2004. november 28. vasárnap 22:12
Surján Lászlónak a közelmúltban megjelent írása
A hét részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.
Surján László:
Család és egészség (4)
A magyar családok helyzete
A nyers házasságkötési arányszám (az ezer főre jutó házasságok száma) a II. világháború utáni első tíz évben általában 10 fölött volt, azóta lassan csökkent, 1995-ben már csak 5,2. A nők első házasságkötésének átlagos életkora európai összehasonlításban még alacsony (1995-ben 22,2 év), de nálunk is emelkedik. Az első házasságot kötő férfiak átlagos életkora 25 év, a férjek és feleségek közötti átlagos korkülönbség 2,8 év. A nyugat-európai tendenciáktól eltérően Magyarországon elsősorban elvált és özvegy nők élnek élettárssal.
A nyers válási arányszám (az ezer lakosra jutó válások száma) az utóbbi években csökkent. A házasságon kívüli születések aránya az összes élveszülések között 1945 után először lecsökkent a két világháború közötti időszakhoz képest, majd lassan növekedni kezdett. Az utóbbi években erősen nő, de még mindig sokkal alacsonyabb, mint egyes észak-európai országokban. A magyar társadalomban elsősorban az alacsony iskolai végzettségű nők körében fordul elő a házasságon kívüli szülés.
A XIX. századhoz képest alapvető változások történtek a családok életében. Meghosszabbodott a várható élettartam s ezzel együtt a házasságok hossza is. Ma egy házasság 40-50 évig eltarthat, régen csak 20-30 évig tartott.
Ma a gazdasági szerepek és az anyagi-vagyoni szempontok kisebb szerepet játszanak a házastárs kiválasztásánál, mint 1945 előtt. Régebben a családok jelentős része különálló gazdasági egység volt. Mivel az érzelmek a gazdasági adottságoknál lényegesen változékonyabbak, a 40-50 évig tartó házasság folyamán a korábbinál gyakrabban állhat elő olyan helyzet, amikor az érzelmek már nem képesek a házastársakat együtt tartani, ezért különélésre vagy válásra kerül sor.
Több vizsgálat szól amellett, hogy a magyar lakosság értékrendjében a család és a gyermek más országokhoz viszonyítva fontosabb helyet foglal el. A család válságára utaló jelenségeket inkább bajként, mint valamiféle természetes változásként éljük meg. 1993-ban a szülőképes korúak családfelfogása a hagyományos értékrendet követte. A legpozitívabb értékelést a „házastárssal és gyermekkel élni” családforma kapta. Pedig a magyar helyzet sem tekinthető családbarátnak. A fiatal házaspárok számára például a lakáshoz jutás igen nehéz feladat, a családok életszínvonalát az eltartott gyermekek száma szabja meg.
A
családok tényleges helyzetéről és az új nemzedék fejlődésére gyakorolt
hatásairól Susánszky és munkatársai 1998-ban a „Jobb egészséget a nőknek”
program keretében végzett országos felmérése is szól. A kutatás a 16-24 éves
nők körére terjedt ki, és a fiatal női korosztály életminőségének, ezen belül
elsősorban az egészséggel kapcsolatos életminőség feltárására irányult[20].
Azt tapasztalták, hogy a családoknak még a fele sem mentes a
veszélyforrásoktól (47 százalék), míg 31 százalékukban egy veszélyforrás
jelent meg, 22 százalékukban pedig több.
[20]
Susánszky Éva-Szántó Zsuzsa-Csoboth Csilla-Purebl György: Család:
erőforrás vagy veszélyforrás? Nappali tagozatos, középiskolában és
felsőfokú intézményekben tanuló fiatal lányok közérzete, 1998
A
pszichés kondíció, a felmerülő nehéz élethelyzetek, konfliktusok, válságok
megoldása befolyásolja az egészség megtartásának, a megbetegedésnek és a
gyógyulásnak az esélyeit[21].
Az a tény, hogy a családok több mint fele veszélyforrásokkal terhelt, komoly
aggodalommal tölthet el minden hazánk jövőjéért felelősséget érző embert,
hiszen további tömeges egészségromlással fenyeget. A fiatal női korosztály a
morbiditási statisztikák szerint egészében véve egészséges. Életüket
viszonylag kevéssé jellemzik tragikus élethelyzetek, emberpróbáló nehézségek.
Mindennapi gondjaik, feszültségeik azonban természetesen az ő közérzetükre is
hatnak. Ennél az életkori csoportnál a közérzetnek prognosztikai jelentősége
van: a tartósan rossz közérzet károsan befolyásolhatja az egészségi állapotot
is.
[21]
Például: Kopp M.- Szedmák S.-Lőke J.-Skrabsky Á.: A depressziós tünetegyüttes
gyakorisága és egészségügyi jelentősége a magyar lakosság körében. Lege Artis
Medicinae, 1997. 3. 136-144. vagy Armstrong, D.: Outline of Sociology as
Applied to Medicine. London, 1994, Butterwort-Heidemann.
