2005. február 06. vasárnap 23:47

 

 

Hollywood a magyar-oroszról

Akár örülhetnénk is az újabb nagyszabású vállalkozás hírének: Andrew G. Vajna bejelentette, hogy 2006. december 6-ára, mához két évre tűzte ki új, magyar tárgyú, Magyarországon készülő filmje premierjét. Az időpont kiválasztása nem véletlen: 1956-ban ezen a napon játszott elődöntőt a melbourne-i olimpián a magyar vízilabda-válogatott a szovjetek ellen.  A magyar olimpiai csapat éppen azokban a napokban indult útnak Melbourne felé, amikor a forradalom fordulópontjához érkezett. A budapesti harcokról, a bevonuló szovjetekről érkező ellentmondásos hírek megosztották, gyakran egymás ellen fordították az otthonmaradt rokonaikért, barátaikért aggódó, a forradalomért lelkesedő vagy attól félő magyar sportolókat. Ilyen körülmények között került sor a magyar-szovjet elődöntőre.  A tribünön ülők és a medencében játszók egyaránt érezték, hogy az otthoniakkal szembeni kötelességük legalább itt legyőzni a szovjet ellenfelet. Az eredmény: 4:0 lett, volt pálya, melyet 1956-ban a magyarok hagytak el győztesen.…

Andrew G. Vajna személyes indítékokból is nagyon fontosnak tartja, hogy ezt  a történetet filmen is megörökítsék, és így a mérkőzés, mely a nemzet itthoni harcát ismételte meg, az újabb generációk számára is átélhető, emlékezetes esemény maradjon. A közreműködők, a szereplők és a stáb magyarok lesznek, a forgatókönyvön Hollywood egyik legnevesebb írója, a magyar származású Joe Eszterhas dolgozik. Az egyelőre cím nélküli történet magába foglalja a november végi, december eleji melbourne-i és budapesti eseményeket is, így témája egyszerre lesz a sport, a sportolók személyes viszonyai valamint a forradalom eseményei és a budapesti harcok…

Mondom, akár örülhetnénk is. Épp csak az a baj, hogy Vajna legutóbbi, komolynak szánt filmje csöndes unalomba fulladt. Még azzal sem sikerült felkelteni az érdeklődést, hogy a sajtó rendesen megfricskázta. Leginkább azt a jelenetet szerették a filmben, amelyben egykori dokumentumfilm-részleteket vágott be a rendező, közöttük például Szálasi Ferenc akasztásának elhíresült felvételét. Az alatta hallható szöveg pedig: az orosz megszállásnak nagyon sok ártatlan, civil áldozata is volt… Most pedig a forgatókönyvíró elfogultsága okán aggódhatunk. Joe Eszterhas 1944. november 23-án született Csákánydoroszlón. Apja dr. Eszterhás István, miniszteri tanácsos, író, az 1941-ben indult szélsőjobboldali, antiszemita Magyar Futár című hetilap szerkesztője, aki Németországba menekítette a családot, majd az Egyesült Államokban kért menedékjogot. Joe Ohióban nőtt fel, és a Cleveland Plain Dealer című napilap riportere, majd a Rolling Stones magazin munkatársa lett. Egy oknyomozó riportjával hívta fel magára a United Artists figyelmét. Első forgatókönyve a F.I.S.T. volt, a film főszerepét Sylvester Stallone játszotta, melyet a Flashdance követett. Tizenöt filmje közül a leghíresebb az Elemi ösztön, leghírhedtebb a Showgirls, a legszemélyesebb pedig a Magyarországon forgatott Zenélő doboz.

Számunkra pedig kijelentése révén vált maradandóvá… „…a magyarok öngyilkosan szenvedélyesek, tele vannak előítélettel, erőszakosak, szűk látókörűek, antiszemiták és fajgyűlölők." – nyilatkozta például a Cleveland Plain Dealernek. „Persze, egy kicsit általánosítottam és tréfáltam” – mondta később – „de az antiszemitizmussal és a fajgyűlölettel nem vicceltem. Én ilyen szellemiségű magyar környezetben nőttem föl a clevelandi diaszpórában, tehát nekem, a kisgyereknek ezt jelentette a magyar. Ezek az emberek többségükben közvetlenül a háború után, illetve a korai ötvenes években érkeztek Amerikába a menekülttáborokból. Később persze már hallottam, hogy ezzel az emigrációs hullámmal főleg nyilasok sodródtak ide, és harsányan antikommunistáztak, hogy eltereljék a bevándorlási hivatal figyelmét arról, mi mindent követtek el a második világháború alatt. Az már az én magántragédiám, hogy 1990-ben rá kellett döbbennem: a saját apám is benne volt ezekben a számomra gyűlöletes dolgokban. Szeretném hozzátenni: tudomásom van róla, hogy a közelmúltban lezajlott magyarországi választásokon indult antiszemita jelölt, és szavazatokat is kapott. Továbbá itteni magyar zsidó barátaimtól hallottam azt is, hogy bizony nemegyszer megütötte a fülüket néhány antiszemita megjegyzés, amikor Magyarországon jártak. Amiből arra következtetek, hogy az ország még nem tette teljesen rendbe ezt a kérdést. Magamat is beleértve nekünk, magyaroknak kutya kötelességünk, hogy feldolgozzuk az antiszemitizmus történetét, és tabula rasát csináljunk, mert csak így lehet továbblépni. Enyhe kifejezés, hogy nem lettem népszerű az itteni magyarok körében, amikor kiálltam a nyilvánosság elé Clevelandben. De nemhogy nem sajnálom ezt a kijelentésemet - vállalom.”

Mikor járt otthon utoljára, kérdezi a tavaly ősszel készült interjú. A kijelentésére oly büszke író válasza: „Amikor pár hónapos koromban Csákánydoroszlón az anyám a karjára vett, hogy meneküljünk.”

Nos, a forgatókönyv már bizonyára készülőben van. A fentiektől függetlenül akár még jó is lehet a film. De azt azért nagyon remélem, hogy nem fogunk valami egészen új dolgokat megtudni a forradalomról. Például azt, hogy az egész valamiféle „antiszemita csürhe” akciózása volt. Akiket jól pofon kellett vágni…

Tamási Orosz János

.

Vissza a kezdőlapra