2004. december 06. hétfő 22:39
Túl minden határon
Magyarországon van törvény a népszavazásról, amely nemcsak megadja erre a lehetőséget, hanem előírja: ahhoz, hogy valamiről népszavazni lehessen számos akadályt át kell ugrani. Miért? Valamiképp védekezni kell az ellen, hogy jogos vagy vélt egyéni sérelmek egy egész országot rángassanak az urnákhoz, hogy habókosok, fantaszták idétlen ötleteiket így próbálják eladni. Bizonyos dolgokról egyáltalán nem lehet szavazni, pl. a költségvetésről sem, azaz gátat szabott a jog a populizmusnak. Az első szűrő tehát már a kérdésfeltevésnél van. Az OVB elutasíthatja a népszavazási ötletet még azelőtt, hogy megkezdenék az aláírások gyűjtését. Mert ez a második, nem is kis akadály: kétszázezer érvényes aláírás névvel, címmel, személyi azonosításra alkalmas adatokkal. S ezeket le is ellenőrzik. Ráadásul nem is lehet korlátlanul gyűjteni: ha a megadott idő alatt nem gyűlik össze a megfelelő létszám, az egész akció leáll. Ezt követően bárki még az Alkotmánybírósághoz is elcitálhatja az ügyet, mintegy végső biztosítékául annak, hogy szamárságról nem fogunk népszavazni.
A december ötödikei népszavazás is átesett mindezen a procedúrán, s mégis mit hallottunk a kampányban? Mit irogat még utólag is a sajtó? Rosszak voltak a kérdések. A Népszabadság december hatodikán azzal a Mikulás csomaggal lepett meg, hogy a népszavazás intézményét magát is megkifogásolta. Ezt olvastuk: "Aligha véletlen, hogy a világ úgy alakította kultúráját, hogy csak kivételesen hívja népszavazásra az embereket, egyébként politikusokra bízza a döntéseket. Ők természetszerűen bomlanak egymással szemben álló csoportokra, s a választópolgár viszonylag könnyen választhat közöttük. De arról dönteni egymagunkban egy kiáltó igennel vagy egy elforduló nemmel, hogy mi jó egy általunk bizony nem ismert embercsoportnak, ha már mérlegelni kell, ha nem hitre pattanunk, kegyetlenül nehéz. Nem csoda, hogy a választók túlnyomó többsége elmenekült előle."
A távolmaradók tehát megkapták a mentségüket, hiszen "kíméletlenség volna ezt más magyarok iránti közömbösségnek tekinteni".
A cikkíró óv az egymásra mutogatástól, s javasolja: szövetkezzenek kármentésre a politikai erők. Ezzel, no meg a cikk záró szavaival egyet is lehet értenünk: "nem ez volt az a nap, amelyen a himnusz második sorát, a "jókedvvel" kezdetűt könnyen lehetett mondani. És akkor a ma még beláthatatlan folytatásról, mármint hogy "megbűnhődte"-e, szó se essék."
Az olvasó, aki eddig követte mondanivalómat, valószínűleg nem érti, miért nem Tallózzuk egyszerűen a cikket, hiszen a Magyar-Hon-Lapnak külön rovata van, hogy másutt megjelent, Interneten elérhető cikkekre felhívja a figyelmet. Meg is tehettük volna ezt, ha a nyomtatott lapban közvetlenül a fent ismertetett Nagy N. Péter írás alatt nincs ott Seres László írása, amelynek némely mondatával szintén egyetérthetünk, de amelynek alapvető üzenetét el kell utasítanunk.
Amiben egyetértünk: "álságos politikai haszonszerzés céljából annyi manipulatív ferdítés, hazugság hangzott el a kampány során, hogy az ezzel járó szégyen még sokáig velünk él." Ám ne gondolja senki, hogy ezen kijelentés után sorra jönnek az elhangzott hazugságok és azok cáfolatai. Illetve jönnek, de gondosan kiegyensúlyozva, mindenki megkapja a szerzőtől a magáét. Ezek közül most a Szövetséget ért kritikai megjegyzéseket veszem sorra, a másik oldal cáfolja, ha tudja, az őket ért elmarasztalásokat.
1. "Mert hogyan vélekedjünk arról a nagy konzervatív pártról, amely gátlás nélkül rácuppan az általa is megvetett szélsőséges szervezet korábban általa is elvetett kérdésére?"
A Szövetség nem kezdeményezte a kettős állampolgárságról szóló népszavazást és nem állt az aláírásgyűjtés mellé sem. Ám, amikor kiderült, hogy érvényes törvényeink szerint a választópolgárok akaratából népszavazást kell tartani, mit is tehetett volna, minthogy véleményt formál? Mi lehetett volna más a véleménye, mint az IGEN? Miért? Például az Antalli örökség miatt. Első szabadon választott miniszterelnökünk ugyanis nemcsak a magyar külpolitika irányát szabta meg máig ható érvénnyel, hanem azt is, hogy a határon túli dolgokban nem Budapesten, hanem a határon túl kell dönteni. Állampolgárság ügyben pedig példátlan egységben sorakozott fel a határon túli magyarság, hogy csupán Kasza József ás Ágoston András vagy Tőkés László és Markó Béla egységét említsem. Ami pedig a Szövetség korábbi és mostani álláspontja közötti eltérést illeti, nem kell olyan általános elvre hivatkoznom, hogy az emberek és az emberek közösségei is fejlődnek. Másról van szó, arról, amit Duray Miklós oly világosan elmagyarázott Gyurcsány Ferencnek. Még nem is olyan régen egészen más helyzet volt. Azóta, hogy elutasítóak voltunk, Szlovákia lehetővé tette polgárainak a kettős állampolgárságot, s Ukrajna az elvi tiltás mellett már nyitogatta a kiskapukat. Tömegével kaptak román állampolgárságot a Romániába be nem települő moldáviaiak. Régebben nem kellett több száz eurót felmutatni a román-magyar határon. Régebben nem tapasztalták a Vajdaságban, hogy a horvát szomszédjuk helyzete mekkorát javult, mivelhogy horvát útlevél van a zsebében. Valóban az ökör következetessége kellene ahhoz, hogy az új helyzetben ne hallanánk meg a határon túliak kérését.