Ráadásul a fiatalok közel egyharmada (28%) már most sem tartja megfelelőnek egészségi állapotát, és egyötödük (19%) pszichoszomatikus kondíciója rossz.
A negatív életérzésekre utaló jelek közül a tehetetlenség emelkedik ki. A különböző élethelyzetek kezelésében megjelenő nagyfokú bizonytalanság és döntésképtelenség a fiatal nők közel egyharmadára (28%) jellemző. Ezt követi a világgal, környezettel szembeni érdektelenség, (16%). Több mint egytizedük (13%) nem rendelkezik távlati célokkal, a jövőt reménytelennek látja. Minden tizedik fiatal nő szorong (10%).
Közönyösség, tehetetlenség, jövőtlenség, szorongás. Ha ilyen terhekkel indulnak neki az életnek és ha ezek az életérzések rossz hatással vannak az ember egészségére, nagyon borús évtizedek előtt áll a magyar egészségügy, illetve az egész ország.
Ha valahonnan segítséget kaphatnak a fiatalok, akkor az elsősorban a saját családjuk, (feltéve, hogy az említett negatív életérzések kialakulásáért nem éppen a családi környezet a felelős). A Susánszky és munkatársai által végzett kutatás arra is kitért, hogy milyen következménnyel jár az, ha a család nem biztonság, támogatás a fiatalok számára, hanem veszélyforrás, szorongáskeltő, ellenséges hatalom. A vizsgált mintában a családok közel egyharmadára volt jellemző a bántalmazás valamilyen formája vagy az attól való félelem (32%), a szülők súlyos betegsége (30%), illetve a szülő elvesztése (32%). Deviáns magatartásformák a családok mintegy egyötödében (18%) fordulnak elő. Szegénynek minősítette a családját a fiatalok 3 százaléka.
Más
tanulmányok megállapításai szerint az elvált szülők gyerekei körében,
függetlenül a válás óta eltelt időtől, szignifikáns mértékben gyakoribbak a
magatartászavarok[22].
A fiatalok megoldást keresnek a maguk számára. Gyakran találnak olyan
„megoldásra”, amely első benyomásaik szerint kiutat jelent: a dohányzás, a
túlzott alkoholfogyasztás, a droghasználat és a szexuális élet korai
megkezdése. A család felbomlása által okozott krízishelyzetben a fiatalok
gyakran ezek valamelyikéhez menekülnek. Ám a probléma-elfedő megoldások
kockázatosak: rögzülnek, és a krízis múltán is egészségkárosító hatásúak.
[22]
Kopp M.-Skrabski Á.: Alkalmazott magatartástudomány. A megbirkózás
egyéni és társadalmi stratégiái. Budapest, 1995. Corvinus.
A családi veszélyforrások halmozódásával szignifikáns mértékben nő azon fiatalok aránya, akiknek rossz a közérzetük. A szorongás például a halmozottan veszélyeztető családokban élő fiatalok körében háromszor gyakoribb, mint a normál (azaz veszélyeztető tényezőtől mentes) családokban.
Láttuk, hogy a társ léte döntően befolyásolhatja egyes gyakori haláloknak
számító betegség lefolyását. Ez a jelenség már a viszonylag betegségmentes
életszakaszban is ismeretes. A társas támogatás fokozza az egyén
megbirkózási készségét, és ezáltal hozzájárul a testi-lelki jóllét érzéséhez.
A közérzetet rontó tényezők elleni védekezésben a családi háttérnek kiemelkedő
jelentősége van. A fiatalok számára a család a társas együttlét alapformája, s
innen kaphat elsősorban támogatást. A család az elsődleges szocializáció
színtere, családi körben ismerkedik meg az ember azzal a ténnyel, hogy mások
is vannak a világon és azokra is tekintettel kell lenni. A fiatal felnőtt
korban és a tizenéves időszak második felében a család légköre, a közös
értékrend, az egymás iránti bizalom hozzájárul a családi összetartozás
élményéhez. Erre a biztonságérzetre a fiatalok egészséges fejlődéséhez szükség
van. A támogatás érzése és a bizalom a magatartástudományi irodalom szerint
nemcsak a harmonikus személyiségfejlődéshez és az egyén testi-lelki jóllétéhez
elengedhetetlen, hanem társadalmi jelentőséggel is bír. Azokban az
országokban, amelyeket a közös értékek elfogadása és az egymás iránti bizalom
inkább jellemez, olyan viselkedési minták honosodtak meg, amelyeknek hatása a
gazdaság működésében is lemérhető[23].
[23]
Fukuyama, F.: Bizalom. Budapest, 1977. Európa Könyvkiadó.
A
család alapvető funkciói közé tartozik, hogy nehéz élethelyzetekben,
krízishelyzetekben támogatást nyújtson, illetve biztosítsa azt a bizalmi
légkört, amelyben a felmerülő problémákat, gondokat meg lehet osztani,
tanácsot, érzelmi segítséget lehet kapni
[24].
A Susánszky vizsgálatban a fiatal lányoknak leginkább a kortársaikhoz fűződő
viszonyuk és a párkapcsolatok jelentenek problémát. Ezt követik a testtel
kapcsolatos különböző intim kérdések, illetve a családi és a tanulási gondok.
