magát a depressziót. A családoknak tehát nagy szerep lehetne mind a depressziós állapot megelőzésében, mind a depresszió talaján kialakult egészségkárosodások legyőzésében. De alkalmas-e a mai család erre a feladatra?
A család a modern világban
A szociológus számára család a társadalmi
kiscsoportok egyike[17].
A statisztika csak a szülőket (vagy egyedülálló szülőt) és velük együtt élő
nem házas gyermekeiket számítja a családhoz. Ennek alapján 3 családtípust
különböztet meg: a házaspárt, a házaspárt gyermekkel, továbbá egy szülőt
gyermekkel[18].
[17]
Csoport: az egyéneknek olyan együttese, amelyet közös ismérvek kötnek
össze. Kiscsoport: tagjai egymással többé- kevésbé szoros kapcsolatban
vannak. Munkahelyi, lakóhelyi közösségek, iskolai osztályok, kis
egyesületek, körök, klubok, baráti közösségek, a rokonság és a család.
[18]
A családtól meg kell különböztetni a háztartás fogalmát. Ez az együtt lakó
és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó (étkező, tartós
javakat közösen használó) emberek csoportja, akik általában, de nem
szükségképpen rokonok.
A család valamilyen formája minden emberi társadalomban létezett. Maguk a formák nagyon változatosak voltak ugyan, de egyetértés van abban, hogy a monogámia a leggyakoribb házasságtípus az emberiség történetében.
A család, „e legrégibb emberi intézmény és közösség” számos mélyreható változáson ment át az idők folyamán. Sokféle feladatnak felelt meg: valaha egyszerre adott teret a legmélyebb és legszorosabb emberi kapcsolatoknak, de a munkának és a szórakozásnak is. A család volt a mindennapi élet alapvető kerete, a párkapcsolatok elfogadott intézménye, a gyermeknevelés természetes helye, a jövedelemszerzés és az élet fenntartásához szükséges munkamegosztás szervezője. Itt említhetjük a családnak a tanításban játszott pótolhatatlan szerepét. A felnövekvő gyermekek a közösen végzett munkának kezdetben nézői, majd játékos utánzói voltak: Felcseperedvén természetesen résztvevői is lettek. Ez teljes mértékben az ember természetéből fakad: a gyermek minta-követő. Mai társadalmi bajaink egy része abból adódik, hogy a modern család már nagyon ritkán munkahely. A szülő vagy a szülők gyermekeik szemétől távoli munkahelyeken szerzik meg a megélhetéshez szükséges jövedelmet, s a gyermek számára jobb esetben a nagyobb testvér, vagy a barát jelenti a mintát, rosszabb esetben a televízió.
A család öt fontos funkciója: termelési-, fogyasztási-, reprodukciós-funkció, a családtagok pszichés védelme, végül a gyermekek szocializációja. Témánk szempontjából a két utóbbinak van különös jelentősége.
Viták a család szerepéről
A családdal kapcsolatban heves vitákra számíthatunk, mind a szaktudományok, mind a politika területén. E vitákban három egymástól eltérő megközelítéssel találkozhatunk.
1. A családellenes tábor szerint a család intézményesen elnyomja a nőket és torzítja a gyermekek személyiségfejlődését. A pszichiátriai problémák legfőbb okai a maga család. A család teljes eltűnése kívánatos.
2. A családbarát tábor ellenzi a házasság felbontását, a „két szülő és gyermek(ek)” típusú családtípustól eltérő formák elterjedését, nem tolerálja a homoszexualitást. Elveti a művi abortuszt.
3. A családsegítők nem az eszmények oldaláról közelítenek, hanem amennyiben nehéz helyzetű családokkal találkoznak, megpróbálnak segíteni.
A viták érzelmi töltését az első két csoport összeütközései adják. Tartozom az olvasónak azzal az őszinteséggel, hogy kimondom: a második csoportot érzem magamhoz közel, de nagyra becsülöm a harmadik megközelítést is.
A válság jelei
A következőkben - a fenti csoportok közi vitákat lehetőleg kerülve - a modern társadalmakban észlelhető jelenségeket foglalom össze.
Az első házasságkötés átlagos életkora növekszik.
Megnőtt a házasságon kívül együttélők aránya.
Az 1960-as évek közepétől nőtt a házasságon kívül születések aránya. Két típust létezik: fiatal, egyedülálló nők, illetve az együtt élő párok gyermekei.
Emelkedik a válási arányszám.
Megnőtt a gyermekével egyedül élő szülők száma. Az ilyen háztartások körében gyakoribb a szegénység.
Megnőtt az egyszemélyes háztartásban élők aránya. Sok az özvegy, az elváltak nem házasodnak újra, a fiatal felnőttek még nem házasodnak meg, de önálló háztartásban élnek.
Csökken a családok gyermekszáma.
Mindezek
a jelenségek a családellenes hangot megütők véleményét látszanak
alátámasztani: mintha a hagyományos (keresztény) családmodell eltűnőben volna.
Sokan ki is mondják: elavult, nem felel meg a haladás, a modern kor
igényeinek. Ezzel szemben a szaktudományok sorra produkálnak olyan adatokat,
amelyek a hagyományos családi életforma előnyeit támasztják alá. A házasságban
élőknek kedvezőbb az egészségügyi helyzete, kevesebb köztük a bűnöző és az
alkoholista, magasabb gyermekeik iskolázottsága[19]. A
család védelmében felsorakozik a társadalom is: családmozgalmak alakulnak, a
családvédelem - mind állami, mind civil oldalról - szervezetté válik. Bármily
borús képet mutatnak a családok helyzetét leíró adatok, egyre inkább
egyértelmű, hogy a modern társadalom sem mondhat le azokról a nyilvánvaló
előnyökről, amelyet a hagyományos család biztosít tagjai számára.
[19]
http://puska.index.hu/upload/Statisztika%20tetelek_2000-Sep-%208-11:35:14.doc
(folytatjuk)
