2005. március 15. kedd 21:46
Nemzeti ünnepünk az Európai Parlamentben
Együtt ünnepelték meg március 15-ét Brüsszelben az
Európai Parlament magyar képviselői. Magyarország EU-tagsága óta ez volt az
első alkalom, hogy nemzeti ünnepünkről emlékeztek meg egy uniós intézményben.
Különböző pártállású magyar euroképviselők és az Európai Parlament magyar
alkalmazottai mintegy százan gyűltek össze, és egy Kossuth-nóta éneklésével
nyitották meg a közös ünnepet.
Ünnepi beszédet mondott Bauer
Edit szlovákiai magyar képviselő, Gál Kinga a Fidesz és Lévai Katalin az MSZP
európai parlamenti képviselője. Szent-Iványi István angol nyelven tartotta meg
beszédét.
Az ünnepség végén Lantos Györgyi és Máté István csongrádi művészek kisplasztikai kiállítását nyitotta meg az Európai Parlament épületében Szép Fruzsina, a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézet igazgatója.
Március 15-i beszéd az Európai Parlamentben
Gál Kinga (EPP -Fidesz MPSZ)
Tisztelt Elnök Úr/Asszony! Tisztelt Képviselőtársak!
A nemzetállamok Európájának 1000 éves történelme már számtalanszor bebizonyította, hogy ha ebben a közösségben valahol jelentős társadalmi, politikai, szellemi, kulturális vagy gazdasági változások állnak be, akkor a La-Manche Csatornától egészen a Fekete-tengerig pillanatok alatt képes végigsöpörni ez az áramlat.
1848 tavasza is ebben a kontinensnyi vihar előtti feszült csendben találta Európát. A forradalom lángja futótűzként terjedt végig Európa országain, és az események időzítése egyértelműen bizonyítja, hogy Budapest és Párizs, Berlin és Milánó és a többi forradalmi központ is ugyanarra a ritmusra figyelt. Az egységes Európa csírái, ha kimondatlanul is, de már a 48-as hazafiak lelkében megszülettek.
A magyar forradalom és szabadságharc két meghatározó alakja, Széchenyi István és Kossuth Lajos is mindvégig Európa többi részére figyelt. Széchenyi már a forradalmat megelőzően beutazta Európa nagyobb államait és olyan újításokat hozott haza, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a magyar ipari forradalom kibontakozásában. Európai léptékű megoldásokat keresett és talált rájuk, és világosan körvonalazta az ország helyét és jövőjét az európai nemzetek közösségében. Nem véletlenül nevezzük őt a „Legnagyobb Magyar”-nak, hiszen egyszerre volt magyar és európai, konzervatív arisztokrata és egy modern nemzetállam látnoka.
Ha pedig Kossuth Lajosra gondolunk, akkor mind a forradalomban betöltött szerepe, mind pedig az azt követő időszakban, száműzetésben elvégzett munkája bizonyítja, hogy ha 1848/49-ben adottak lettek volna a feltételek az európai forradalmak eredményeinek megvédésére, akkor az integrációs folyamat akár a XIX. század végén is megindulhatott volna. Kossuth, egészen 1894-ben, Torinóban bekövetkezett haláláig nem adta fel a Duna-menti nemzetek konföderációs tervét. 1850-ben megfogalmazott terve a magyar, lengyel, cseh, horvát, szlavón, szerb, dalmát és román területek konföderációját vázolta fel. A létrehozandó konföderáció a közös védelmi kötelezettségre, közös vámvonalra és diplomáciára épült volna fel, a részt vevő államok teljes belső önrendelkezésével.
Azt gondolom, hogy ez a terv nyugodtan tekinthető az egységes európai eszme egyik előfutárának, és én büszke vagyok rá, hogy Széchenyi és Kossuth szellemét a XXI. század kezdetén az Európai Parlament teljes jogú tagjaként képviselhetem ezen a közös ünnepen.
A lélekszámában nem túl nagy, de szellemiségében és kitartásában igen erős Magyarország a végsőkig kitartott 1848/49 eszméi mellett, és Európában utolsóként, kényszerből tette le a fegyvert.
Ma, 2005. március 15-én mi magyarok azt is ünnepeljük, hogy 150 év múltán, az európai közösség tagjaként első ízben látjuk megvalósultnak 1848-as álmainkat, az európai államok független közösségét.
.