A dohányzással, alkoholfogyasztással és a droghasználattal kapcsolatosan a
válaszolóknak mintegy a fele igényelné, hogy e kérdéseket megbeszélhesse
valakivel. E problémák családi megbeszélésének lehetősége azt jelentette, hogy
van a családban olyan személy (apa, anya, testvér, nagyszülő), akihez ezekkel
a gondokkal fordulhatnak.
[24]
Cseh-Szombathy L.: Családszociológiai problémák és módszerek.
Budapest, 1979. Gondolat Kiadó.
A tanuló fiatal nőknek több mint egyharmada úgy vélekedik, hogy családjában nincs olyan bizalmi légkör, amely alkalmas lenne a felmerülő problémák megbeszélésére. A családok egy része nyilvánvalóan nem alkalmas ennek a feladatnak az ellátására. Megfelelő családterápiás beavatkozással ez a magas arányszám javítható. Sok esetben még tulajdonképpeni professzionális családterápiára sincs szükség. Elég, ha valaki, akinek tekintélye van, elmondja: milyen fontos, hogy a nemzedékek között élő bizalmi kapcsolat legyen. Ezen a téren nem annyira a fiatalokat, hanem a szülőket kell „nevelni”. A házassági felkészítés során talán hallottak erről, de azóta eltelt vagy másfél évtized. Az osztályfőnök, a baráti közösség egy tapasztalt tagja vagy egy templomi prédikáció már segíthet azokon az eseteken, ahol „csak” az oda nem figyelés, a család felnőtt tagjainak nem kellően súlyozott időbeosztása az oka a család belső kommunikációja hiányának. A család azzal is hozzájárul biztonságérzetünkhöz, hogy tudjuk, nehéz élethelyzetben számíthatunk a családtagok (szülő, testvér, távolabbi rokon) segítségére.
Azokban a családokban, amelyekben egyetlen veszélyforrás fordul elő, a fiatalok hasonló mértékben érzékelik a családi támogatottság meglétét, illetve hiányát, mint a normál (nem veszélyeztetett) családokban. A családi támogatottság hiánya a halmozottan veszélyeztetett családok esetében viszont szembetűnő. Azokban a családokban, amelyekben előfordult bántalmazás, illetve deviáns magatartás, a fiatalok szignifikánsan nagyobb arányban számoltak be a családi támogatottság hiányáról. Azokban a családokban, amelyekben betegség fordult elő, ott csak a bizalmi légkörben jelentkezik deficit, a nehéz élethelyzetben várt támogatásban nem. Azok a fiatalok, akik családjukat szegénynek minősítették, a családok bizalmi légkörét ugyanolyannak tartják, mint a ,,nem-szegény" családokban élő fiatalok, viszont nehéz élethelyzetben, szignifikáns mértékben kevésbé számítanak családjuk támogatására.
Azokban a családokban, amelyekben a problémák, megbeszélésére alig van lehetőség, a lányok közérzete kedvezőtlenebb, mint az erős bizalmi légkörű családokban. A negatív jövőkép, a szorongás és a nem kielégítő egészségi állapot sokkal ritkább a bizalmi légkör megléte esetén, mint annak hiányában. Azoknak a lányoknak a körében, akik nehéz élethelyzetben nem számítanak családjuk támogatására, valamennyi közérzetmutató kedvezőtlenül alakul.
A középiskolai vagy felsőfokú tanulmányait folytató fiatal női korosztály közérzetének, illetve a közérzetet befolyásoló családi jellegzetességek elemzése annak megállapítására irányult, hogy mennyiben jelent a család biztonságot, támogatást és segítséget vagy közérzetrontó veszélyforrást a fiatalok számára. A szülők súlyos betegsége, a családban előforduló deviáns magatartások, a fenyegető légkör, valamint a család szegénysége, vagyis a család működési zavarai, válsága rontják a fiatalok közérzetét, s ezért veszélyforrást jelenthetnek.
Azokban a családokban, amelyekben a veszélyforrások halmozottan fordulnak elő, a fiatal lányok körében szignifikánsan magasabb arányban jelentkeznek negatív életérzések, kedvezőtlennek ítélt egészségi állapot, illetve rossz pszichoszomatikus kondíció, mint a normál vagy a kisebb mértékben veszélyeztető családokban.
A családi támogatás két komponense közül a nehéz élethelyzetben várt segítség nagymértékben befolyásolja a közérzet alakulását, míg a problémák megbeszélésének zavarai csak a közérzet bizonyos összetevőit befolyásolják. Ennek hátterében az állhat, hogy a vizsgált korosztály számára a problémák megbeszélésében az esetleges hiányokat a kortárs csoport kompenzálni tudja, ahogy mint fentebb láttuk, a felnőttek szívproblémáinak megoldásában a közeli barátnak a házastárshoz hasonló védő szerepe volt. A nehéz helyzetben való segítséget a fiatalok elsősorban a családtól várják.
(folytatjuk)
