2005. március 31. csütörtök 09:39
A következő napokban részletekben közreadjuk Tomka Miklós megjelent írását
Az öt részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.
Tomka Miklós:
Az egyházak - a civil társadalom szereplői (2)
1. Társadalmi differenciálódás és a civil társadalom
A modern társadalomnak is megvannak a sajátos ellentmondásai, problémái. Benne megszünik a kultúra, a dolgok magától értetődő volta és rendje. A változékonyság azt sugallja, hogy a világ esetleges, véletlenszerű, ami akár másként is lehetne. A sokféleség, az alrendszerek önállósága és az állandó változás is fokozza a bizonytalanság érzését. Ez teher és megoldandó feladat mind a társadalomszervezet és -irányítás, mind a modern korban élő emberek számára.
A társadalomszervezet különböző területei (a gazdaság, a politika, az oktatásügy, a tömegkommunikáció, a technika, a tudomány, a szórakozás, az egészségügy stb.) önállóságának és belső öntörvényűségének erősödése, ami rejtett módon a központi irányítás korlátozását jelenti, koordinációs és igazgatási nehézségekkel jár. A decentralizáció magával hozza azt a veszélyt, hogy lesznek olyan területek, amelyek a rövidebbet húzzák. A verseny-elv érvényesülése mindig azzal fenyeget, hogy a gyengék (a kisebbségek, a fogyatékosok, a hátrányos helyzetűek), akik már eddig is lemaradtak, ezután még kevésbé képesek érdekeiket érvényesíteni. Az állami hatalom gyengülése nehezíti a társadalomban működő egyéb - gazdasági, mediális és más - hatalmak korlátozását, és a hátrányos helyzetűek védelmét.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a modern társadalom cselekvő és döntéshozó alanyai egyre kevésbé természetes személyek és egyre nagyobb arányban személytelen intézmények, "corporate actor"-ok[5]. Ezek működésmódja, belső logikája és - ha egyáltalán ez a kifejezés alkalmazható - erkölcse nem egyezik a valódi személyek gondolkodás- és magatartásmódjával és értékrendjével. Az intézmények, legyenek azok vállalatok, szervezetek, vagy hivatalok, arra hivatottak, hogy saját szabályaik szerint működjenek, hogy saját tárgyi funkcionalitásukhoz igazodjanak és hogy előre meghatározott céljaikat minél eredményesebben valósítsák meg, illetve azokat minél optimálisabban érvényesítsék. Erkölcsi szempontok, a társadalom érdeke, vagy éppenséggel a "közjó" olyan fogalmak, amelyek, mint falrahányt borsó, peregnek le az intézményekről. Müködésüket a verseny szabályai szerint lehet(ne) korlátozni, ám arra legfeljebb más intézmények képesek, nem a természetes személyek.
Az államigazgatás és a társadalmi intézmények oldaláról közelítve két dolog vár megoldásra. Egyrészt folyamatosan érvényesíteni kell, hogy a társadalom (és annak szervezete) nem önmagáért, hanem az emberért és az ember javára van,. Az intézmények öntörvényűsége nem teremt az emberek felett álló jogot. Ezért hangsúlyozni kell az ember érdekét és az ehhez igazodó erkölcsi szempontokat. Mivel pedig a világnézetileg semleges állam önmaga nem képes értékeket fejleszteni és nem jogosult saját döntése alapján egyik, vagy másik érték mellett állást foglalni, azért szüksége van értékteremtő, értékőrző és értékeket továbbadó intézményekre[6]. A világnézeti és erkölcsi téren semleges államnak éppen értéksemlegessége miatt kötelessége a másutt történő értékteremtés (stb.) elősegítése és támogatása. Ezzel együtt jár a legnagyobb értékalkotó intézmények, az egyházak megkülönböztetett elismerése. A "Lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról" szóló 1990. évi IV. törvény is erre hivatkozik. A törvény legelső mondata annak a megállapítása, hogy "a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezői." (Zárójelben érdemes még megemlíteni, hogy Nyugat-Európa számos állama erre a funkcióra hivatkozva juttat az egyházaknak megkülönböztetett jogállást, támogatást és közéleti szerepet[7].)
A modern társadalom másik megoldandó feladata az egyének és az intézmények szintje közötti kapcsolat megteremtése, állandósítása és intézményesítése. Erre a szerepre hivatott a civil társadalom, ami nem más, mint az egyének nyilvános társadalmi önkifejezése, érdekérvényesítése és közéleti tevékenysége, valamint a polgárok öntevékeny szervezeteinek és azok hálózatainak összessége[8]. A civil társadalom sejtjeit hús-vér emberek alkotják. A civil társadalom közösségei ellenben jogi formát öltő közösségeket, mozgalmakat, NGO-kat és egyéb szervezeti formákat teremtenek, éppen azzal a céllal, hogy képesek legyenek az intézmények világával való együttműködésre és versenyre. A civil társadalom az a társadalomszervezeti forma, amely közvetíteni tud az egyének világa és az intézmények világa között. Mivel pedig a civil társadalom a benne részt vevő személyek és közösségek elkötelezett tevékenységében realizálódik, azért felülről nem teremthető meg, hanem alulról növekedik. Létrejöttének elősegítése és a civil társadalom sejtjeinek életképessé tétele viszont a modern állam elsőrendű feladatai közé tartozik.
