2005. március 17. csütörtök 20:30

 

Utat  mutat a tévelygőnek

A mellékelt írás roppant érdekes érzést ír le, mintha mi is éreznénk olykor ilyen várakozást.

Ki ne vágyna olyan világra, "melyben a mainál több igazság s nagyobb boldogság lakozik"? Közel kilencven év távolából, s az azóta megvalósult szédületes technikai fejlődés ismeretében fájdalmasan igaznak tűnnek a sorok: "Ehhez nem az kell, hogy még nagyobb s munkát győzőbb gépeink legyenek, - nem az, hogy gőzön s villamosságon kívül ki tudja miféle erőket fedezzünk fel, s találmányokkal gazdagítsuk a technikát, hanem az, hogy a világon több, boldogabb élet legyen."

A szerző Prohászka Ottokár. S aki ezek után azt várná, hogy a szentéletű püspök - miután kifejtette, hogy a technikai haladás nem hozza meg a nagyobb boldogságot, átlép az erkölcsi, vallási dimenzióba, téved. Prohászkának ez a kötete, az Iránytű nem szentbeszédeinek gyűjteménye, hanem publicisztikáié. S ezek az írások többek között abban térnek el a mai hasonlóktól, hogy évek, évtizedek múltán is üzennek. Mint ez a most kiemelt írás is, amelyben kifejti, hogy mire is volna szükség: "minél több családi otthont a városi lakosságnak, otthont, főleg kiskerttel, s minél több családi otthont, minél több házat megfelelő földdel a falusi népnek." Később így folytatja: "Az első felöleli a lakáskérdést, a másik a bírtok megosztást". Igen, a főpap-nagybirtokos már akkor, a háború elvesztésekor földreformot sürgetett. S tudta, hogy mit beszél. Keményen és világosan fogalmazott: "Ami az egésznek kárára van, arra nincs magánjog. Nincs joga a kapitalistának, hogy összevegyen határokat s vadaskertet kanyarítson belőlük; nincs joga az idegen tőkének, hogy a magyar földet megszállja, azzal spekuláljon, s a magyar népet kiforgassa birtokából". Ismerős, meg nem valósult gondolatok.

Legyen ennyi elég ahhoz, hogy ezt a könyvet legalábbis figyelemre méltónak tartsuk. Habent sua fata libelli tartja a latin: Minden könyvnek megvan a maga sorsa. Ez a könyv régen ott áll a polcomon, olvastam is belőle többször, végig még sohasem. Nem tudtam, hogy milyen ritkaságot tartok a szobámban. Ezt a könyvet ugyanis halálra ítélték.

Nem viccelek.

A Nemzeti hírháló közzé tette az alábbi rendelet szöveget:

AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY 530/1945. M. E. SZÁMÚ RENDELETE
a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az Ideiglenes Nemzetgyűlés által Debrecenben, 1944. évi december hó 22. napján nyert felhatalmazás alapján a Moszkvában, 1945. évi január 20. napján megkötött fegyverszüneti egyezmény 16. pontjának végrehajtásaként a következőket rendeli:

1. §. Meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könyvkiadó vállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az a agyar vagy más nyelven jelent meg. Különösen és kivétel nélkül megsemmisítendők a fasiszta (nemzeti szocialista) politikusok fasiszta szellemű életrajzai, nyilvánosan elmondott beszédei, fasiszta állampolitikát méltató tudományos színezetű művek, a német hadviselést feldicsérő sajtótermékek, a fasiszta politikusoknak ily szellemű művei, a fasiszta pártoknak és kiadóhivataloknak összes politikai jellegű kiadmányai, vagy ilyen vonatkozású szépirodalmi termékei stb.
2. §. Az 1. §-ban megjelölt sajtótermékek kiadása, utánnyomása, forgalomba hozatala, terjesztése, külföldről behozatala tilos.
3. §. A fenti rendelkezésekhez képest a könyvnyomdák, könyvkiadók,  könyvkereskedők és kölcsönkönyvtárak, egyesületi, testületi és iskolai könyvtárak, valamint a magánszemélyek kötelesek e rendelet hatálybalépésétől számított 15 nap alatt az 1. §-ban felsorolt sajtóterméket a törvényhatóság első tisztviselője által kijelölt gyűjtőhelyre szállítani.
4. §. A törvényhatóság első tisztviselője gondoskodik a beszállítandó sajtótermékek gyűjtőhelyének kijelöléséről, a beszállított sajtótermékek őrzéséről mindaddig, amíg az összegyűjtött sajtótermékek papíranyagának hasznosítása zúzómalmokba való szállítás útján meg nem történik. 
5. §. Az 1931. évi III. t.-c. 1. §-ában írt bűntettet követi el az, aki a jelen rendelet 1. §-ában megjelölt sajtóterméket kiadja, kinyomtatja, utánnyomja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, vagy aki a birtokában lévő sajtóterméket másnak átadja.
A bűnvádi eljárásra a 81/1945. M. E. sz. rendelet 20 §-a értelmében a népbíróság bír hatáskörrel.
6. § Amennyiben a cselekmény súlyosabban nem büntetendő, kihágást követ el és háború idején hat hónapig terjedő elzárással, valamint 8000 P-ig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a 3. §-ban írt beszolgáltatási kötelességének szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból nem tesz eleget.
7. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.
Debrecen, 1945. évi február hó 26. napján.

Miklós vzds. s. k. miniszterelnök
_____________________________________________   

A rendelethez állítólag egy könyvlistát is csatoltak. Hiteles-e, nem tudom. A felsoroltak között több olyan cím van, amely után az ember nemigen kívánkozik. De hogy a földosztást követelő Prohászka is erre a listára került, azt szomorúnak tartom. Az akkoriban (45) sokak által a felemelkedés reményét hordozó új hatalom eleve rossz irányba mozdult a fenti rendelettel, az biztos.

S még egy bizonyosság van: a végrehajtás nem sikerült. Íme a saját, szüleimtől örökölt, de általuk valamikor az ötvenes években megszerzett példány címlapja, annak bizonyságául, hogy gondolatok ellen nem lehet könyvzúzással hadakozni.  

 

Nos, a lista hitelessége lehet, hogy nem több, mint a manapság meg-meg jelenő ügynöknévsoroké. Ha ráérősebb lennék, meg is keresném, megjelent-e a jogszabály mellékleteként. A rendelet maga nem utal rá, s az első paragrafus tágabban-szűkebben is értelmezhető, így kissé furcsa, hogy az ellene vétést bűntettnek minősíti.

Ennyit a múltról. De milyen lesz a jövő? Megvalósul-e valami abból, mait Prohászka javasolt? Az 1945-ös földosztás nem hozta meg a kívánt átalakulást. Most viszont a Munka, Otthon, Biztonság jelszó mögé felsorakozó politika mozdulhat ebbe az irányba. Hiszen, ha figyelmesen olvassuk, Prohászkát akár szellemi elődnek is lehetne tekinteni.

A könyvzúzókat, könyvégetőket pedig fedje a felejtés pora.

Surján László

vissza Vissza a kezdőlapra