2. "... azt üzeni, hogy a kórházakba nem kell magántőke, jobb nekünk, ha állami marad az egészségügyi ellátás?" Érdekelne, hogy mely nyilatkozatunk alapján született meg ez a felvetés. A népszavazás a kórházak, egészségügyi intézmények magántulajdonlásáról és nem a magántőke bevonásról szólt. Ott, ahol a tőkehiány nem tette lehetővé a fejlesztéseket, eddig is befogadtuk a magántőkét, s ezt a népszavazás igenje sem tiltaná. E befogadások ugyanis mindig valamely tevékenységre vonatkoznak, amely többnyire az állami, önkormányzati tulajdonban lévő épület bérelt területén zajlik. A Fideszben pontosan tudják, hogy ma nincs állami ellátás, hanem biztosítási van, tehát a felvetésnek ez a része sem állja meg a helyét.
3. "A mindig költségérzékeny Fidesz ellenben nulla forintos útlevélkérdéssé fehérítette az állampolgárságügyet," Tisztelettel kérdezem, hol itt a fehérítés? Legalább egy konkrét terhet kellene megemlíteni ahhoz, hogy kimozduljunk a nulla forintos pozícióból. A kampány során nem mentünk bele a forintok méricskélésébe, de most már mindenképp ki kell mondani, hogy az át nem települő magyar az útlevél illeték révén hasznot hoz az országnak. Ráfordításaink pedig nincsenek. Az áttelepülést csökkenő méretűnek jósolták a felmérések és a határon túli politikai vezetők. A magyar állampolgárságot felvevő határon túli magyar elveszti a magyar igazolvánnyal még járó kedvezményeket.
4. "Orbán Viktor azt tartotta "becsületes magyarnak", aki igennel voksol." Valóban volt egy ilyen kijelentése, s nehezen tudnék magam sem mást mondani. Hogy sok becsületes magyar mégsem ezt tette, annak az az oka, hogy becstelen magyarok tömegeket tévesztettek meg hamis állításokkal, amelyet engedelmesen közvetített a média, s csak most meri - módjával - kijelenteni, hogy hazugságok voltak. Hogy ez lett az eredmény, abban bizony a médiának is oroszlánrésze volt.
5. "A Fidesz egyébként olyan magától értetődően kérte ki magának a riogatást, mintha 2002 februárjában sose állította volna, hogy Medgyessy Péter amnesztiaelképzelésével "az ország nyakára akarja zúdítani a bűnözőket." Ha jól emlékszem az egyes börtönökben leadott szavazatok világosan mutatták: az érintettek el is hitték ezeket a híreszteléseket. Hogy azután ez az ígéret sem valósult meg, hanem osztozott a többi sorsában azt tarthatjuk szerencsének, de a "riogatás" némi alappal bírt.
6. "a Fidesz bulvárhírlapja pedig a kórházak "eladásáról", "a szegények megnyomorításáról" hazudott össze minden elképzelhetőt." Magyarországon nincs meg a gazdasági alapja annak, hogy a magántőke kórház tulajdonos legyen. A társadalombiztosítás nálunk a működtetését fedezi, az épületek karbantartását, felújítását, a gépek, berendezések cseréjét nem. Ez a tulajdonos terhe. Ha mégis lenne, aki megveszi ezeket a kórházakat, akkor vagy fizetős részlegeket indít be, magánklinikákat, s ebből szerzi meg a maga hasznát, s hagyja lepusztultan a "közkórházat", amely ezáltal okvetlenül szegénykórház lesz, vagy magára az épületvagyonra pályázik, amelyet az eredeti céltól eltérően akar hasznosítani. A népszavazás kezdeményezői ezt ellenezték, s ezt ellenzi a Fidesz is. Mi volt ebben a hazugság?
Tisztelt Olvasók, ítéljék meg ezek után maguk, tetten tudják-e érni a Fideszt bármely a kampányban elkövetett hazugságon. Az ember elgondolkodik: miért van az, hogy egy cikk, amely ha későn is, de feltárja a szociál-liberális oldal hazugságait, csak akkor jelenhet meg a Népszabadságban, ha az ellenpólust is hasonló bűnökkel vádolja? Rosszul értelmezett kiegyensúlyozás? Nem tudom. Egy biztos: Seres László egyetlen valós hazugságot nem tudott a Szövetség terhére felhozni. Szó szerint idézett kritikai mondatainak egyike sem a Fidesz hazugsága. Ez az egyoldalú megközelítés túl van az objektív újságírás minden határán. Ezért lett írásom címe azonos Seres Lászlóéval.
Surján László
