2005. március 31. csütörtök 09:40
A következő napokban részletekben közreadjuk Tomka Miklós megjelent írását
Az öt részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.
Tomka Miklós:
Az egyházak - a civil társadalom szereplői (1)
Demonstrátori kinevezésemtől a miniszteri megbízatásig épp egy negyedszázadot töltöttem orvostudományi kutatással. Ennek során többször éreztem jótékony hatását annak, hogy egyidejűleg több, egymástól látszólag távol eső témán dolgoztam. Ha a dolgok mélyén ezen egymástól eltérő dolgok között felcsillant egy közös elem, akkor már könnyű volt valami újra bukkanni. A család és egészség fogalmának összekapcsolását is ilyesminek éreztem, amikor ennek a fejezetnek a megírására felkértek. Az irodalom ismeri ezt az összefüggést, de a köztudatba nem jutott el, és a politika-készítés műhelyei nem foglalkoztak elegendő mélységben a jelenséggel.
A történelem során s a világ megannyi kultúrájában ezerféleképpen alakult a vallás és a társadalom viszonya. A legnagyobb hatású változat a kereszténység talaján termett. Ebben a szakrális és a profán valóság megkülönböztetése a meghatározó innováció[1]. Megkülönböztethetővé vált pápaság és császárság, hit és politika, vallás és tudomány. Megszűnt a hit uralma a ráció felett. És megfordítva: a hitbeli meggyőződés megteremtette függetlenségét az evilági érdekekkel és hatalmakkal és azok képviselőivel szemben. Ebben a rendszerben a természet nem alárendelt, hanem a természetfelettivel dinamikus kapcsolatban álló autonóm valóság[2]. Ilyen koordináták között bontakozhatott aztán ki a mai értelemben vett individuum fogalma[3]. Lényegileg új jelentést nyert a szabadság, az erkölcs, a lelkiismeret, a felelősség. A közösség és a társadalom fogalma is átértelmeződött. Ezek immár szabad egyének - legalább részben, s legalább lehetőségként - önkéntes társulásai.
A tapasztalati és a természetfeletti világot kultúrák sora egyetlen, osztatlan rendszerként kezelte. Az európai gondolkodás a valóságot feszültségi térként, különböző erők és törekvések harcaként értelmezi. A transzcendencia és az immanencia megkülönböztetése a nyugati civilizáció legfontosabb fogalmi hajtóerejei közé tartozik. A viszonyítás dinamikája a kapcsolatok nyitottságából és befejezetlenségéből következik. Nap mint nap újra el kell döntenie, hogy az ember értékeit vagy érdekeit tartja-e meghatározónak. Döntést követel, hogy profán cselekvések meghatározásában ki milyen szerepet ad a hitnek. S egymás mellett léteznek hitbéli és evilági funkciókhoz igazodó közösségek, sőt alkalmasint ugyanaz a személy egyiknek is, másiknak is tagja.
A valóság keresztény szemléletével elvetett mag lassan szökkent szárba. A világ autonómiája lassan tudatosult. Lassan bontakoztak azok a feltételek, amelyek a profanitás önállóságát kézzel foghatóvá tették. A kulturális feltételek közé tartozott a gazdaság, a politika, a technika, a tudomány öntörvényűvé válása. A társadalomszerkezet szempontjából a polgárosodás volt a meghatározó folyamat. A vallási gondolkodásban is megfogalmazódott a világ önállóságának tétele. Ehhez ellenben el kellett utasítani a világ dolgai fölötti vallási uralom igényét. Mindez csak a 20. század közepén történt meg[4].
Jelen világunk autonóm életszférák összessége, amelyekben szabadságukat építgető egyének élnek. Társadalmunk nem egyetlen elv vagy hatalom alá rendelhető hierarchikus rendszer, hanem különböző erők és csoportok mindenkor átmeneti egyensúlya; nem valamilyen központi hatalom, és nem is a közös meggyőződés fogja össze, hanem a résztvevők szabadsága és versenye ad neki formát. Kiindulópontja az ember, éspedig minden egyes egyén, feltétlen méltósága és szabadsága.
A valaha homogén és hierarchikusan rendeződő társadalomban az egyházaknak központi szerepe volt. Az egymás mellé rendelések és a verseny világában az egyházak társadalmi betagolódásának mikéntje ismét kérdésessé és rendezendővé vált. Jól mutatják ezt az egyházak szerepéről folyó viták a rendszerváltást követően. Kell-e a társadalomnak egyház? S ha kell, akkor melyik az a kapcsolatrendszer, amely segítségével az egyházak és a társadalom közötti viszony a legelőnyösebben rendezhető? Egyáltalán, mi a legelőnyösebb a társadalom számára és mi az egyházak szempontjából?
[1]
Kaufmann, Franz-Xaver: Religion und Modernität. Tübingen,
J.C.B.Mohr 1989.
Nelson, Benjamin: Der Ursprung der Moderne. Frankfurt, Suhrkamp 1977.
[2] Schillebeeckx, Edward: Sacramentum salutis. Leipzig, St.Benno-Verlag 1973.
[3] Dumont, Louis: Tanulmányok az individualizmusról. Pécs, Tanulmány Kiadó1998.
[4]
Baraúna, Guilherme (szerk.): Die Kirche in der Welt von heute.
Salzburg, Otto Mőller 1967.
Coste, René: L'Eglise et les défis du monde. Paris,
nouvelle cité 1986.
Metz, Johann Baptist: Zur Theologie der Welt. Mainz-München,
Kaiser-Grünewald 1968.
(folytatjuk)
forrás: http://www.szochalo.hu/upload/egyhazas.doc
