2004. december 09. csütörtök 21:38
Veres András püspök nyilatkozata
"A határon túliak úgy érzik, az anyaország elárulta, arcul csapta őket"
A csütörtöki Népszabadságban (Zászlóra kötött… 9. o.) Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára nyilatkozik arról, hogyan fogadta az erdélyi magyarság azt, hogy a december 5-ei népszavazáson az anyaország teljes lakosságának mindössze 18,7 százaléka szavazott igennel a kettős állampolgárságra, és bár ezzel az igenek többségbe kerültek a 38 százalékos részvétel mellett lezajlott referendumon, a népszavazás eredménytelenül zárult, mivel az igennel szavazók száma nem érte el a szükséges 25 százalékot, ami kétmillió 8 ezer személyt jelentett volna.
Veres püspök elmondta: „A népszavazás napját Erdélyben, egy Gyergyószentmiklóson tartott ünnepségen töltöttem. Ezt a megrázó élményt szívesen megspóroltam volna, de szegényebb lennék nélküle. Nehéz szavakba önteni, hogy mit éltem át, és főleg mit éltek át azok az erdélyiek, akik egyre reménytelenebbül hallgatták a Magyarországról érkező híreket. Volt, aki semmit nem akart mondani, valószínűleg azért, hogy engem nehogy megbántson vele, csak patakzott a könny a szeméből. Volt, aki a mise alatt ráborult a padra, úgy zokogott. A nemzeti színű zászlóra az emberek feketeszínű szalagot kötöttek, s az ünnepség után nem énekelték el a Himnuszt. Azt mondták, nincs erejük hozzá. Próbáltuk értelmezni, hogy mi történhetett odahaza, de nem találtunk elfogadható választ. A határon túliaknak mindig is az anyaországhoz való tartozás tudata segített megőrizni magyarságukat. Most úgy érzik, az anyaország arcul csapta, elárulta őket.”
A püspöki kar titkára emlékeztet rá: az egyházi vezetők kezdetektől azt mondták, a kettős állampolgárságról nem népszavazáson, hanem – ahogyan ez más, nálunk kisebb és nagyobb országokban is történt, a Parlamentben kell dönteni. Czene Gábor közbevetésére, hogy a püspöki kar népszavazási körlevelében utalás sincs erre, Veres András azt felelte: „Egy körlevélnek, amit felolvasnak a templomokban, rövidnek kell lennie. Ahhoz, hogy részletesen kifejthessük a véleményünket, sokkal nagyobb terjedelemre lett volna szükség. A katolikus egyház ugyanakkor tudatosan ügyelt arra, hogy a kettős állampolgárságról szóló vitának elvegye a pártpolitikai élét. A lényeg most az: ha már a politikusok rosszul végezték a dolgukat, és csúfos eredménnyel végződő népszavazás lett egy olyan kérdésből, ami a józan ész szerint a Parlament hatáskörébe tartozik, akkor ugyanezeknek a politikusoknak kötelességük jóvátenni a hibájukat. Méghozzá minél rövidebb időn belül. Tudniuk kell a pártoknak, hogy ez a népszavazás nagyon mély sebeket ütött a határon túli magyarok szívébe, és minél tovább marad nyitott a seb, annál drámaibbá válik a helyzet. Gyergyószentmiklóson valaki egyenesen úgy fogalmazott, hogy attól tart, ezek után a magyarok még súlyosabb zaklatásoknak lesznek kitéve.”
A püspök meggyőződése egyébként, hogy „Sokan megtévesztés áldozataivá váltak. Azt hittem, hogy ez végre egy olyan kérdés, amelyről akár bal-, akár jobboldalinak tartja magát valaki, ugyanezt gondolja. Tévedés volt. Ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy a magyar emberekben jóval nagyobb a nemzet, a haza iránti szeretet, mint az a népszavazás eredményéből kitűnik.”
Népszabadság/MK