Az alábbiakban majd az a tézis foglalkoztat, hogy a jelenkori Kelet- és Közép-Európában a civil társadalom legelevenebb és legszélesebb körben jelen levő csirái az egyházak. Előbb azonban arra kell egy pillantást vetni, hogy az egyén oldaláról nézve is vannak megoldandó feladatok.
A modern társadalom minden korábbinál nagyobb mértékben felkínálja az egyéni szabadság és az egyéni önállóság lehetőségét. Ez a lehetőség ellenben egyúttal kényszer is. A világ fokozódó bonyolultsága és a társadalmi szabályozás gyengülése és elégtelenné válása a növekvő számú alternatívák közötti választást és döntést az egyénre hárítja. Erre a feladatra sokan nincsenek megfelelően felkészülve, különösen ha az őket körülvevő társadalom gyors változásai környezetüket atomizálta, őket pedig elidegenedett helyzetbe hozta. A modern kor körülményei állandó fenyegetettséget hordoznak. A szabadság lehetőségei közepette peremre sodródik, aki nem tud velük elég gyorsan élni.
Max Weber a modern kort a "testvérietlenség világuralmának" nevezi[9]. Ennek a helyzetnek a világ minden pontján vannak kárvallottjai, akik szenvednek a sokféleségtől, mert képtelenek a megfelelő választásra. Kelet-Közép-Európában még több az ilyen ember. Az elmúlt évtizedek nem készítettek fel sem kezdeményezésre, sem felelősségvállalásra, sem társadalmi méretű gondolkodásra. Az előírások betartására és önállótlanságra nevelt "homo sovieticus" nem tud mit kezdeni a szabadsággal. Ha pedig az mégis rászakad, akkor visszasírja a központi szabályozás, a tervgazdaság, a hivatalos ideológia biztonságát.
Sokféleképpen lehet a modern viszonyokra válaszolni. Lehetséges reakció a multat szépítő nosztalgia. Másfajta kisérlet a világnak mesterséges fekete-fehér sémákba préselése. Ezt teszik a vallási és a politikai fundamentalizmusok[10]. Vannak, akik egyszerűen menekülnek a világból: visszahúzódnak a magánéletbe, esetleg marginális csoportokban teremtenek önmaguknak fészekmeleget, vagy éppen teljesen deviánssá válnak.
A valóság megtagadása ellenben csak látszateredmény. A megoldás egy olyan közvetítő háló, amely kibontakozási lehetőséget kínál és védelmet nyújt a társadalmi cselekvést tanuló egyéneknek és amely ugyanakkor egyesíti az egyenként erőtlen individuumok erőfeszítéseit és érvényesíti azokat a tágabb társadalmi arénában. A megoldás a civil társadalom, amely az emberközpontúságra, a társadalmi öntevékenységre és a szubszidiaritás elvére épül[11]. Ez utóbbinak lényege minden nem feltétlenül szükséges centralizálás tilalma, valamint az illetékességeknek és a felelősségeknek arra a legalsó szinte telepítése, ahol azoknak még meg lehet felelni. A kérdés csak az, hogy miképpen teremthető meg ez a civil társadalom, illetve, hogy melyek azok az utak, amelyek ebbe az irányba vezetnek? Meggyőződésünk szerint Kelet-Közép-Európában közülük az egyik legfontosabb az egyház.
[5] Coleman, James S: The Asymmetric Society. Syracuse, Syracuse University Press 1982.
[6] Böckenförd, Ernst-Wolfgang: Kirchlicher Auftrag und politisches Handeln. Freiburg, Herder 1989.
[7]
Baubérot, Jean (szerk.): Religions et laicité dans l'Europe des douze.
Paris, Syros 1994.
Robbers, Gerhard (szerk.): Staat und Kirche in der Europäischen Union.
Baden-Baden, Nomos 1995
[8]
Cohen, Jean - Arato, Andrew: Civil Society and Social Theory. Cambridge, MIT
Press 1992.,
Seligman, Adam B: A civil társadalom eszméje. Budapest,
Kávé 1997.
[9] Weber, Max: Gesammelte Aufsätze zur Religionssoziologie I. Tübingen, J.C.B. Mohr 1963.
[10]
Cohen, Norman J: The Fundamentalist Phenomenon. Grand Rapids, Eerdmans 1991.
Ladriere, Paul - Luneau, René (szerk): Le retour des
certitudes. Paris, Le Centurion 1987.
Marty, Martin E. - Appleby, R.Scott (szerk.) The Fundamentalist Project.
1.Fundamentalism Observed., 2.Fundamentalisms and Society., 3.Fundamentalisms
and the State. Chicago-London, University of Chicago Press 1991, 1993, 1993.
[11]
Duff, Andrew (szerk:) Subsidiarity within the
European Community. London, Federal Trust for Education and Research 1993.
Lecheler, Helmut: Das Subsidiaritätsprinzip. Berlin, Duncker & Humblot 1993.
(folytatjuk)
forrás: http://www.szochalo.hu/upload/egyhazas.doc
